A legemlékezetesebb Food Wars receptek
Pár hete ért véget a legnépszerűbb főzős animesorozat, a Food Wars. Öt éven keresztül követhettünk Yukihira Soumát és diáktársait, amint a világ legnagyobb presztízsű szakácsiskolájában lesték el a konyhaművészet titkait, miközben felfedezték saját főzési stílusukat is. Bár az utolsó évad több sebből is vérzett, ennek ellenére, hogy méltómódon intsünk búcsút a Food Wars-nak, egy válogatást szedtünk össze a legemlékezetesebb ételekről.
Gotcha! Pork Roast
Kezdjük rögtön a legikonikusabb fogásnál, egy hamis sertéssültnél. Az első kihívás: hogyan készítsünk egy szaftos húsos főételt rendes hús nélkül? A megoldás egy sütőben sült, baconszeletekbe tekert hagymás-gombás krumplipüré. Az elmélet szerint a hő hatására a baconból kioldódó zsírt a krumplis keverékünk magába szívja, amitől belül szaftos, kívül pedig ropogós lesz. Az elkészült sültre még egy ázsiai beütésű vörösboros mártás is kerül némi szójaszósszal, szakéval és vajjal bolondítva. Egyszerű, de annál ütősebb ételről van szó, amit a sorozat rajongói előszeretettel szoktak rekreálni saját konyhájukban is, hiszen a szakét leszámítva könnyen beszerezhető alapanyagokat igényel.
Rainbow Terrine
A terrine eredeti jelentése alapján kerámiaformát jelent. Az elnevezést azonban azokra a pástétomfélékre is alkalmazzák, amik ebben a formában készültek. A sorozatban egy színes, látványos zöldségterrine készült, ami a szivárvány színeit és egy anya szeretetét juttatja az eszünkbe. Rendkívül technikás, bonyolult fogásról van szó, hiszen az egyes zöldségek különböző elkészítési módot igényelnek. A hét különböző réteg szárított paradicsomot, répát, cukkinit, padlizsánt, káposztát, daikon retket illetve gombát tartalmaz. A fogás mellé ráadásul két különböző ízű mártás is készült, amik mindegyik zöldségréteggel kiválóan működnek. Ha pedig innen nézzük, akkor a variációk száma szinte végtelennek tűnik attól függően, hogyan kombináljuk az egyes rétegeket és mártásokat.
Time Fuse Mapo Curry Noodles
A mapo tofu a szecsuán konyha egyik jellegzetes eleme, ami egy aromás, fűszeres, chilis szószban készült tofut jelent. Ezt a klasszikusnak tekinthető fogást általában rizzsel fogyasztják, de Souma azon kívül, hogy tésztával kínálja, még jó néhány csavart bevet, hogy a saját stílusára formálja. Először is a mapo tofut egy másik kínai étellel, egy honan tartománybeli húsgombóccal kombinálja, amit magyarul egyszerűen csak oroszlánfejet jelent. Ám itt nem egy egyszerű húsgombócról van szó. Főhősünk ezt az ökölnagyságú fasírtot egy zselésített curry golyóval tölti meg, ami a sütést követően újra folyós állagot ölt. Ha tehát félbevágjuk, a lágy tojássárgához hasonlóan kifolyik az élénk sárga színű töltelék és intenzív curry illattal árasztja el a szobát.
Szuflé omlett
Következzen egy kissé egyszerűbbnek tekinthető étel, ami nem igényel többórás előkészületeket és különleges alapanyagokat. A szuflé omlett egy vizsgafeladat részeként készült el, ahol a diákoknak egy elegáns hotel svédasztalához kellett reggelit tálalniuk. Egy szabály volt csak: a tojásnak kell lennie a főszereplőnek. A klasszikus eggs Benedict mellett készült többek között oden (melengető japán leves), loco moco (rizzsel, hússal és tojással készült hawaii étel) és egy légkönnyű szuflé omlett paradicsommártással. Ez az étel egy izgalmas csavar a megszokott rántottához képest, hiszen a külön felvert tojásfehérjének köszönhetően a szerkezete nagyon puha és ruganyos, ami kicsit a felhőkre emlékeztet.
Sumire Karaage Roll
A nyári szünetben hazautazó Souma rögtön észreveszi, hogy a környékbeli bevásárlónegyed szokatlanul üres. Mint kiderül, egy karaage (vékonyan panírozott japán rántott étel) gyorsétteremlánc jelent meg a belvárosban, ami minden vásárlót odavonzott. Hogy visszacsábítsák az embereket egy még jobb és ízletesebb karaage recepttel kell előrukkolniuk. Végül egy rizslisztből készült tortillaszerű tekercset alkotnak meg, amit friss zöldséggel, szósszal és fűszeres csirke karaagéval töltenek meg. Az étel csirkecombból készül, ami egy méltatlanul elhanyagolt alapanyag, főleg mindenki kedvencéhez, a csirkemellhez képest, annak ellenére, hogy a csirkecomb sokkal szaftosabb, ízgazdagabb és nem is szárad ki olyan könnyen, mint a mellhús.
Chaliapin Steak Don
Valójában két lényeges elemből áll ez az étel. A don vagy más néven donburi kifejezés már itthon is kezd egyre elterjedtebbé válni, ami egy olyan rizses fogást jelent, amit rendszerint valamilyen hússal vagy hallal tálalnak. Nem egy gourmet fogás, sokkal inkább a hétköznapi embereké. A Chaliapin steak ezzel szemben egy olyan japán étel, melyet 1936-ban készítettek el az orosz operaénekes, Fjodor Saljapin számára, amikor Japánba utazott. Mivel fogfájással küzdött, egy vajpuha steaket kért a szakácstól, aki hagymát használt a hús puhításához. Souma is ezzel a technikával növeli meg a szupermarketben vásárolt, olcsó húsának a minőségét majd egy igencsak monumentális méretű karamellizált hagymahegyet halmoz a tetejére.
Cheese-Feathered Hanetsuki Gyoza
A szárnyas, vagy más néven hanetsuki gyoza lényege, hogy egy szaftos sós töltelékkel megtöltött tésztabatyut a főzés utolsó lépéseként egy serpenyőben pirítanak meg, hogy egy ropogós “szárnyat” kapjon. Rendhagyó módon viszont ez a Food Wars recept tészta helyett kicsontozott csirkeszárnyat használ, és ez kerül megtöltésre darált hússal, gombával, gyömbérrel és egyéb ízletes alapanyagokkal. A szárnyak nem mások, mint parmezánropogósok. Tálalás előtt a lepirított töltött csirkeszárnyakra a még mindig forró serpenyőben parmezánsajtot kell reszelni, kevés vízzel felönteni, majd lefedve alacsony hőmérsékleten párolni tíz percig.
Hachis parmentier
A hachis parmentier gyakorlatilag egy francia rakott krumpli, ami egy darált húsos raguból, tetején pedig egy sajtos krumplipüréből épül fel. Ezt a klasszikus ételt gondolták újra szakácstanoncaink, ezúttal meglepően avantgárd módon. Teljesen az elemeire szedték szét és egy hortobágyi palacsinta jellegű ételt alkottak meg. Palacsintába töltötték a mediumra sütött, majd pihentetés után kockákra vágott steaket, a vörösboros mártást és egy vékony réteg krumplipürét. Mindemellett ráadásként még egy krumplis galette is készült némi szárított szardíniával megbolondítva. Ötletes, egyedi és persze nem utolsó sorban látványos.