Agatha Christie – Cinkostársak
Nemrég olvashattatok nálunk Agatha Christie Tommy és Tuppence sorozatának első részéről, A titokzatos ellenfélről. A Cinkostársak című kötetben folytatódik a lelkes nyomozópáros kalandja, és megtudhatjuk, hogyan alakult az Ifjú Kalandorok élete első közös rejtélyük felderítése után.
Agatha Christie regénye eredetileg Partners in Crime címen jelent meg 1929-ben, magyarul pedig többféle fordításban is kiadásra került. A legkorábbi példányok a No. 16. címet kapták, majd néhány évvel ezelőtt Bűnszövetkezetben név alatt újra elérhetővé vált a könyv. A legújabb magyar nyelvű változat Cinkostársak címmel jelent meg a Helikon Kiadónál 2020-ban, Katona Tamás fordításában.
Az előző kötetben megismert munkanélküli és kalandvágyó Tommy és Tuppence néhány évvel később már stabil egzisztenciával rendelkező fiatal házaspárként éli mindennapjait. Azt hinnénk, boldogan élnek, de hiányolják az izgalmas kalandokat. Egyik nap váratlanul megjelenik Tommy főnöke, Mr. Carter, aki különös megbízást kínál a párosnak. Kinevezi Tommyt a Nemzetközi Nyomozóiroda vezetőjének, és egy szigorúan titkos feladatot ad neki és természetesen Tuppence-nek, aki képtelen kimaradni a kalandokból.
Magánnyomozói munkájuk során egy árulkodó jelet, pontosabban egy orosz bélyeggel ellátott kék levelet kell keresniük, ami segíthet leleplezni egy bolsevik titkosügynököt. Tommy és Tuppence lelkesen vetik bele magukat az újabb rejtélyekkel teli kalandba. Küldetésük során számos apró megbízást kapnak, és híres detektívek szerepébe bújva oldják meg sorra a bűntényeket.
A titokzatos ellenfél eseményei óta hat év telt el, de Tommy és Tuppence párosa mit sem változott. Még mindig a kalandokat és az izgalmat hajszolják, miközben inkább tűnnek gyerekkori legjobb barátoknak – mert eredetileg azok is –, mint igazi házaspárnak. Persze a ritkán előforduló komolyabb hangvételű párbeszédekben és feszültebb jelenetekben megjelenik az egymás iránti aggódás érzése, illetve az események bizonytalan kimenetelétől való félelem is.
A Cinkostársak dinamikáját és fő humorforrását egyértelműen a szerepjátszás jelenti.
Tommy és Tuppence még mindig kissé tapasztalatlan detektívnek érzik magukat, így legendás, de fiktív nyomozók módszereit próbálják elsajátítani. Láthatjuk őket többek között Sherlock Holmes és John Watson szerepében, sőt még Agatha Christie híres belga magándetektívjét, Hercule Poirot-t és régi barátját, Hastings kapitányt is életre keltik. Figyelemreméltó aprólékosságról árulkodik, ahogy a krimi királynőjeként ismert írónő néha elrejt egy-egy ilyen utalást regényeiben. A Cinkostársak esetében viszont szó sincs rejtett részletekről, hiszen minden szerepjátszás egy teljes mininyomozás erejéig tart.
Érdemes szót ejteni a visszatérő karakterekről, akikkel még az Ifjú Kalandorok első nyomozása során találkozhattunk. Mr. Carterről ezúttal sem tudunk meg sokat, mert leginkább a háttérből irányítja és felügyeli az eseményeket. Bár valójában Tommy főnöke, mégsem bánik túl szigorúan a nyomozópárossal, inkább szabad kezet ad nekik. Albert viszont fontos résztvevője a magánnyomozó irodában töltött napoknak, hiszen vele találkoznak először az új megbízók. Kitűnően játssza a rábízott szerepet, és lelkes tagja a csapatnak.
Tommy és Tuppence a fő küldetés mellett sok kisebb, olykor jelentéktelen bűntényt is felderít. Megbízásaik között szerepel rejtélyes eltűnés, ékszertolvajlás, pénzhamisítás és persze gyilkosság is. Nagyjából minden fejezetben új nyomozás kezdődik, így abszolút nincs idő arra, hogy Tommy és Tuppence alaposan feltárjanak egy-egy ügyet.
A Helikon Kiadó egy, az előző kötetéhez stílusában tökéletesen illeszkedő borítót választott a Cinkostársak legújabb kiadásához. Visszatér a narancssárga háttér és a naplemente, amely ezúttal egy erdő sziluettje mögött látható. Az előtérben két hatalmas dobókocka és egy barna folyadékkal töltött üvegcse alakja látható, a kockákon pedig bizonyára Tommy és Tuppence párosa üldögél.
A Cinkostársak humoros és izgalmas, mégsem tud felérni Tommy és Tuppence első kalandjával.
Kétségtelen, hogy a Tommy és Tuppence történetek Agatha Christie könnyedebb hangvételű és humorosabb alkotásai közé tartoznak. Nem vártam egy Hercule Poirot regény csavaros rejtélyét, de a Cinkostársak meglepően csapongó és kidolgozatlan kriminek tűnik a sorozat első részéhez képest. A kék boríték és a bolsevik titkosügynök szála szinte teljesen háttérbe szorul, és csak lazán fűzi össze a kisebb bűntények sokaságát. Egyedül Tommy és Tuppence párosa és a humoros szerepjátszás az, ami végig fenntartja az olvasó figyelmét. Az olvasói nyomozás ezúttal nehezen megvalósítható, hiszen mire megismerjük az egyik rejtély részleteit, addigra már haladunk is tovább a következő bűnügy felé.
Ezt a könyvet leginkább azoknak ajánlom, akik A titokzatos ellenfél olvasásakor megszerették az Ifjú Kalandorokat, és kíváncsiak a történetük folytatására. Szórakoztató és könnyed regény a Cinkostársak, így kiváló választás lehet, ha egy pihentető olvasmányra vágytok.