Vidra Szabó Ferenc – Uszadékfa

Ahogy haladunk a korral, egyre több nemzet válik rugalmassá a szexualitást és a nemi identitást illetően. Németország, Svédország és úgy általában a legtöbb országban elfogadják a harmadik nemet. Aki interszexnek, agendernek, bigendernek, queernek vallja magát, eldöntheti, hogyan szólítsák, mit jelöl meg nemének hivatalos iratain vagy a közösségi oldalakon. Az emberek Magyarországon is elfogadóbbak az LMBT+ közösséggel szemben, bár van még hova fejlődnünk. Továbbra is csak női-férfi mosdó illetve öltöző van, egyeseknek továbbra sem természetes, ha valaki nem csak az egyik nemhez tartozik, nincs neme vagy felváltva nő vagy férfi. Pedig az ember ember marad.

“Én nem vagyok szeretnivaló! Ha valami nem akarok lenni, az a szeretnivaló! Gyűlölködnivaló akarok lenni!
Kirekesztett?
Nem. Hanem beolvadt. Felszívódott. Eltűnt.”

Erről szól Vidra Szabó Ferenc 2018-ban megjelent regénye, az Uszadékfa. Benget, akit otthon egyaránt szólítanak Theonak és Theának, anyja egy távoli ismerőséhez, Annabellához viszi a hegyekbe, hogy az asztmás, félénk kisgyermek a zajos nagyváros után megismerkedjen a vidéki élet csendjével és nyugalmával. Itt barátkozik össze az asszony kisfiával, Borisszal. Innentől kezdve az életük a közös nyári vakációk köré épülnek, a kis falu válik az origójukká, bárhová sodorja is őket a sors.

A történet több, mint tíz év eseményeit dolgozza fel. Leginkább Beng szemszögéből, de a többi szereplő is elmondja azt, amit kell. Hallatja a hangját édesanyja és apja is, Boriszról nem is beszélve. Lerészegedés a sárga földig, konfliktus a parkolóban, önsegítő kör. Gyermekkortól a felnőtté válásig, fáramászástól a szülőkkel való nézeteltérésekig. Minden benne van ebben a százhatvannyolc oldalban, ami kell. A könyv elmondja, amit szeretne, mellébeszélés és nagyzoló szavak nélkül. Mesél a szeretet különböző fajtáiról, a segítségnyújtásról, a csend fontosságáról, az érzékszervek nagy hatalmáról.

De leginkább arról mesél, ami a legjelentősebb a világon. Az emberek közti viszonyokról, identitásuk sokszínűségéről. Mindenről, amit az embernek, legyen az idős, fiatal, férfi, nő, interszex vagy nemtelen, helyezkedjen el bárhol az egyre bővülő LMBT mozaikszóban, szeressen bárkit és bármit, hallania kell. Beszélni kell róla. Hogy a világ még természetesebb legyen.

Az emberiség 0,5-1,7%-a köztes nemű, ami olyan gyakori, mint a vörös haj, mégis sokaknak új és idegen, ezen pedig a szép- és szakirodalom sem javít. Rendkívül kevés olyan könyv van, amelynek témája az interszexualitás, és ezek nem is jutnak el mindenkihez a világban. Vidra Szabó Ferenc regényét egy helyi könyvtár könyvbemutatója óta el akartam olvasni, és nem csalódtam benne. Nem mondhatnám, hogy a tanítás a fő célja, de tud újat mondani annak is, aki nem mozog otthonosan a témában. Könnyed nyelvezetű, gördülékeny cselekményű, amit bátran ajánlok mindenkinek. Megéri elolvasni.

Forrás: Moly, Wikipédia

Hozzászólások

Change Language To: Hungarian