The Society – Egy nagyon furcsa, de elgondolkodtató sorozat

Az amerikai sorozat 2019. május 10-én került fel a Netflix kínálatába, de csak most sikerült ledarálnom. Sajnálom, hogy ennyit vártam vele, de valahol örülök is a döntésnek, hiszen ezeken az őszi estéken sokkal hangulatosabbak, mint nyáron lettek volna. A The Society egy tinidráma, de nem viszik túlzásba és sikerült fenntartaniuk az érdeklődésemet mind a tíz részen át.

Az alkotást Christopher Keyser készítette, az első szezon pedig olyan sikeres volt, hogy 2019. júliusában bejelentették, 2020-ban érkezik a folytatás. A történet szerint egy halom tinédzser – főként végzős tanulók – kikerülnek a szüleik felügyelete alól egy olyan világba, amit egy évad alatt sem sikerült megismerniük. Egy titokzatos szag miatt kirándulni küldik őket, de mire visszaérnek, a városból mindenki eltűnik, őket pedig elzárja az erdő. Teljesen elvágták őket a külvilágtól, vagy a külvilág tűnt el, ezt egyelőre nem tudni. Ha az Under the Dome feeling nem lenne elég, rengeteg problémával kell megküzdeniük. Ilyen például a hatalom kérdése, egy bíróság felállítása, az esküdtek kiválasztása, betegségek, mérgezések, nem utolsó sorban pedig még a terhesség kérdésével is. Mindezekhez a 16-18 éves korosztály mit sem ért, főként, ha egy tehetősebb város lakosairól beszélünk. Megtudjuk, hogy mi történtik, ha egy csapat fiatal felnőtt nélkül marad, így senki nem szabályozza az életüket és nincsenek társadalmi normák, szabályok.

“There’s nothing out there, guys. We’re all alone.” – Luke (Nincs ott semmi srácok. Egyedül vagyunk.)

West Ham-ben tehát csak tinik, egy kutya és jópár probléma maradtak. Az elején még nem veszik annyira komolyan, csapnak egy hatalmas bulit a templomban, amely a későbbiekben minden tekintetben törzshellyé válik. Később rájönnek, hogy szabályokra lesz szükség, így polgármestert választanak, illetve őrök felügyelik a rendet. Mindenkinek megvan a maga feladata. Az áram esetleges elfogyása miatt közösen laknak 10-12-en egy házban, illetve az élelem beosztása okaként közösségi konyhát alapítanak, így mindenki együtt eszik a menzán. Próbálnak mindent beosztani, de így is akadnak problémák. Az évad során vannak időugrások, tehát nem vesszük végig, hogy mi történik napról-napra.

A szezon elején egy gyilkosságra is sor kerül, amelynek komoly következményei lesznek a későbbiekben. Megmondom őszintén, hogy ezek a dolgok még engem is lesokkoltak. A Netflix és a készítők nagyon értik a dolgukat, hiszen a látottak komolyan megérintettek. A városon belül nem számít, hogy ki voltál egykoron, hiszen itt nem számít a pénz, a hatalom, a szépség vagy éppen, hogy milyen kocsival furikázol. Nincs hova, tehát mindez senkit sem érdekel. A túlélés a cél, amelyet beárnyékolja a féltékenység, a hatalomvágy, a halál, a döntésképtelenség és még sorolhatnám.

Bár a sorozat tini drámaként van jelen, nem kell rögtön rosszra gondolni. Huszonéves fejjel már nagyon nehezen állok neki hasonló alkotásoknak, ezzel sem volt másként, ám rá kellett jönnöm, hogy a The Society sokkal több mindent tartogat magában, mint szerelmi szálakat és sírós jeleneteket. A karakterek nagyon jól össze vannak rakva, a színészek tökéletesen alakítanak, némelyik esetben még félelmetesen is.

Rengeteg misztikumnak lehetünk tanúi, bár ezek egyikére sem kapunk választ tíz rész alatt. Sokakat az zavar a sorozattal kapcsolatban, hogy semmire sem jutottak ennyi idő alatt. Nem tudják, hogy kerültek ide. Fogalmuk sincs, hogy miért, arról nem is beszélve, hogy ez vajon meddig fog tartani? Engem ez kicsit sem tántorított el. Sőt! Azt mondhatom, hogy mindezek miatt sokkal jobban megfogott. Persze nem szeretném, ha négy évad után még mindig ugyanitt tartanánk, de talán az első szezon végén felvezetett buszsofőros szálon elindulva a folytatásban sokkal többet megtudhatunk az okokról, és talán kiszélesedik a The Society világa is. Ami a cliffhangert illeti, sokak megijedtek, hogy ennyi volt, de én úgy érzem, van ebben valami rejtélyes.

Főszereplőink Allie, aki a nővére halálát követően vezetővé válik. Oldalán Will (Jacques Colimon), akivel régóta barátok és jóban rosszban kitartanak egymás mellett. Katherine zseniálisan alakítja Allie-t és bemutatja, hogy nők is lehetnek vezetők. Szerencsére nem mentek rá a feminizmusra, egyszerűen csak őt találták a legjobb választásnak, ami nagyon jót tett a karakternek és a színésznőnek egyaránt. Ott van még a hírhedt Harry (Alex Fitzalan), aki idő közben bedepizik, pedig ő volt a suli alfája. “Barátja” Campbell hiába az egyik legbetegebb karakter, akit valaha láttam, mégis sikerült megszeretnem. Kicsit sem kedvelhető, ne értsetek félre, de a profizmust, amit Toby lenyomott Campbell-ként, tanítani kellene. A tulajdonát képező Elle (Olivia DeJonge) szintén kicsit elvont, aki a végére szinte meg is kattan a srác pszichopatasága miatt. A párosuk tartott végig a képernyő előtt.

A depressziós és beteg karakterek mellett volt nekünk siket, terhes, meleg és zseni szereplőink is. Az első szezont felölelő fél év alatt sok mindent kénytelenek voltak elsajátítani, amelyhez szükség van okos és intelligens fiatalokra is, akik a hátukon viszik a többiek sorsát. Szerencsére akadt belőlük is, hiszen ott volt Sam (Sean Berdy), aki azt kutatta, hogy miért kerültek ide. Elle (Olivia DeJonge), aki inkább az orvosi oldalt erősítette és világra segítette a város “elsőszülöttjét”. Helena (Natasha Liu Bordizzo) inkább vallási és spirituális vonalon erősítette a csapatot, míg Gordie (José Julián) volt a csillagász és tudós. Nem volt hiányunk tehát különlegesebb karakterekben sem. 

“We’re not going to ask for power, we’re going to take it.” – Campbell (Nem kérni fogjuk a hatalmat, hanem elvenni.)

Az alapszituáción kívül érintettünk tehát orvosi, politikai, egészségügyi, oktatási, élelmezési és egyéb problémákat is. Mindezek során persze rengeteg sorozat eszünkbe juthat, de a The Society-ben megvolt az egyediség. Nem akartak azonnal megoldani minden gondot, nem bagatelizálták el – néhány esetet kivéve – a társadalmi szituációkat sem. Persze megvoltak benne a hibák, nem véletlenül nem lett akkora siker a kritikusok körében, de valamit mégis jól csináltak, ha már készülőben van a folytatás. Engem mindenképpen a sztori fogott meg, hiszen nagyon sok potenciál lehet egy ilyen történetben, de végül nem csak az tartott a képernyő előtt. Az évad második felére már komolyabban vettek mindent, ami látszott is rajta. Elég sötétre sikerült, de ez talán nem is meglepő egy Netflix szériától.

Hozzászólások