A kelta mondakör és a modern kultúra – Avagy 2+1 brit történet
Volt már, hogy olvasmányod egy részlete egy kultúrális eseményt, esetleg egy történelmi személyt juttatott eszedbe? Átmentél olvasóból elemzőbe, vesztél már el a Wikipédia cikkek labirintusában? A kelta civilizáció az egyik legfejlettebb volt a történelem során. Bár az emberek általában Walesszel, Skóciával és Írországgal kapcsolatban említik leginkább, a kelták területe az Egyesült Királyságtól egészen Törökországig terjedt, nyomaik pedig még Ausztriában és Délkelet-Franciaországban is megtalálhatóak voltak. Írott történelmük első része a római hódítók által íródott, míg a másodikat ma láthatjuk a fent említett területeken. Hadrianus fala, Stonehenge, ásatásokon talált fegyverek és ékszerek. A harmadik pedig bennünk él; mítoszok, mesék, dalok, amik a modern fantasy egyik alapkövévé váltak és lassan beivódtak a kultúrába és az irodalomba. Jelen cikkünkben három olyan művet mutatunk be, amik remekül bemutatják a kelta mítoszok hatását korunk médiájára.
Arthur király
Noha a Kerekasztal lovagjainak története önmagában egy jelentős szelete a kelta mitológiának, az elterjedtsége miatt az egyik legjobb példa. Számtalan regény, film és sorozat készült belőle. BBC Merlinje, a Gyalog-galopp, a Harmadik Shrek, vagy a Disney A kőbe szúrt kardja. A walesi elemek mellett számtalan olyan karakter van, akinek alapja valamilyen mítikus lény volt. Példának okáért Merlin tanonca és később ellensége, Morgan le Fay a háború három istennőjéhez, Morriganhez hasonló. Ezután ott van A tó hölgye, akit sokan Sulishoz, a termálvizek istenségéhez hasonlítanak.
A Ragyogó
Neil Gaiman többek között arról is hírhedt, hogy művei a legtöbb esetben erősen kapcsolódnak valamilyen mitológiához. Az Elveszett próféciák , amit Terry Pratchettel közösen írt, a Biblia történeteire épül, míg a Csillagpor Anglia vidéki területein játszódik és olyan lények jelennek meg benne, mint tündérek, boszorkányok és emberré változó hullócsillagok. Gaiman ugyanúgy jellemzi a tündéreket, mint Poe és Shakespeare; bölcs, ámde veszélyes lények, akik addig nem bántanak, amíg tiszteletet mutatsz feléjük.
Egyik legnépszerűbb könyvében, az Amerikai istenekben a régi idők és a modernkor isteneinek harcát követhetjük figyelemmel, akik az államokba bevándorlókkal együtt érkeztek és nőttek, majd lettek lassacskán elfelejtve. Noha a főszereplők mind az északi istenek megtestesülései (Odin, Loki, Baldur), a cselekmény egyik fontos szereplője a kelta mesékből lett átemelve a regény lapjai közé.
Őrült Sweeney egy alkoholista leprechaun, aki kétszer találkozik a főszereplővel, Árnyékkal. Az első alkalommal egy érmetrükk bemutatása után odaajándékozza neki egy penny formájában a Napot. A második alkalommal pedig pénzt kunyerál és az egyiptomiak halálistenével való beszélgetés után halálra issza magát. A beszélgetés során kiderül, hogy Sweeney nagy eséllyel Buile Shuibhne, egy király, aki két népmesében is megjelenik a kelta mondakörben. Az elsőben megöli az akkori apát, Finn Bar testvérét, ezért az elátkozza. A másodikban Szent Ronan átkozza el Írország keresztényesítése alatt. A végzete mindkét történetben az, hogy fokozatosan madárrá változzon, és elveszetten járja a világot. A két átok miatt megőrül, ami egyfajta megváltás lesz a lelkének, miután elfelejti és levedli a világ minden baját és tudását.
Egy mítosz mind fölött
J. R. R. Tolkien a brit fantasy egyik alappillére. Bár a Hobbit megírásának pontos oka még mindig vita tárgya, az egyértelmű, hogy a világ- és karakterépítésére többek között a kelta mondakör volt a legnagyobb hatással. Ha az olvasó Aragornra gondol, felmerülhet benne, hogy a hatalomra emelkedő Arthur királyra hasonlít, míg Frodo az erejét elvesztő Arthur lehetne. Merlin magára hagyja a királyt, hogy az megküzdhessen a koronáért, és ugyanez játszódik le Gandalf és Aragorn esetében. Ugyanígy összehasonlítható a Gyűrűk ura főgonosza, Sauron és Balor. Ezutóbbi az ír mitológiában egy leginkább küklopszhoz hasonlítható természetfeletti lény, aki más lények felett uralkodik, egyetlen szemével bárkire pusztulást hozhat, és sokan mondják, hogy az égető Nap megtestesülése. Akárcsak egy bizonyos nagyúr, akinek a filmekben a szeme szintén a Naphoz hasonlítható. Persze emellett illik megemlíteni a többi keltáktól kölcsönvett lényeket is, mint az enteket, a trollokat és a goblinokat.
Gyönyörű dolog a kultúra és a mondavilág. Akárhova néz az ember, bármi összefüggésben lehet valamelyik hitvilág egy-egy alakjával, még akkor is, ha ez elsőre nem egyértelmű, nem feltűnő. A mítoszok úgy hálózzák be az irodalmi- és egyéb műveket, mint egy pókháló, esetleg egy, az egész Földet beborító fa gyökérzete. Mutass rá valamire, és derítsd ki, honnan ered a története!