Szántó Dániel – Egy pap vallomása
Február közepére eljutottam oda, hogy lehetőségem nyílt végre elolvasni a már oly régóta megjelent Szántó Dániel könyvet, az Egy pap vallomása című krimit. Régóta figyeltem a sok Facebook bejegyzést és Instragram sztorit, ahol a regény borítója olyan szinten megragadott, hogy nem is érdekelt miről is szólt pontosan, csak azt tudtam, hogy nekem ez kell a könyvespolcomra.
Aztán egyszer csak csengetett a postás és meghozta Viktor és Barbara történetét, amely igen kacifántosra sikeredett. A regény elején ugyanis egy pap sétál be a rendőrségre, hogy beismerje, elásott két embert és a rendőrségnek körülbelül egy hete van kideríteni kik azok és hova temette el őket.
Mihály atya érdekes kérdéseket fejteget Viktornak. A bejelentésében azt állítja, ha a bűnösként élő személyt találják meg előbb, akkor nincs Isten, ha viszont az menekül meg, aki életét a jónak szentelte, akkor van. Habár kicsit morbid módon, de nagyon érdekesnek találtam ezt a témát, hiszen a kérdés, hogy vajon létezik-e a mindenható, örök érvényű, amire a mai napig nem tudunk biztosan felelni. Hiszen ez abszolút az ember hitén alapszik, ami vagy van, vagy pedig nincs.
Kényes téma tehát, amely nagyon érdekelt. Mi lehetett Mihály atya indítéka, miért kérdőjeleződött meg a hite? Mi lehetett az, ami megrengetett egy papot a hitében? Hiszen ellent ment minden egyházi törvénynek ahhoz, hogy ennek kiderítését véghez vigye.
A cselekmény azonban nem merült ki ennyiben. Valaki névtelen leveleket hagy a rendőrségnek, melynek segítségével sorra buktathatják meg a magyar maffiózókat, de vajon ki ez a jótevő és mi célja vele? Szántó Dániel nagyon érdekesen beszél a magyar igazságügyről és a politikáról is, ugyanakkor akarva-akaratlanul elgondolkodtam, vajon ebből mennyi a valóság? Tényleg ilyen elcseszett emberek dolgoznak a rendőrségen?
Rengeteg szereplőt sorakoztat fel, melyeknek mind fontos szerepet tulajdonít.
A két főszereplőt, Viktort és Barbarát ugyanis annyira tartottam szimpatikusnak, hogy semennyire. Mindketten elcseszett személyek, akik közül még Viktor volt a szimpatikusabb a maga egoista módján. Időnként még kedveltem is talán, de inkább csak az első pár száz oldalon. Ezzel ellentétben Barbara az elejétől fogva irritált akaratos, munkamániás személyiségével. Ettől függetlenül érdekesnek tartottam mindkettejüket, Szántó Dániel ugyanis nagy hangsúlyt fektet szereplőinek
Hosszú, lassan kibontakozó történet.
A maga ötszáz oldalával az Egy pap vallomása egy igazán olvasmányos krimi, melynek középpontjában a vallás áll, ugyanakkor nem elhanyagolható a politikai vonal sem. Őszintén bevallom, habár olvastam nem egy politikai beütésű regényt, mégis próbálom kerülni ezeket, szeretném kikerülni, hogy legalább a képzeletem világába ne lopja be magát. Az egyetlen dolog, ami miatt mégsem zavart annyira, hogy bizony hűen adja át a témát.
Voltak tehát olyan dolgok, amik nem tetszettek a regényben, mégsem mondanám rossznak pláne azért nem, mert nagyon tetszett a szerző írásmódja. A fogalmazásmód, a vonalvezetés és a regény összetettsége abszolút elnyerte a tetszésemet. Az pedig, hogy volt egy kis skandináv krimi beütése, kifejezetten kecsegtető volt számomra.
Összességében tehát tetszett a regény, volt benne jó pár buktató, hiszen a karakterek nem fogtak meg igazán, viszont Szántó Dániel abszolút az a szerző lett, akire kellő figyelmet fogok fordítani a jövőben. Nem volt minden pillanata izgalmas az Egy pap vallomása című regényének, ugyanakkor olvasmányos és egyedi írásmódja van, ami igen megragadott.
A recenziós példányért köszönet az Alexandra kiadónak!
