Sam Wilberry – Égből hulló versek
Mindenkinek az életében van egy évszak, amikor minden megváltozik. Három hónap, amikor az események összesűrűsödnek, így azok kiemelkednek az év többi része közül. Haldokló ősz, álomba merülő tél, ébredező tavasz, pörgő nyár. Persze nincsen rendszere ezeknek az eseményeknek, mégis mindenki számára van egy időszak amit mondhatni nagybetűs Tavasznak, Nyárnak, Ősznek és Télnek hív, ezzel két részre osztva magát az életet – Azelőttre és Azutánra. Sam Wilberry egy nyáron keresztül meséli el, hogyan ismerte meg egymást versek és álmok segítségével két fiatal. Nekik ez Az a nyár.
Számít-e bármilyen szabály, ha az ember szeretni próbál?
Kik?
Égből hulló versek egy drámaszakkörön kapott nyári házifeladattal, két fiúval és a magyar költészettel kezdődik. René és Sebő az utóbbi házában ülnek össze, hogy három hónap alatt parafrázisok segítségével újraírják William Shakespeare Rómeó és Júliáját. Azonban a feladat hamar a háttérbe kerül, ahogy kölcsönösen próbálják egymást és a világot is megfejteni.
René fő konfliktusa szűk látókörű édesapjával van, aki nem támogatja fia tanulmányait és az irodalom iránti rajongását, mindemellé pedig ott van édesanyja elvesztése. Sebő próbál segíteni neki, ott lenni mellette és közben megfejteni. De hogyan fejthetnél meg valakit, ha még magadat sem ismered teljesen?
Hol?
A fiúk történetében ugyanakkor jelentős helyet foglal el Sebő apja, aki egy baleset miatti lebénulás miatt a mozgás helyett a faragásnak szenteli minden idejét. Néha megrendelésre, ám általában csak önmaga kifejezésének érdekében alkot remekműveket, ezáltal műhelye a könyv egyik középpontjává válik. A másik két helyszín, ami jelentős a fiúk számára, az egy elhagyatott patak és egy, az otthonuk közelében terpeszkedő domb, ahol lelki békére találhatnak, akár ketten, akár egyedül mennek oda. Ezutóbbi fő színhelye Sebő visszatérő álmainak is, amiknek célja a René által felolvasott versek által megfejteni a fiút.
A szerző néhány korábbi esemény során megemlítette, mennyire közel áll hozzá a költészet valamint az elmélkedés – az első oldalon láthatjuk is, hogy köszönetet mond Benjamin Alire Sáenznek Aristotle és Dante történetéért, melynek stílusa és felépítése hasonló, karakterei pedig ugyanolyan filozófikusak, mint az Égből hulló versek főszereplőié. A művészetben az a legjobb, hogy az alkotó úgy és annyit árul el magáról általuk, amennyit szeretne. Sebő karakterén keresztül az író saját verseit is elolvashatjuk, amik még egy pluszt adnak a könyv hangulatához.
Hogyan?
A két fiú korukhoz képest éretten gondolkodnak és viselkednek, mégsem tökéletesek. Kapcsolatuk a reménnyel, a múlttal és a jövővel változó, hol optimistán, hol pesszimistán állnak hozzá. Elkövetnek hibákat, amik az olvasónak elsőre nem bírnak nagy jelentőséggel, számukra mégis meghatározók.
– Kicsi vagyok ehhez a világhoz, és azt hiszem, még sokat kell dolgoznom ahhoz, hogy felnőjek hozzá. Mire megtörténik, már búcsút is inthetek a létezésnek. Talán a legnagyobb baj, hogy mindannyiunkat beszorítottak egy tengelyre, és a két végpont közti időintervallumot nem ismerjük. Nem a remény, ami örökké velünk van, Sebő, és nem is a szeretet, hanem a bizonytalanság, valamint a halál bizonyossága: hogy az alól nem lehet kibújni.
Ezen jellemzők miatt a regény érzékenyítő irodalom is lehet. Nemcsak a másságról. Sebő apukája a depressziót és a mozgáskorlátozottságot képviseli, Renéé a családon belüli erőszakot, az apaság sokszínűségét és nehézségeit. Hiába vannak ők ketten jelen negatív és pozitív példaként, René által az ő apja is árnyaltabb, igazibb lesz, akár megoldódik a kettőjük közti probléma, akár nem.
Összességében az Égből hulló versek mindenkinek ajánlott, a tinédzserektől kezdve az idősebb korosztályig. Lebilincselő, időnként hidegrázós, hangulatos. Tökéletes olvasmány a lazább, szabadabb napokra, amikor az ember ki tud menni a szabadba. Amennyiben pedig a rossz idő miatt a négy fal között rekedsz, elég kinyitnod, és nemcsak, hogy kisüt a nap, de az órák is hamar elrepülnek.