Könyvek

Amikor nem a főszereplőről szól a történet – Michael Ondaatje: A háború fényei

Miért szeretünk annyira mások életéről olvasni? Nem is kell ennek az életnek fantasztikus elemekben bővelkednie, hiszen anélkül is szívesen végigkövetjük egy ember naplóját, hogy bármi érdekesebb dolog történt volna vele az életében. De gondoljunk csak a pletykákra, társas lények vagyunk, szükségünk van mások jelenlétére. Talán van, amikor a környezetünkben annyira nem történik senkivel semmi, hogy egyszerűbb egy könyvért nyúlni. Akár az is lehet, hogy csak át akarunk élni más és más életeket, egyiket a másik után. Hogyha visszautazhatunk ezzel az időben és történelmileg pontos beszámolókat élhetünk át egy átlagember szemszögéből, felspékelheti a mindennapjainkat. Most egy ilyen regényhez volt szerencsém a 21. század kiadó jóvoltából.

Ennek a kiadónak rengeteg kulturális könyvet köszönhetünk, amik már leginkább a szépirodalomba tartoznak és felüdülést nyújtanak a sok üres fecsegés után. Michael Ondaatje már bizonyította, hogy remek író, mikor megalkotta Az angol beteget. Őszintén bevallom én még nem hallottam róla és a belőle készült filmet sem láttam, de A háború fényei egyből felkeltette az érdeklődésem. Az emberi tragédiák elolvasása, még ha nem is igazak, mindig foglalkoztattak, hogy nagyobb spektrumban lássam általuk a világot. Amiatt, hogy ne csak a saját szemszögemből szemléljem az életet, hanem lássam, hogy a Föld egy másik pontján, az idő egy másik intervallumában, egy másik ember miket élt át. (Aki még érdekelt ebben a témában, nekik ajánlom a Reddit confessions című subredditjét.)

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olvasok is (@olvasokis) által megosztott bejegyzés,

A háború fényei mást adott, mint amire számítottam. Nathaniel meséli el életét, de a főszereplőnek mégsem őt nevezném meg. Ő csak egy elszenvedője a saját életének és az egész történetét a számára valaha fontos embereknek szenteli. Abban a fényben meséli el a fontos emlékeit, hogy az anyja, a mentora és első szerelme milyen hatással volt rá. Megismerhetjük a komoly, hátrahagyott fiú nem mindennapi, mégis komor és szürke mindennapjait, mígnem egy nagyot ugrunk a jövőbe, éveket kihagyva. Titkok hálózzák be Nathaniel múltját és minden célja az, hogy kiderítse ezeket, hogy felfedje zárkózott anyja hátterét. Tudni akarja, hova lettek azok, akik a szülei helyett felnevelték őt és nővérét.

Titkok alatt itt nem olyan szappanoperába illő rejtélyekre gondolok, amiket a drámákból már megszokhattunk. Nincsen véletlen terhesség és örökbe adott gyerek, se vérfertőzés, illetve árulás és megcsalás. Ami van is, az mind a második világháború utáni évek komolyságában telik és körbelengi Nathaniel beletörődése. Mintha az ő élete közel sem lenne olyan fontos és érdekfeszítő, mint a többieké. Még Rachel, a nővére alakja sem jelenik meg olyan határozottan, mint Molylepkéé és Fürgéé, akik a tinédzserkorba lépő fiúra vigyáztak és tanítgatták a saját módjukon, akár bűntényekbe is belerángatva őt. Mondhatni Nathaniel élete eddig ért valamit, hiszen az a tizenkét év ugrás előre a jövőben annyira nem jelentett semmit, hogy csak homályos utalásokat, gyors helyzetjelentést kapunk róla. Innentől kezdve csak Nathaniel nyomozása van a középpontban, ahogy múltjának töredékeit rakja össze és deríti fel újra.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

AH magazin (@ahmagazin) által megosztott bejegyzés,

Ugyanaz a hangulat üli meg a regényt végig. Nem mondanám, hogy van csúcspontja, vagy mélypontja. Nathaniel közvetlenül, egyenértékűen meséli az eseményeket és azt, hogy mire jött rá. Az első elharapott fordulat után egymás után jönnek az újabb és újabb információk, mégis egyik sem ért katarzisként, meglepetésként, csak a nyugodt konstatálás maradt, amit Nathaniel is érzett. Csak szánni tudtam ezt a mellőzött főszereplőt, hiszen a tinédzserkora olyan izgalmasan és érdekesen telt, hogy a törés után meglepett, milyen egyhangú, felnőtt életet élt, bezárva a múlt hálójába, képtelenül arra, hogy a saját, felnőtt életét élje.

Az író nem sajnálta az időt arra, hogy történelmileg pontos legyen és utánaolvasson minden részletnek, ahol csak tudott. Szívmelengető Ondaatje ilyen mértékű törődése, holott ezt a történetet akár át is helyezhettük volna egy másik idősíkra, a második világháború elmúlásának utóhatásaiból alig éreztünk valamit. Néhány kósza információt kapunk nagyobb egységek nélkül, tehát ha ebből a könyvből szeretnél a töri érettségire tanulni, akkor nem tudom ajánlani. Viszont ha kiegészítést szeretnél és a kor szellemét szeretnéd közelebb érezni magadhoz, akkor vedd meg!

A szépirodalom és a kissé komorabb témák kedvelőinek tudom ajánlani a könyvet. Nem laza és nem is délutáni, de olvasmány és remekül passzol a mostani szürke időnkhöz. Ha a történelmi tudásanyagodhoz keresel kiegészítést és szeretnéd ötvözni a kellemest a hasznossal, akkor ne habozz! Irány a könyvesbolt!

Naomi Alderman – Engedetlenség

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.