Tomcsik Nóra – Az elveszett ifjúság
A világtörténelem folyamán sok korszak keltette fel az írók figyelmét, ám ezek közül mégis az egyik legnépszerűbb és tagadhatatlanul legérdekesebb idő, az az első világháború és annak előzményei, illetve következményei. Már gimiben tanultunk róla, hogy miért indultak az emberek eleinte akkora lelkesedéssel a háborúba. Hála az ipari forradalomnak, rengeteg újítás jelent meg a világban, nem csak az untig ismert gőzgép vagy gőzmozdony, de sok olyan eszköz is, amiket a harcban fel lehet használni. Régen ott voltak a kardok, amik a fantasykban töretlenül tovább élnek, majd a szuronyos puskák, ám az első világháborúban már felbukkantak a repülők, gránátok, különböző lőfegyverek és gáztámadások.
Noha a könyvsorozat első része nem lett tökéletes és nagy szám, viszont ha azt elolvastuk, már mindenképpen megéri elkezdeni a második részét is A változások korának és mindjárt elmondom miért.
Az első kötet leginkább főszereplőnk gyermeteg ifjúságáról szólt. Az írónő szépen mesélte el nekünk eseményről eseményre, évről évre, hogyan válnak egyre felnőttebbé, milyen kalandokon mennek keresztül és hogyan változnak a karakterek ennek hatására. A második kötet ezzel ellentétben, már sokkal komolyabb és a karakterek is felnőttek, egyre több a gond, ami a válluk nyomja. A szerelmi szál egyre bizonytalanabb, már inkább háromszög lesz belőle. Az első világháború pedig mindenki életét megnehezíti, az első rész konfliktusai jelentéktelenné törpülnek. Az összes férfit behívják, Henry sem tudja ezt elkerülni. A háború gyökeresen csavar egyet a személyiségén, és ettől sokkal érdekesebb lesz a történet. Az úri lányoknak is bőven akad dolga, el kell dönteniük, hogy hogyan veszik ki a részük a háborúból. Mindenki megtalálja rá a módot.
A felvezetés gyakran nem olyan szép, de mivel történelmi regényről van szó, ez talán nem akkora baj. Néha, a sok ugrás az időben segít a gyorsabb haladásban, a lényegtelen dolgok kihagyásában és abban, hogy jobban megismerjük és ezzel egyetemben jobban megszeressük a szereplőket. A karakterfejlődés még jobban látszik a második kötetben és sokkal erőteljesebb, mint az elsőben volt. Sőt, nem csak a főszereplők nőttek a következő résszel, hanem maga az írónő is érezhetően jobb lett. Viszont a mellékszereplők sajnos ugyanolyan egyoldalúak maradtak.
Eleinte aggódtam, hogy Tomcsik Nóra naiv írói stílusa rontani fogja a háború leírását, de inkább segített megteremteni az erős ellentétet az első kötet lazasága és a második véres komolysága között. Az, hogy eleinte minden mesés módon megoldódott és nyugodt volt, hogy a szereplőkkel semmi igazán rossz dolog nem történt, most semmivé lett. Ez az, ami igazán jól szemlélteti, hogy milyen komoly és erőteljes esemény volt az első világháború a közemberek számára is. A gondtalanság véget ért, ahogy szinte már gyermekkora sem maradt sokaknak. Minden hirtelen (de nem váratlanul), lett nagyon komoly.
A környezet részletes leírásai néha még most is hiányoznak, habár a lövészárkok hangulatáról szép leírást kapunk. A nyomasztó atmoszférát viszont nehéz megtartani, és néha egy-egy primitív párbeszéd még elrontja ezt. A mellékszereplők és a csak egy-két oldal idejére felbukkanó karakterek reakciói nekem sokszor hiteltelennek tűntek.
Mindezek ellenére jó látni már a főszereplők rossz oldalát is. Ha az első részt elolvastad, akkor a másodikat már kötelező!
