Swati Avasthi – Ököl/Jog
Újabb könyvet olvastam a könyvespolcomról, de azaz igazság, hogy bár ne tettem volna. Mivel minden hibája ellenére nagyon tetszett a King, úgy döntöttem ezúttal is egy jól hangzó címet választok, így került a kezeim közé Swati Avasthi regénye, az Ököl/jog.
A történet egy tizenéves fiúról szól, akit apja elzavart otthonról. Az ok a családon belüli erőszak, amit Jace és édesanyja majdhogynem napi rendszerességgel szenvedtek a gyermek édesapjától. Jace beül az autóba és anyját hátrahagyva menekül Chicagóból Új Mexikóba, ahol a testvére él. Christian, akárcsak öccse és édesanyja, szintén bántalmazások sorát állta ki addig, amíg egy napon sikerült megszöknie, majd álnéven új életet kezdenie. A már férfivá érett fiú megszakította a kapcsolatot a családjával, egyedül édesanyjával tartja a kapcsolatot levelek formájában.
Habár a testvérek újjáéledt kapcsolata nem indult úgy, ahogy az ember várná, Christian befogadja öccsét, így Jace lehetőséget kap a normális életre. Új iskolába iratkozik, új munkát és barátokat szerez, ezzel azonban nem elégedik meg. Jace mindenáron ki akarja szabadítani édesanyját, apja kezei közül, aki a markában tartja a nőt. Az Ököl/jog során Jace és Christian fejlődését követhetjük nyomon, illetve azt, hogy sikerül-e valami megoldást találni arra, hogy az édesanyjuk is békére lelhessen.
Megdöbbentő volt a két testvér első találkozása.
A történet maga izgalmasnak hangzik és jól is indul, azonban már a két testvér találkozása is furcsa volt számomra, hiszen mindketten kemény dolgokat éltek át a múltban, mégis csak nézik egymást. Nem beszélik meg, hogy kivel mi történt, hogyan került oda a tizenhat éves gyerek, konkrétan semmi. Teljesen abszurd volt számomra. Mintha két érzelemmentes emberről lenne szó, mindkettő csak magával tudott foglalkozni, ami már eleve nem tette szimpatikussá egyiküket sem. Ez azért is volt érdekes, mert a későbbiekben az idősebbik testvér számtalan dolgot számon kér a fiatalabbikon, hogy az miért nem említette. Fel is vetődik bennem a kérdés, hogy vajon mit várt? Azok után, hogy alig akarta befogadni, nem volt kíváncsi semmire, akkor Jace majd mindent vígan elmesél?
– Nem hazudtam. Csak nem mondtam el.
– Ne lovagoljunk most a szavakon, rendben? Mindent megtettél, hogy ne derüljön ki. Dolgoztál rajta. Egy mulasztást el lehet intézni annyival, hogy „hoppá, sajnos kiment a fejemből”; de a hazugság módszeresen elhiteti a másik emberrel egy hamis dolog igaz voltát.
Az viszont pozitívum volt, hogy bár Christian az öccse után nem igazán érdeklődött, akárcsak Jace, az anyjáért ő is aggódott. Mindkét fiú úgy érezte, hogy a nő többet érdemel, mint az apjuk és folyamatosan tartották vele a kapcsolatot, pénzt küldtek neki és várták, hogy egyszer csak ő is kiszabaduljon a pokolból. Ez a vonal kifejezetten érdekes volt és emiatt tartottam ki a könyv mellett. Vajon Jace és Christian szerencsével járnak?
A regény témája érdekes, ugyanakkor a kivitelezés hagy némi kivetnivalót.
Nagyon szerettem volna szeretni, mert a történet alapja nagyon érdekes, ráadásul alapja is van a sztorinak, hiszen a családon belüli erőszak komoly szinten jelen van a társadalmunkban. Jace pedig kifejezetten egy olyan karakter szemszögéből tárja elénk a történteket, aki mindennek ellenére szereti az apját, magát a bántalmazót, ami további különlegességet kölcsönöz a könyvnek. Azonban az Ököl/jog mégse nyűgözött le. Lassú volt, vontatott és az egész könyvet a két női szereplő, Christian szerelme Miriam és Jace barátja, Dakota mentette meg.
Nem mondom, hogy ne tegyetek vele egy próbát, hiszen nagyon sok jó értékelést kapott, ugyanakkor ez a lélektani regény valahogy nem volt az én zsánerem. Komolyabb és hosszabb leírásokhoz szoktam az ilyen típusú regényeknél, ha ezek megvalósultak volna, lehet nem zavart volna ennyire a karakterek szimpátiája.