ÉletmódKultúra

A (táv) tömegközlekedés pokla

Nincs mit tenni, amíg nem szerzünk jogsit és/vagy autót magunknak, addig rá vagyunk szorítva a tömegközlekedésre. Ez lehet busz, vonat, metró, villamos, mindegyiknek megvan a maga varázsa. Találkozhatunk ott a magyarság minden egyes csodás tömegközlekedő példányával. Utazhatunk a fiatal párral, akik az arcodban eszik meg egymást, munkásoverállos férfival, aki már reggel tízkor nem tudta józanul elviselni az életét, a banyatankos agresszív nénikkel és még folytathatnám a listát. Biztos ti is tudnátok mondani még pár csodás archetípust.

Szerencsére Budapesten belül nem kell túl sok időt töltenünk ezeken az eszközökön, maximum talán egy óra, pár gyors átszállás és már ki is keveredhetünk a szabad levegőre.

A távolsági tömegközlekedés viszont egy új szintre emeli mindazt, amivel eddig Budapesten (vagy más nagyobb városban) találkozhattunk.

Magyarországon a hálózat az első gond, amibe beleütközünk, ha messzebbre akarunk menni a nyolcadik kerületnél. Két távoli település között gyakran nincs összeköttetés, se busszal, se vonattal, ezért nem egy olyan egyetemista társam van, akiknek nevetségesen hosszú időket kell utazással tölteni, csak hogy eljussanak egy talán nem olyan távoli helyre. Először ugyanis A-ból fel kell utazni a fővárosba és onnan a B pontba. Ez pedig nem 5-10 perces metróutakat jelent, hanem 2-3 órás zötykölődéseket a buszon, illetve vonaton.

A busz a rosszabb verzió, sok szempontból is. Egy kis méretű tákolmányba kell felférnie temérdek embernek, és ezt a gondot még az előre megvásárolt jegyek sem könnyítik meg. A Népligetben hiába van kiírva, hogy álljunk szép sorba a tolakodás helyett, ezt senki sem veszi figyelembe. A korán érkezőket hamar hátulra szorítja az utolsó pillanatban beesők, akik művészi ügyességgel tolakodnak előre. A buszsofőr hiába szólítja fel az embereket, hogy azok álljanak előre akiknek már megvan a jegyük, sokszor ez nem számít, sőt ha megpróbász előre jutni, legjobb esetben is csak rosszalló pillantásokat kapsz. Aztán vagy lesz ülőhelyed vagy nem. Sokat hallottunk a komplett ülőhelyeket elfoglaló fiatalokról, akik a táskájuknak emberi minősítést adnak, és utitársukként pakolják maguk mellé. Ám náluk sokkal sunyibbak az öregek, akik az ablak helyett a folyosó melletti széket választják, majd a holmijukat az ablak mellé teszik, arrafelé fordulnak, hogy véletlenül se kelljen helyet szorítaniuk maguk mellett. Persze ha nem adod át a helyed, hálátlan fiatal vagy.

Vannak kedves falujáró járatok, amik útbaejtik Mucsaröcsögét és Bivalybasznádot is, hogy az az egy ember leszálhasson, esetleg leszállíthassák a kétes származású utast, aki pénz híján csak ideáig vett jegyet, ám mégis úgy gondolta, hogy ő a végállomásig marad.

Ám ha sikerül kifognunk egy gyors járatot, ami közvetlen megy A és B pont között, az sem lesz olyan gyors, mint a négyes metró. A két, sőt leginkább három óra könnyen elveszi az ember életkedvét, hiszen ez az idő mind kiesik az életéből. A lelkes könyvmolyok persze olvashatnak, ha nem lesznek rosszul a döcögős, kanyargós utakon, illetve ha valami csoda folytán az esti sötétben működik a lámpa az ülésük felett. A további zavaró tényezők sem könnyítik az életünk, mint a szomszéd ülésen  egész utat fennhangon végigtelefonáló drámakirálynő, akit még a fülesünkből üvöltő zene sem tud elnyomni.

Utolsó menstvárunk a telefonunk, amin hallgathatunk zenét, netezhetünk, olvashatunk. Mikor felszállunk a buszra, láthatjuk a jelzést, hogy a járat ingyen wifit biztosít, ami a jegy árában is benne van. Akkor jössz rá arra, hogy ez nem így működik, amikor nemhogy csatlakozni nem tudsz a hálózathoz, de még csak hálózat sincs, amivel próbálkozhatnál. Tehát marad a zene vagy a mobilnet. Már ha az isten háta mögött van térerő. A telefon gyors merülésére pedig nincs gyógyír, nem úgy mint a vonaton, ahol intercity-n és sima vonaton egyaránt van konektor a falon.

Ami igazán csábító még a vonatozásban, főleg az IC-ben, hogy viszonylag normális mosdó is van, ami egy három órás úton nem hátrány. Sokat segít a helyjegy vétele is, habár ez sokat nem jelent, mivel mások minden gond nélkül ülnek be a helyedre.

A Budapest-Kaposvár falujáró buszról jelentkezem. Mik a ti tapasztalataitok?

 

forrás: http://nyultam.com/, http://nemkutya.com

Hozzászólások

Kaprinyák Dóra

Teával üzemelő firkászati keresztmetszet, az esztétizmus kézfogója. Pingvinadmirális a könyverődben.