Saul Austerlitz – A Jóbarátok-generáció

Mint sokan mások, jómagam is – többek között – a Jóbarátokat nézve nőttem fel, ezért nagyon örültem mikor láttam, hogy érkezik A Jóbarátok-generáció című könyv. Mindamellett, hogy beindított bennem egy nosztalgia-vonatot, lendületet kaptam, hogy a Netflixen újranézzem a sorozatot.

Nagyon reménykedtem hogy jó alaposan kiterjesztem a tudásomat ami a sorozatot illeti, hiszen hiába szerettem a szériát és szurkoltam végig Ross és Rachel huzavonáját, nem mélyedtem el benne annyira, hogy tisztában legyek a hátterével. Saul Austerlitz könyvének reklámja viszont azt sugalta, hogy itt viszont mindenre választ kapok és bár egészen a kezdetekig nyúl vissza – egészen pontosan az ötlet körvonalazódásáig – mégis valahogy másra számítottam. Kicsit interjúsabb felütésre gondoltam, ami laza olvasatot ad, viszont ez a könyv elég tömény, habár az kétségtelen, hogy informatív.

A sorozat két író tollából született. Martha Kauffmann és David Crane az 1994-es év pilot időszakra több más ötlettel együtt az Insomnia Café tervével állt az NBC elé, legnagyobb örömükre pedig elfogadták azt és kezdetét vette a több évnyi munka, ami nem minden pillanatában volt zökkenőmentes. Az Insomnia Café sok más akkori sorozattal ellentétben nem egy főszereplős széria lett volna, hanem egy olyan, amiben hat fiatal életét mutatja be, többek között, hogy hogyan haladnak a felnőttéválás helyén. A készítőknek tetszett az ötlet, azonban felmerült bennük a kérdés, vajon kielégíti-e a nézők kiváncsiságát az, ha csak egy kávézóban játszódik a történet, ahogyan azt Martha Kauffmann megálmodta?

Az első komoly nehézséget a szereplőválogatás jelentette. Habár voltak elképzeléseik, melyik szerepre ki lenne a megfelelő választás, akadtak bőven problémák. Volt olyan színész a hat jóbarátból, aki el sem akart menni a meghallgatásra, másokat pedig szerződés kötötte egy már futó szériához, ami miatt kérdéses volt, vajon tudják-e alkalmazni? A fejezet, amelyik a szereplőválogatást tárgyalta, kifejezetten érdekes volt, mert egyedül csak annyival voltam tisztában, hogy eredetileg Courteney Cox játsztotta volna Rachel szerepét, a többi viszont izgalmas újdonságként hatott.

A Jóbarátok-generáció valóban nagyon részletes és alapos munka. Onnantól kezdve, hogy Martha Kauffmann elsétált egy kávézó mellett bemutatja az egész széria felépülésének folyamatát, olyan mélységekbe ásva magát, hogy mégis mikor, hogyan készült el a főcímdal, hogyan dolgoztak együtt az írók. Hogyan épült fel a díszlet és honnan kerültek bele a dolgok, a jelmeztervező hogyan álmodta meg a ruhákat, hogyan állította össze őket, az írók mettől meddig dolgoztak egy részen és hogyan születtek meg a leghatalmasabb poénok. Na meg hogy Kauffmann mikor járt haza a gyermekeihez.

Saul Austerlitz tehát törekedett a tökéletességre. A fejezeteket minden alkalommal egy adott témára szűkítette és megpróbálta azt a lehető legtöbb szemszögből megvizsgálni. Nagyon tetszett például, hogy mikor az egyes részek létrejövetelenék témáját boncolgatta – konkrétan, hogy mennyi ideig tartott egy-egy munkanap –, leírta, hogy az írócsapat tagjai ezt hogyan élték meg. Nem állt meg a híres írópárosnál, olyanokat is megszólaltatott, akik még csak kezdő forgatókönyvírók voltak, akik így elmondhatták mennyire élvezték a munkát, és mennyire letörte őket, ha nem jutott eszükbe aznap egy vicces megszólalás sem. Mindemellett jó volt belelátni magába az elkészülési folyamatba is, hogy hogyan működnek együtt. Valahogyan ezt sosem tudtam elképzelni, valamiért mindigis úgy képzeltem, hogy egy-két ember dolgozik egy forgatókönyvön, de lehet ez a PORT.hu-nak köszönhető, ahol a filmek alatt csak egy személyt neveznek meg, maximum kettőt.

A kötet tehát a kezdetektől fogva végigvezeti az olvasót a sorozaton, az első évadtól az utolsóig és egy kicsit még azon is túl. A nézők együtt nőttek a szereplőkkel, az írókkal és a cselekménnyel és ettől vált igazán hitelessé az egész, ezért szerették annyian és szeretik a mai napig. A széria nem próbál meg túlozni, hanem megmutatja az élet jó és rossz dolgait is. Egy alapos összefoglalás ez a könyv, amely mindezek mellett kitér arra is, hogy milyen kapcsolat fűzte egymáshoz a szereplőket és a készítőket, ami nekem még talán a sorozatnál is érdekesebbnek tűnt. Kinek hogyan alakult egymással a viszonya és hogyan hatott rá a hírnév? Ki mit köszönhetett ennek a sorozatnak?

Habár nekem, ahogyan fentebb is említettem túl tömör, itt-ott száraz volt és néha még ismétlődések is voltak, a szerző mégis reális képet ad a sorozatról. Számos lenyűgöző, dicséretreméltó és pozitív dolgot ír, ugyanakkor nem fél megragadni a sorozat negatívumait is és beszélni azokról. Az első ilyen téma talán az, hogy miért csak fehér színészek játszák a főszereplőket, és ha már ez így van, miért nem lehet akkor legalább az egyik fontosabb mellékszereplő fekete? De szó van benne a homoszexualitásról és a sorozatban elhelyezkedő reklámokról is. Úgyhogy ezekkel mégis megnyert magának, igaz, így lassabban haladtam.

Alapvetően úgy gondolom, a rajongók ígyis-úgyis kézhez fogják venni, de bátran merem ajánlani azoknak is, akik nincsenek tisztában minden résszel, egyszer látták és tetszett vagy csak tervezik megnézni, több okból kifolyólag is. Egyrészt, mert érdekes dolgok vannak benne magáról a korról és az akkori életszemléletről, sőt, valamilyen szinten a politikáról is. Másrészt meg a maga módján kifejezetten szórakoztató és az egyes jelenetek felidézésével tagadhatatlanul ráveszi az olvasót, hogy újranézzen egy-egy részt, vagy akár az egész szériát – ahogyan én tettem.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?