Könyvek

Stian Skald – Az ​elveszett aranyváros keresése

Nincs ötleted mit olvassál a délután folyamán? Esetleg csak egy könnyed regényre vágysz, ami rövid időre elrepít egy teljesen más világba? Stain Skald kötete ezeknek az igényeknek pont megfelel, ugyanis Az elveszett aranyváros keresése a mindössze 168 oldalával pont megadja neked mindezeket.

Őszintén bevallom, kevés jó tapasztalatom van a magánkiadásos könyvek terén, azonban a magazintól nem állnak távol ezek a kötetek, így hát mikor a szerző felkeresett minket, hogy bemutatnánk-e a regényét, természetesen igent mondtam. Mindemellett, a moly.hu-n levő bevezető felkeltette a figyelmem, hiszen a fantasy műfajért egyszerűen rajongok.

A történet Maugis kalandját követi nyomon, onnantól kezdve, hogy egy kocsmában összetalálkozik három szerencsevadásszal, akik az Aranyvárost keresik, Mulmiriant. Maugis, a fiatal varázsló úgy dönt, velük tart, ám utazásuk nem olyan egyszerű, mint azt hiszik. Útjuk során számtalan meglepő vagy épp nem meglepő lényekkel találkoznak, mint például törpékkel, egyszarvúakkal és farkasokká vagy éppen rókákká félig átváltozott emberekkel. Izgalmas, de könnyed sztori, hiszen az egész regény olvastatja magát. Csak úgy át lehet suhanni a közel kétszáz oldalon, egy kis lazítás végett.

Tetszett benne, hogy nem akart semmit letolni a torkunkon, nem akart újítani, hanem csak mesélt, mesélt és mesélt, mi pedig visszarepültünk a régi idők fantasy világába, ami nem akart mindenáron valami újat, nagyszerűt és frenetikusat mutatni nekünk, aminek a nagy részét nem is értenénk vagy pedig hülyeségnek tartanánk.  Nem, ez rövid volt, jó volt, ismerős volt. Nem nagyon kellett új dolgokat elképzelnünk, sokat kombinálnunk, hanem egyből láttuk és élveztük

Mégis azt mondom, az egyetlen hibája, hogy rövid volt. Időnként hiányoltam a hosszabb táj vagy éppen élőlény leírását, esetleg az érzelmeknek a bővebb kifejtését. Akartam volna tovább olvasni, kíváncsi voltam és majd megőrültem, mikor láttam, hogy mindjárt itt a kötet vége és még nem értek el Mulmirianba. Nagyon remélem, hogy a szerző hamarosan hozni fogja a második részét is és ez egy sorozat lesz, hiszen igen sokat sejtetően lett vége. Ahogyan azt is remélem, hogy a folytatásban bővebb információt kapunk arról, mi lett az Aranyvárossal, mi motiválta erre az útra Maugist, illetve hogy mi lesz az árulónak a sorsa.

Két dolgot emelnék még ki nagyon, amiből az egyik az az, hogy milyen remek háttértörténetet talált ki a rigmul lények történelmét, szokásait illetően, akárcsak a további varázslényei iránt. A másik pedig a gyönyörű borító és a benne levő térképnek az illusztrációja. A borító elő- és hátlapján is egy-egy jelenet látható a regényből, míg belül a varázstérkép, ami az Aranyvároshoz vezető utat mutatja. Külön érdekesség rajta a megjelenő monocerosz azaz egyszarvú vagy éppen az ember alak. Az elején nem értettem mi akar ez lenni, hiszen semmi felirat rajta, de ahogyan haladtam előre a történetben, szépen lassan megértettem a dolgokat, és folyamatosan lapoztam előre, merre járhatnak a főhőseink.

Rövidségével és egyszerűségével akár ifjúsági kötetnek is elmehetne, mivel egy olyan sztoriról beszélünk, ami kortól és nemtől függetlenül el lehet olvasni. Ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit nosztalgiázni szeretne, vagy azon évődik, nekikezdjen-e a fantasy regényeknek.

Személy szerint én nagyon jól szórakoztam és jól esett valami könnyed olvasmányt a kezeim közé venni a thrillerek és romantikus regények után, amik számtalan alkalommal összetörték a szívem, vagy éppen ami a pszicho-thrillereknél elő szokott fordulni, letargikus állapotba hoztak. De ami a legjobb, hogy a monoton hétköznapokból kirángatott.

A szerzőnek köszönöm szépen a recenziós példányt!

Kaprinyák Dóra – Teringettét, Budapest!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?