Søren Sveistrup – A gesztenyeember

“De hát kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?”

Mennyi mindent kötünk az őszhöz? Elgondolkodtatok már rajta? Elkezdődik a tanév, októberben ott van a Halloween, a Halottak napja, 6-án az Aradi vértanúk ünnepe, 23-án az 1956-os forradalom kitörésének évfordulója, novemberben a Mindenszentek. Ehhez az évszakhoz kötjük az elmúlást és a szüretelést. Tarka-barka falevelek, körte, szőlő, gesztenye. És a kisgyerekes családok házában elmaradhatatlan gesztenyeemberek.

Søren Sveistrup első regénye is egy ilyen kis bábuval kezdődik, méghozzá 1989-ben, Møn szigetén. Egy tanya lakóit könyörtelenül meggyilkolják, a helyszínre érkező rendőr pedig a ház pincéjében köt ki, ahol a polcok gesztenyeemberekkel és állatokkal van megpakolva, akárcsak egy horrorfilmben. Egyedül két kisgyerek, egy ikerpár van életben. Egy fiú és egy lány.

“Az emberélet sokat jelentett Dániában, főleg, ha egy gyerek életéről volt szó, aki ráadásul egy jelentős parlamenti politikus lánya.”

Sok évvel később, napjainkban egy egyedülálló édesanya holttestét találja meg a koppenhágai rendőrség egy játszótéren a nő háza közelében. A bal szeme kiütve, az egyik kézfeje levágva, a csuklója összevagdosva, az arca véresre verve, elcsúfítva. Nem messze tőle egy gesztenyefigura. Az ügyben Naia Thulin és az Europoltól ideiglenesen menesztelt kiégett társa, Mark Hess kezd el nyomozni, ám egészen addig nem jutnak előrébb, amíg az említett bábon meg nem találják Rosa Hartung, egy népszerű politikusnő egy éve elrabolt, megerőszakolt és feldarabolt lányának ujjlenyomatát. Ekkor találnak egy második holttestet, szintén levágott kézfejjel, gesztenyeemberrel. Noha a Hartung-ügyet már lezárták és a gyilkost elítélték, Thulin és Mark sejtik, hogy a két ügy kapcsolatban áll egymással, és egy sorozatgyilkossal van dolguk. De mi a közös a két meggyilkolt anyukában? Miért van ott minden bábun Kristine Hartung ujjlenyomata? Mi alapján szedi áldozatait a gyilkos?

Søren Sveistrup nevét a The Killing című, A gesztenyeemberhez hasonlóan pszichothriller sorozat, vagy a 2017-es Hóember című horrorfilm kapcsán ismerhetik az olvasók. Noha ezutóbbi nem igazán nyerte el a közönség tetszését és az IMDb-n 5,1-re lett értékelve, a forgatókönyvíró első és eddigi egyetlen regénye zseniálisra sikeredett. Helyet kap benne a skandináv krimikre oly jellemző sötét humor és egy pillanatra sem ereszti el az olvasót. Az első fejezettől kezdve pörögnek az események, a halálesetek közt eltelt időszakok lázas nyomozással és kihallgatásokkal telnek. Fokozatosan tudunk meg egyre többet mind az áldozatokról, mind a szereplőkről, amikor pedig fény derül a gyilkos kilétére, a bomba, ami az elejétől kezdve kattog, elemi erővel robban. Mindemellett pedig folyamatosan aktuális társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, és segítségével egy kis ízelítőt kapunk attól, mi tehet valakit pszichopatává.

Ha szereted a krimiket és azokat a történeteket, amik az emberi lélek drasztikus, torz változásairól szólnak, ha nem riadsz vissza a gyilkosságok brutálisan, naturalisztikusan való leírásaitól, akkor A gesztenyeember éppen neked való. Az őszi megjelenések között tökéletesen megállja a helyét, hiszen ki ne borzongana meg tőle? 

Hozzászólások