Shiri Zsuzsa – Gitta könyve

A Lily fogadalmaután valamiért azt hittem, hogy nem fogok több igazán jó holokauszttal kapcsolatos történetet olvasni, hiszen az teljesen levett a lábamról. Izgalmas volt és őszinte, ráadásul nem állt meg a fogolytábor után. Részletesen kitárgyalta azt is, mi történt utána, hogyan dolgozta fel azt a sok szörnyűséget, amit fiatalkorában Lily átélt. Nos, a 21. Század Kiadó megjentette a Gitta könyve című regényt Shiri Zsuzsától, ami hasonlóan épül fel, mégis teljesen más.

A más pedig alapvetően nem rossz kifejezés, hiszen Gitta könyve bár nem aratott nálam akkora sikert mint a korábban említett kötet, mégis ugyan olyan nagyszerű és fantasztikus, mindamellett persze, hogy borzalmas témát dolgoz fel. A különbség csupán annyiból áll, hogy Shiri Zsuzsa stílusa picit távolabb állt tőlem.

A történetről

Mann-Schőner ​Gizella igen szegény körülmények között nőtt fel Csengerben. Sok testvére van, ami a család szegénysége miatt nem feltétlen jelentett pozitívumot, habár a testvéri szeretet abszolút megvolt közöttük. Gitta tizennégy éves korában kerül Auschwitzba, azonban itt a láger egy teljesen másik világát ismerhetjük meg.

A lány elszakad a családjától. Szülei és testvérei más-más helyekre kerülnek és végül csak ketten, a nővére és ő kerül be egy auschwitzi barakkba. Azonban Rózsitól is hamar elsodródik, egyik munkaszolgálatból kerül a másikba, míg végül egyszer csak vége szakad a háborúnak, külföldre sodródik. Ám a Lily fogadalmával ellentétben Gitta úgy dönt, hogy visszatér Magyarországra, a családjához. Ezt egyszerre volt nagyszerű és elszomorító olvasni, hiszen bár Auschwitz szörnyű hely volt, mégis az utána történtek lehetőséget adtak a lánynak arra, hogy kitörjön a nyomorból, emiatt a hazájába való visszamenetelt egyfajta visszaesésnek éltem meg.

Ez egyrészt azért volt, mert a csengeri lét, amit Gitta kislányként festett le, egyáltalán nem volt pozitív. Leírta hogyan élte meg a társadalmi különbségeket. Azt, hogy vele hogyan bántak a tanárok, hogy a család vagyonossága szerint volt meghatározva, ki hova ül az iskolában. Mennyit kellett nélkülöznie a családnak és mennyi, illetve milyen munkára voltak beosztva a gyerekek azért, hogy legyen mit enniük. Milyen nehéz volt neki a sok testvére miatt és ők hogyan bántak vele.

A másik ok pedig az volt, hogy miután Gitta visszatért külföldről, egyáltalán nem tetszett a nővére viselkedése. Igazságtalannak és kapzsinak tartottam, úgy éreztem, kihasználja a lányt. Persze éreztem benne a szeretet, illetve azt is, hogy Rózsinak gondolnia kellett a megélhetésre, mégis ezek a gondolatok jártak a fejemben. Ettől függetlenül ott a kérdés, vajon tényleg ilyen volt vagy csupán csak ez maradt meg Gitta emlékezetében? Érdekes kérdés.

Gitta könyve sokkal többről szól, mint Auschwitz.

Ezesetben is fontos megemlítenem, hogy a lágerélet itt is a sztori csak egy részét fedi le. Mind az előzmény, Gitta gyermekkora, mind az azutáni élet megjelenik benne, így ez is egyfajta memoár, amely csodálatosan meséli el egy élet történetét. Így azt mondom, hogy akit csak Auschwitz érdekel, az nem biztos, hogy az egész könyvet élvezni fogja. Aki viszont kíváncsi egy érdekes elbeszélésre, amely garantáltan megrázza az embert, az nagyon fogja ezt is élvezni.

A kötet ugyanis Auschwitz mellett fontos társadalmi kérdéseket feszeget, nagyszerűen bemutatja a zsidóságot és a magyar zsidóközösség csengeri részét. Azt, hogy ők meddig voltak a gettóban, hogyan szállították őket onnan tovább, hogyan szabadultak ők meg és hogyan éltek utána Magyarországon. Ráadásul ez esetben a zsidó kifejezéseket külön jelölték, majd a könyv végén felsorolták őket a jelentésükkel együtt, így kiváló lehet, mint ismeretterjesztő kötet is.

A Gitta könyve olvasása talán picit hosszabb időt vett igénybe nálam, ami annak is köszönhető, hogy nagyon érdekes az írónő stílusa. Sokszor rövid, ugyanakkor lényegre törő. Nem köntörfalaz, sokszor keményen és őszintén beszél, amitől egyes részek még megrázóbbak. Sok emberre, ismerősre és családtagra kitér, elmeséli Gittához fűződő viszonyát, bemutatja őt, majd leírja, ő és a szerettei visszatértek-e, vagy éppen, hogy egyáltalán életben maradtak-e. Nem egy hosszú olvasmány, nagy betűméret és csodálatos tördelés jellemzi ezt a csodaszép kiadványt, mégis a mondanivalója miatt lassan olvasós, időt kell szánni rá.

Minden holokausztról szóló történt más és más, egyszerűen lehetetlenség két ugyan olyan történetet olvasni a témában. Vegyük csak példának azt, hogy vannak azok a történetek, amelyek csak és kifejezetten a táborra fókuszálnak és vannak a Gitta könyvéhez hasonlóak, amik egy egész életet képesek bemutatni. Számomra ezek sokkal inkább átadják az eseményeket, hiszen ezáltal jobban belelátunk az adott ember életébe, szívébe és lelkébe.

Stílusában mint említettem, a Lily fogadalma jobban tetszett, ugyanakkor a Gitta regénye is egy fantasztikus mű. Én azt mondanám, hogy aki olvasta az egyiket és tetszett neki, ne hagyja ki a másikat sem, hiszen bár nagyon hasonló a felépítésük, mégis egy teljesen másik történet. Új dolgokat, új tapasztalatokat és életeket ismerhetünk meg általa.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Karen Swan – Karácsony a Tiffanynál

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?