Média

Sorozatajánló: Locke & Key – Kulcs a zárját

Ha van kulcs, lesz hozzá egy ajtó is – legyen az a szívedé vagy egy titoké. De mi van, ha ezek a kulcsok máshova vezetnek? Mi lenne, ha azt mondanám, létezik egy kulcs, ami bepillantást enged a fejedbe, szellemmé változtat, esetleg újra összerakja azt, ami eltörött?

Ilyen kulcsok kerültek Rendell Locke (Bill Heck) és barátai birtokába, és ezek okozzák gyermekeinek a legtöbb problémát. A Locke & Key, magyarul Kulcs a zárját 2020-ban került a Netflix saját gyártású minisorozatai közé, és a visszajelzések alapján elég nagy esélye van arra, hogy kapjon egy második évadot.

Bobe (Jackson Robert Scott), Tyler (Connor Jessup) és Kinsey (Emilia Jones) Locke egy családi tragédia után édesanyjukkal apjuk néhai birtokára költöznek, hogy új életet kezdjenek. Azonban Bode rövidesen egy kulcsot talál, ami képes bárhova elvinni. Micsoda varázslat egy hétéves kisfiú számára! De a mókának ára van – a tárggyal együtt a kút aljába foglyul ejtett hang, Dodge (Laysla De Oliveira) is a család zűrös életének része lesz. Mielőtt észbe kaphatnánk, Dodge kiszabadul börtönéből és mágikus ámokfutásba kezd, hogy még a Locke gyerekek előtt megszerezhesse a többi kulcsot, és velük mérhetetlen hatalomra tegyen szert. Ahogy egymást követik az események, úgy tudunk meg többet Mr. Locke haláláról és múltjáról, valamint a konfliktusról, amibe belekerültek.

Na itt próbálj magadnak kedvenc karaktert választani!

Számtalan mellékszereplő megmutatja magát, és a legjobb, hogy mindenkinek fontos szerepe van – Brutus, a Locke család egyik barátjának fia autista, ezért senki sem gondolná, mennyit tud segíteni Bode-éknak a gonosz háta mögött. Gabe nem keresi a bajt, sem a kalandot, de ha az szembejön vele, nem hagyja elúszni az esélyt arra, hogy valami nála nagyobb dolognak legyen a részese. És akkor ott van Rendell gyilkosa, Sam, aki pedig minden negatív jellemzője ellenére el tudja érni, hogy szimpatikusnak találd, vagy legalábbis sajnáld.

A könyv vagy a sorozat a jobb?

A sorozat alapjául szolgáló képregényben természetesen jobban le vannak írva az információk, de ez nem azt jelenti, hogy érdemes előbb elolvasni, mint megnézni. A rendezőnek sikerült megtalálnia az egyensúlyt az alapműtől való elrugaszkodás és az abba kapaszkodás között – a magyarul eddig három kötetben megjelent képregény és a hat egyórás epizód külön-külön is igazi élmény. Utóbbi – tapasztalatból mondom – egy nap alatt ledarálható, ez alatt pedig azt értem, hogy ha nem veszed észre, beszippant, és hat óra múlva arra eszmélsz, hogy az utolsó epizód stáblistájánál tartasz.

Amennyiben mégis tartasz szünetet máson sem fogsz agyalni, csak az aktuális részben történteken. Egyszerűen magával ragad. A zene, a színészi munka, a cselekmény, minden.  Fantasy horrorként van feltüntetve, de ezek csak a jéghegy csúcsa. Igen, ijesztő, de csak annyira, hogy elérje, le se tudd venni a szemed a képernyőről. Igen, fantasy elemekkel van teleaggatva. De több ennél. Egyszerűen csak több. Olyan, mintha a készítők mindenből szórtak volna egy csipetnyit a levesbe, így hozva létre a történetet, amit akár a családoddal is leülhetsz megnézni, megélni, mert csak a legszemfülesebbek tudnak benne olyan elemet vagy jelenetet találni, ami nem való egy Bode-korú kisgyereknek.

Forrás: Snitt, IMDb

Hozzászólások