Vissza az irodalomórákhoz – Tartuffe

Már két cikkünkben (A kőszívű ember fiai Rómeó és Júlia) foglalkoztunk kötelező olvasmányokkal, amelyek bemutatásával próbálunk kicsit segíteni azoknak, akik most olvassák a könyvet vagy újra levennék a polcról, illetve azoknak, akik az ajánlásunkkal kedvet kapnának a könyv elolvasásához.

Moliére, Párizsban látta meg a napvilágot 1622-ben, Jean-Baptiste Poquelin néven. Édesanyja korán meghalt, édesapja kárpitos volt. A kisfiú a város jezsuita kollégiumába került, ahol latint és filozófiát tanult, de a komédia is nagyon érdekelte, Terentiust gyakran olvasta. Tizennyolc éves korában megkapta édesapja vállalkozását, rá ruházta ugyanis az udvari kárpitozást, emiatt gyakran találkozott a királlyal. Orleansban jogi doktori címet is szerzett, ezt azonban többen vitatják. 1643-ban szerelmével, Madeleine-al és annak két testvérével színészi társulatot alakított, ez azonban csődbe ment, ezután vette fel a Moliére nevet, amelyet egy dél-franciaországi faluról választotta. Adósságai miatt, adósok börtönébe került, de édesapja kölcsöne megmentette. Vándorszínészkedett, járta a vidéket, később a Louvre-ban is játszott – ami ez idő tájt színházként üzemelt -, első darabját pedig 1659-ben mutatták be nagy sikerrel.
1662-ben Molière, társulatának olasz tagjaival együtt átköltözött a Théâtre du Palais-Royal épületébe. Ugyanebben az évben feleségül vette Armande-ot, akit ő Madeleine Béjart húgának vélt (ám aki valójában Madeleine titkos kapcsolatból született lánya volt). A házassága nagy vitát váltott ki Párizsban.
Moliére munkásságát sokan nem kedvelték. Mozgalom indult a francia udvarban a színész engedetlensége és realizmusa miatt. Azonban a király Moliére mellé állt, rendszeres juttatást adott a író-színésznek, emellett elsőszülött gyermeke keresztapaságát is vállalta.
Moliére 1668-ra már betegeskedett, de továbbra is alkotott. Megírta az Amphitryont, majd A fösvényt és a Dandin György, vagy a becsapott férj című darabjait is. 1671-ben volt szerelme, Madeleine is meghalt, amit Moliére nehezen viselt.
1673-ban a Képzelt beteg előadásán, a színpadon összeesett, később pedig február 17-én otthonában elhunyt. A színészeket akkoriban nem temethették megszentelt földbe, de felesége közbenjárásával a király,  XIV. Lajos  engedélyével, éjszaka elbúcsúztathatták, később maradványait  1792-ben a Panthéonba, majd 1817-ben a Père-Lachaise temetőbe helyezték át.

Tartuffe 

1664-ben Versailles-ben mutatták be a Tartuffe-öt, amely óriási felháborodást keltett. A tartuffe (álszent, képmutató) szó a francia – és még sok más – nyelvben ma is használatos; azt az embert jelöli, aki csak színleli az erkölcsiséget, de főképpen a vallásos erényeket.
A mű öt felvonásból áll, melynek elején megismerhetjük a család tagjait, a szereplőket.


Orgon egy jómódú, francia polgár, aki családjával és édesanyjával él együtt. Tartuffe jelenlétét eleinte mindenki kedveli, de később a háziaknak feltűnik mennyire számító és álszent. Erről próbálják meggyőzni Orgont és édesanyját Pernelle asszonyt. Cléante megpróbálja megértetni vele, hogy Tartuffe milyen ember, de sógora hajthatatlan. Meg is kéri Marianet, hogy fogadja el férjének a szeretett Tartuffe-öt. A család részévé akarja tenni, de Dorine nem engedi és kiáll Mariane mellett. Megpróbálnak csellel túljárni Orgon eszén. Elmira beszél Tartuffe-el, aki odavan Elmiráért és ezt meg is mondja neki. Elmira hűvösen fogadja a vallomást és hallgatásáért cserébe Valér és Mariane esküvőjének megtartását kéri, és azt, hogy Tartuffe mondjon le meg nem érdemelt vagyonáról és a családban elfoglalt helyéről. Azonban ő arra számít, hogy Orgon manipulálásán keresztül majd ő lesz a ház ura. Tartuffe lépésről lépésre közeledik céljához: törvényes kontroll alá igyekszik helyezni Orgont és családját. El is éri, hogy a ház ura ráíratja a vagyonát és egyedüli örököse lesz. Mariane közli apjával, inkább kolostorba vonul, de nem lesz Tartuffe felesége. Orgont hiába próbálja felesége is meggyőzni, majd végül ráveszi, hogy bebizonyítja, igaza van. Orgont az asztal alá bújtatta, miközben Tartuffe-nek színlelt szerelmet vall. Az álszent mit sem sejtve hasonlóképp tesz, hiszen régóta tetszik neki az asszony és megvallja, hogy Orgont már régóta az orránál fogva vezeti. Már-már magáévá teszi Elmirát, mire a ház ura kibújik az asztal alól és távozásra szólítja fel Tartuffe-öt.
Orgon azonban egy kazetta miatt nagy bajba kerülhet, mert az egy barátjának a titkos iratait rejtegette. A barát valaha részt vett a királyság elleni zendülésben, s így Orgont bűnpártolással vádolhatják. Tartuffe egy utolsó próbálkozással feljelenti a jómódú férfit, s megjelenik a rendőrökkel. Pechjére nem Orgont, hanem magát Tartuffe-öt tartóztatják le, mert már régóta figyelték és keresték a gaztettei miatt. Orgon és családja megtarthatja a vagyonát és lánya esküvőjére is sor kerülhet.

 

Moliére az egész darabot alexandrinusokban, tehát 12 tagú sorokban és rímelő verspárokban írta meg. Bár a közönségnek, sőt a királynak is tetszett a darab, különböző társadalmi körök azonnal megtámadták. Ilyenek voltak a római katolikus egyház, a francia felső osztály, és a Compagnie du Saint-Sacrement, egy háttérben működő befolyásos vallási szervezet. Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Molière a vígjátékai, és misztériumjátékai révén vált közismertté. A komédia műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. Az ebben a műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit, és a fennálló társadalmi rend álságos voltát Molière gúnyoló, szatirikus hanggal ötvözte, és vígjátékainak nem egy esetben pesszimista végkicsengést adott.

 

Hozzászólások

Change Language To: Hungarian