Újraolvasni?!
Szokás mondani, hogy a mai fiatalok nem olvasnak könyvet. Rám is sokáig érvényes volt ez a mondat, míg egy pályázaton meg nem nyertem egy kevésbé ismert szerző kevésbé ismert könyvét. Ez pedig Munkácsi Gabriella Rózsalángja, amely a miénkkel párhuzamos univerzumban játszódik. Azóta megjelent a könyv három folytatása, az ötödik rész pedig készülőfélben van. Olyan magával ragadó világot teremtett a feljebb említett írónő, amely minden olvasást messze elkerülő fiatalt magába szippantana. Tizenkét évesen fogtam kezembe az első könyvet, ekkor egyidős voltam a női főszereplővel. Azóta eltelt már nyolc év és egyik részt sem tudom letenni.
Szerény véleményem szerint ahhoz, hogy bármilyen könyvsorozat legújabb részét el tud olvasni, az előző részeket párszor el kell olvasnod, hogy az apró rejtett utalásokat, ami legyen akár flashback vagy flash forward (múlt béli utalás, jövőre való utalás) jellegű, fel tudd fedezni. De nem csak a sorozatok újraolvasása okoz örömet az embernek, engem mindig ugyanolyan izgalommal tölt el önálló műveket is újra átbogarászni.
Pár napja fejeztem be egy könyv újraolvasását, amely az általános iskolás kamaszoknak kötelező olvasmány. Kevés kötelezőt olvastam el, de ez egyike volt annak a kevésnek. Nem kisebb műről van szó, mint Molnár Ferenc idén 110 éve kiadott A Pál utcai fiúk című regényéről. Hogy miért ragadtam kezembe önszántamból a grundért harcoló fiúk történetét?
Körülbelül egy hónapja belebotlottam a youtube-n egy dalba. Marton László a budapesti Vígszínházban rendezte meg Molnár Ferenc regénye nyomán a két részben előadott zenés játékát. A színpadi változat kialakításában részt vett: Marton László és Radnóti Zsuzsa, Török Sándor átdolgozásának néhány elemét felhasználva.
Mért félnénk, mért élnénk, ha nem egy álomért?
Az az álmuk szegény pesti fiúknak, hogy megvédjék a tőlük erősebb vörös inges fiúktól a grundot, ahova a háború után egy ház kerül felhúzásra. Ez nem szemétség? Te mit tennél, ha sikerülne megvédened az ellenségedtől az életedet jelentő helyet – a hazádat, majd ez után kijelentik, hogy ügyesek vagytok, de már többé nem játszhattok itt? Ha nem lett volna a Pál utcaiak és a füvészkertiek között ellenséges viszony, akkor vajon megbeszélhették volna-e, hogy mindkét csapat egyszerre vagy felváltva játszhasson a területen, amely egyszerre jelentette a nagyváros ifjúságának a rónaságot, a Hortobágyot és még sok ismeretlen, érdekes, kalandos helyet? Hiszen a vörös ingeseknek is érthető a motivációjuk. Ők csak egy labdázásra alkalmas helyet kerestek, amelyre a Füvészkert szigete nem alkalmas. Aki olvasta már akár iskolában, akár egyetemista vagy felnőtt korában a könyvet, szerintem mindannyian meghatódnak a háromszor vízbe dugott szőke kisfiú, Nemecsek Ernő értelmetlen halálán, akinek kisbetűvel írt nevét kijavították a gittegylet tagjai.
A Pál utcáról mára már eltűntek a grundok, hiszen ami egykoron a város széle volt, ma már a belváros része. Molnár Ferenc életművében A Pál utcai fiúknak nem volt folytatása, de amit ő kezdett itt: a legmagasabb irodalom szintjén olyan regényt írni, mely egyszerre szól a felnőttekhez, s a serdűltebb gyermekolvasókhoz – azt a később induló pályájú Móricz Zsigmond folytatja, és fejleszti tovább a Légy jó mindhaláligban. Szimbólumnak is szép, hogy Molnár egyetlen remekművének az tudott továbbfejlesztője, kiteljesítője lenni, aki mindvégig hű maradt azokhoz az eszmékhez és eszményekhez, amelyek jegyében lépett Molnár Ferenc az irodalom mezejére, de amelyek mellett kitartani ereje nem volt.
Te már olvastál újra könyvet? S a grundi fiúk történetét olvastad már? Oszd meg velünk véleményed!