American Horror Story igaz történetei #2
Mostanában szinte minden horror sorozatban vagy filmben fellelhetünk némi igaz történet szálat. Nem is olyan régen hoztunk nektek egy bejegyzést az American Horror Story igaz történeteken alapuló sztorijairól. Mivel az első rész nagyon tetszett nektek úgy döntöttünk, hogy elkészítjük ennek a második részét is, további érdekességet megosztva veletek. A sorozat az FX csatorna horror-antológiája és az egyik legnagyobb eredménye, amit Ryan Murphy és Brad Falchuk készített.
Az American Horror Story (továbbiakban AHS) karakterei valódi embereket ábrázolnak – igazi, gonosz embereket, akik groteszk és szörnyű dolgokat követtek el. Időnként ezek az emberek áldozatok, máskor pedig rossz emberek és vannak olyanok részek a sorozatban, amiben különlegesebb történetet mesélnek el.
Az AHS mögött meghúzódó valós horror történetek tagadhatatlanul félelmetes képet festenek az amerikai történelemről. Persze a sorozat nemcsak a valódi gyilkosságokra és a nemzeti tragédiákra korlátozódik, hiszen van, hogy magába foglalja a hátborzongató, megoldatlan rejtélyeket (Roanoke), valamint a régóta fennálló városi legendákat és összeesküvés-elméleteket (a Smiley Face Murders).
Most pedig jöjjenek az igaz történetek a Roanoke és a Cult évadokból.
Figyelem: A valóság gyakran furcsább és szörnyűbb, mint a tálalás.
Roanoke
Halálos szerelmesek
Miranda és Bridget két nővér, akik a 6. évadban nyitottak egy segélyszolgálatot egy parasztházban és teljesen becsavarodtak. Ők is valóságosak voltak. A két karakter alapját Gwen Graham és Cathy Wood története adta, akik a “The Lethal Lovers” azaz a “Halálosan szerelmesek” néven voltak ismertek. A pár az 1980-as évek végén egy michigani idősek otthonában dolgozott és a nevükben szereplő kezdőbetűk alapján idős embereket kezdtek megölni. A cél a MURDER megfogalmazása volt.
Végül átfogó gyilkosság lett belőle, amely nem tartalmaz szabályokat és rímeket. Amikor a párt végül elkapták, reménykedtek abban, hogy engedékeny börtönbüntetést fognak kapni, de nem így lett. Graham életfogytiglant kapott, míg Wood 20 évnyi börtönbünetetést. 2020 január 16-án szabadult.
Az eltűnő Roanoke kolónia
Ez egy valóságos kolónián alapult, amely Amerika egyik legrégebbi megoldatlan rejtélye. 1587-ben 115 fős telep telepedett le Észak-Karolina partjainál, a Roanoke-szigeten. A spanyol Armada támadása után az alapító John White visszahajózott Angliába, hogy összegyűjtse a kolónia alapvető készleteit. Három évvel később visszatért és megállapította, hogy az egész kolónia nyomtalanul eltűnt.
Csak a fába vájt “horvát” szó maradt hátra. Ez a szó számos olyan helyen jelent meg, ahol az emberek rejtélyes módon eltűntek a történelem során. Eltűnésük lehetséges elméletei közé tartozik a kannibalizmus, a fertőző betegségek és az indián törzsek által elkövetett gyilkosságok.
Tomasyn White
A valós Tomasyn White-ról (akit az AHS: Roanoke-ban Thomasina White-nak neveznek) nem nagyon lehet tudni. 1566-os John White, Roanoke kormányzójával való házasságán kívül nincsenek nyilvános adatok. Még az sem világos, hogy Tomasyn az egyik roanoke-i expedíciója során Amerikába kísérte-e férjét, vagy köze volt-e a telepesek állítólagos rejtélyes eltűnésében. Ezért valószínűtlennek tűnik, hogy az igazi Tomasyn White hasonlított volna a képernyőn megjelenőre, de ezek elegendő teret engedtek a spekulációknak az AHS számára a fantázia és a valóság keveredése érdekében. Bár a bemutató karaktere többnyire találmány, a Tomasynnal kapcsolatos tényleges információhiány azt jelenti, hogy ijesztő alakként lehet róla írni anélkül, hogy ellentmondanánk a történelemnek.
Tomasyn valószínűleg nem volt egy rémisztő boszorkány, aki emberáldozatot hozott és nem volt bizonyíték arra, hogy valaha is Roanoke-nál volt, de ez mind a történet misztikájának a része.
Scáthach
Lehet, hogy a Lady Gaga féle Roanoke karaktere hátborzongató, Scáthach (a kelta mitológiában, női harcos) soha nem létezett, de legendája mélyreható. Varázslatos erővel és intenzív dühvel rendelkezik és különösen ügyes a víz alatti harcokban és a rúdugrásban. A női harcosok kiképzése mellett állítólag szexuálisan megjutalmazza a férfi harcosokat kiképzésük végén.
Cult / Kultusz
A Smiley Face-gyilkos
Ezt a hátborzongató mosolygós arcú gyilkos bohócot szintén egy valós sorozatgyilkos ihlette, aki a legtöbb ember szerint vízbe folytotta áldozatait. A Smiley Face-gyilkosságokat a törvény azonban nem ismeri el és véletlen fulladásnak tartják számon őket. Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy az 1990-es évek végétől a 2010-es évekig az ebben az elméletben szereplő halálesetek Amerikában a sorozatgyilkos által haltak meg (akik általában férfiak voltak). Szinte mindegyik halálesetnél egy mosolygós arc volt felfestve valahová a tetthely közelében. A halott férfiak – az egykori nyomozók szerint – gyakran a népszerű, sportos és sikeres hallgatók profiljába voltak sorolhatók és a többségük fehér volt. Volt olyan nyomozó, aki úgy vélte, hogy ittas emberek fulladtak bele a vízbe.
Valerie Solanas és Andy Warhol
A Kultusz című évad néhány visszaemlékezésének a 7. évadban Andy Warholt a tehetséges Evan Peters alakította, Lena Dunham pedig leendő bérgyilkosát, Valerie Solanas karakterébe bújt. Ők játsszák el a valódi történetet, miszerint a nő megpróbálta meggyilkolni a párját, mert megőrült, amikor is Warhol elvesztette az általa írt forgatókönyvet.
A Zodiákus gyilkos (a Hotel és a Kultusz évadokban jelenik meg)
A Zodiákus gyilkos először az AHS: Hotelben jelent meg. Természetesen a csuklyásgyilkos kilétét soha nem fedik fel, megtartva azt a történelmi igazságot, hogy a Zodiákus gyilkos soha nem került elő.
A Kultusz évadban a történet első szakaszát úgy alakítják ki, hogy először Valerie Solanas sztorija kerül elő. Ezután a történetet még tovább nyújtják azzal, hogy kitalálják, hogy Solanas volt a Zodiákus gyilkos. Vagy legalábbis az elmélet szerint, egy nőcsoportot kultikus módon vezetett többszörös gyilkosságok felé egy férfi.
A sorozatnak még most sincs vége és az igaz történetekből is van bőven, hamarosan jövünk a következő részével. Reméljük érdekesnek találtátok a listát, szeretnétek, hogy külön-külön is írjunk a valós sztorikról?