Könyvek

Veronica Henry – Második ​otthonunk

Lassan az időjárásban is beköszönt az ősz, mi pedig egyre nagyobb késztetést érzünk arra, hogy bekuckózzunk egy jó kis pokróc alá, kezünkben egy jó kis könyvvel és elmerüljünk a képzelet világában. Veronica Henry könyve, a Második otthonunk pedig a legtökéletesebb választás lehet, hiszen tökéletesen megtestesíti azokat az összetevőket, amiktől elkap az őszi hangulat. Almaszüret, egy jó kis cider, esőzések, sárguló falevelek, kell ennél több?

A történet középpontjában Rushbrook két ősi családja áll, akik ellenségek már jó ideje, egészen pontosan azóta, amióta az egyik kártyajátékon elnyerte a másik jelentős földrészét, a Szitakötőfarmot. A két birtokot egy folyó választja el, így a Culbone családé az egyik oldal, a “friss” földtulajdonosoké, a Melchioroké pedig a másik. A két család kerüli egymást, ellenszenvvel vannak a másik iránt. A száz éves viszály köré legenda is épült egy gyönyörű nőről, aki rosszul választott szerelmet a két család férfitagjai közül, bánatában pedig a folyóba vetette magát. A viszályról a falibeliek is tudtak, nem csak a család, ezért érte váratlanul Matthew Melchior két unokahúgát és bizony másokat is, hogy a férfi halála után harmadik félként egy Gabriel Culbone nevű embert adott meg, mint a farm örökösét. A lányok, illetve a fiatal férfi is megrökönyödik a választáson, hiszen semmilyen kapcsolata nincs nemhogy a Culbone családdal, de a Melchiorokéval pedig pláne. A férfi a farmra utazik és elhatározza, kideríti a két Melchiorral együtt mi köze az elhunythoz és magához a farmhoz is. A sztori azonban nem merül ki ennyiben, a nyomozás során további titkok derülnek ki a két családról, akik nem is annyira ellenszenvesek egymással, mint ahogyan azt hisszük és senki sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik.

A történet lassan építkezik, betekintést nyerhetünk először a Szitakötőfarmon élő Tabitha életébe, aki céltudatos, határozott és igen erős jellem, aki szeret a saját lábán állni. Minden vágya, hogy a farm igazi cider paradicsom legyen, tisztelegve elhunyt nénikéje és bácsikája elmékére. Ezért éri váratlanul a hír, hogy egy harmadik fél is örökséget szerzett a farmból, így akár még el is veszítve az otthonát. A másik örökös Georgia, aki a városban él, dramaturgként, holott az igazi vágya a forgatókönyvírás. Matthew halálhírére azonban hazautazik a farmra, hogy segítsen unokatestvérének. Viszont az ő élete sem fenékig tejfel, a szülei külföldön élnek, a volt szerelme elhagyta és kihasználta, az állsáért meg kell küzdenie egy csinos törtetővel, így tehát a levegőben lóg tehát a kérdés, mit kezdjen az életével? Georgia karaktere nagyon tetszett, mert nyugodt és kiegyensúlyozott személyiséget kapott, ami tökéletesen ellensúlyozta unokatestvére szeleburdiságát. Ebbe a párosba csöppen bele Gabriel, aki egy levelet kap, hogy megemelik a városban levő műhelyének a bérleti díját, a második gyerek csak nem akar jönni, tehát pénz kell neki, így nem tarthatja meg a farmot. Habár egy kovács macsónak próbálta betüntetni az írónő, mégis valahogy ő tűnt az egész történet gyengepontjának, mert egy papucs férj benyomását keltette, aki mindenét oda akarta adni a lányának – ami érthető -, és behódolni a feleségének, aki bár nem követett el semmit, mégis valahogy ellenszenvesnek tűnt, pedig ebbe a regénybe senki sem volt rossz.

Ők testesítették meg a jelent, ám a múlt kibogozásához, hogy megértsük ki is Gabriel, a kötet második felében vissza-visszatekintünk a múltba, ezzel bevonva nemcsak Matthew-t, hanem a Culbone-Melchior család többi tagját is, legyen az élő vagy holt. Ezeka  részek további izgalmat, feszültséget, néhol pedig erotikát is csempésztek az amúgy aranyos és gördülékeny történetbe.

Veronica Henry írásmódja nagyon tetszett, pláne a tájleírások, amik olyan tökéletesen megidézték az egész farmot, Rushbrook-birtokot, mintha én is ott lettem volna velük. Komolyan, kedvet is kaptam egy kis itókázáshoz! Maga a felépítés is kitűnő volt, bár őszinte leszek, szívesebben olvastam volna még egy kicsit a múltról, a Culbone családról és arról a bizonyos kártyapartiról is. Sok titokra fény derült, de ha már így bele-belementünk az egyes múltakba, Eleanor vízbefúlására is ki lehetett volna térni. Igaz, az nem nagyon hat ki a cselekményszálra, de az is egy izgalmas téma lett volna.

Ha tehát szívesen olvasnál egy Rómeó és Júliára hajazó családi viszályról, titkokról, amiket a sírig őriznek egymás elől a családtagok, szerelemről, csalódásról, barátságokról, de még tragédiáról és tinidrámáról is, akkor itt egy jó kis őszi regény, ami garantáltan megadja mindezt. Kellően kacifántos, összetett és hangulatos olvasmány. Egy igazi jó családregény, amit gördülékenyen lehet olvasni és megemészteni.

A recenziós példányért köszönet a General Press Kiadónak!

Mick Herron – Utolsó befutók

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?