Könyvek

Beth O’Leary – Útitársak

Beth O’Leary nevével az Otthoncsere című regénye után találkoztam, és már nagyon vártam a legújabb magyar megjelenését, hogy újra elmerülhessek egy kellemesen üde, humoros történetben. Nos, ebben a könyvben közel sem nevettem annyit, mint az első olvasásomban, ugyanakkor az kétségtelen, hogy ez is kikapcsolt. Az Útitársak ugyanis számtalan érdekes témával foglalkozik.

Idilli kirándulásból kellemetlen szituáció.

A regény ezúttal Addie és Dylan történetét meséli el. Addie és nővére Deb Skóciába indulnak egy barátnőjük esküvőjére, amikor balesetet szenvednek, a kár okozója pedig nem más, mint Dylan és barátja, Marcus, akiknek ugyan az az úti céljuk. Kis huzavona után úgy döntenek, hogy a lányok még épségben maradt Minijében folytatják mindannyian az utat, amiben már nem sok hely maradt tekintve, hogy a hátsó ülésen Rodney már elfoglalt egy helyet, aki a közösségi médiában keresett fuvart az esküvőre.

A szituáció azért kellemetlen, mert Addie és Dylan egykor egy párt alkottak, azonban bizonyos körülmények és események miatt úgy döntöttek, külön folytatják életüket. A kötet során tehát nyomon követhetjük a kellemetlen, ugyanakkor igazán szórakoztató és meglepetésekkel teli utazásukat, míg a múltba visszatekintve azt is megtudhatjuk, hogy hogyan alakult ki a kettejük kapcsolata, milyen nehézségeik és csodás pillanataik akadtak, illetve azt is, hogyan és miért lett vége. Vajon hogyan érkeznek meg az esküvőre?

A jelen humoros, míg a múlt bosszantó.

A borító egy vidám utazást ígért, ezért nagyon kíváncsi voltam, hogyan alakul ennek az öt embernek az autóútja. Marcus, Dylan, Deb és Addie már ismerte egymást, ráadásul a két fiú és két lány között volt egyfajta feszültség a múltjuknak köszönhetően, úgyhogy bőven ígért izgalmakat. Marcus a jelenben igazán humorosan viselkedett, akárcsak Deb, aki friss anyaként nem egyszer kapta elő a mellszívót, ezzel meglepetések hadát okozba. Pontosan ezek miatt igazán váratlanul ért az, hogy a múltban ők ketten nem voltak kifejezetten szimpatikusak. Debbel alapvetően nem volt komolyabb bajom, egyszerűen csak túl furcsának és szeleburdinak tűnt, Marcus azonban teljes mértékben unszimpatikus volt.

Addie és Dylan egy csodálatos franciaországi nyár során ismerkedtek meg egymással. Míg Addie dolgozni volt ott, addig a fiú nyaralni és kikapcsolódni, elmenekülve a döntések elől. Két teljesen különböző személyiség, az egyik komoly és tudatos, míg a másik elveszett. A pihenés alatt egy igazi álomvilágban éltek, mindent tökéletesnek tartottak addig, amíg vissza nem tértek a jelenbe.

Mivel mindketten fiatalok még, ezért számtalan válaszút áll előttük a jövőjük kapcsán. Kettejük viharos útja egyenesen halad a jelen felé, az utazásig, ami egy – számomra – kiszámítható, ugyanakkor emiatt egyáltalán nem kisebb jelentőségű csattanóval ér össze.

A váltott szemszög teszi igazán érdekessé a történetet.

Nem véletlenül emlegetem mindig párosával a két főszereplőt, ugyanis az Útitársak során mindkettőjük szemszögével megismerkedhetünk. Ilyen típusú történeteknél kifejezetten szeretem ezt a megoldást, mivel Dylan és Addie teljesen máshogy látják a kapcsolatukat, ami tökéletesen bemutatja azt, hogy milyen különbözőek vagyunk mi emberek. A történet nagyszerűen világít rá arra, hogy mennyire fontos a kommunikáció, hogy odafigyeljünk és megértsük a másikat, hogy próbáljunk egy kicsit belegondolni a másik szemszögébe is, ne csak a magunk igazához ragaszkodjunk.

Humoros chick lit regény, számtalan tanulsággal.

Ugyanakkor nem áll meg ennyinél a történet tanulsága. Nagy hangsúlyt fektet a fiatalok bizonytalanságára, a az útkeresésre, a szülői lét fontosságára és a szülői elnyomásra. Arra, hogy ne féljünk elengedni az olykor számunkra ártalmas személyek kezét és higgyünk abban, hogy mindenki képes változni. Összességében tekintve talán azt mondhatnám, ez a könyv a felnőtté válásról szól, arról, hogy hogyan találják meg szereplőink az útjukat.

Valahogy teljesen másra számítottam az Útitársak kapcsán. Hogy őszinte legyek, egy szirupos romantikus történetre egy jó adag humorral, de nem csalódtam egyáltalán – tekintve, hogy nem olvastam a fülszöveget. Kétségtelenül kalandos volt, romantikával és drámával fűszerezve, amit jól esett olvasni. Aki kikapcsolódni szeretne, annak tökéletes, hiszen O’Leary stílusa igazán gördülékeny.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Jeffrey Archer – A tékozló lány

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?