Ruth Kelly – Szőlőskert Provence-ban

Az élet ezer esélyt kínál…neked csak egyet kell megragadnod.

Már rögtön a borítón található kis szösszenet magával ragadott. Ez az egy mondat tökéletesen tükrözi a jelenlegi helyzetemet és valóban úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőségünk van, de elég egyet elkapni. Ruth Kelly újdonsága, a Szőlőskert Provence-ban a 21. Század Kiadó-tól származik, amelyet most lehetőségem volt elolvasni.

A történet Ava-ról szól, aki egyre jobban úgy érzi, hogy nincs maradása. Munkahelyét nem szereti, férje elment, ráadásul egy halom adósságot hagyott maga mögött. Ráadásként azt sem mondta meg, hogy mikor jön vissza. A nő hírt kap, hogy nagypapája távozott az élők sorából, így ő örökli az egész szőlőskertjét Provence-ban. Ava egyre jobban otthon érzi magát ezen a kis helyen, ahol kiskorában feltűnt.

A sztorinak számos apró hibája volt, amit egytől-egyig szerettem. Furcsa, hogy bár nem volt tökéletes, mégis élvezhető volt olvasni. Könnyű, tökéletes kuckózós olvasmány, ami néhol bár szappanos volt, de hangulatos és élvezetes maradt. Nagyon sok hasonló művet végeztem már ki és pontosan azért szeretem ezeket az alkotásokat, mert kikapcsolnak. Nem gondolkodom a saját bajaimon, egyszerűen csak beülök a kis fotelembe és élvezem az egészet. Jót tesz a szívemnek és a lelkemnek is, hogy végre nem a szomorúságról és a gondokról kell hallanom, hanem egy üdítő romantikus regényről olvashatok.

A férfi átnyúlt az asztal fölött, és gyengéden Ava kezére tette a kezét. A nő el akarta húzni, de nem tudta. Az ismerős melegségtől hirtelen rátört valami bénultság. Mint egy állat, amelyik védekezésképpen holtnak tetteti magát.

Ami a karaktereket illeti, Ava néhol kicsit túl lett tolva, ám még így is beleillett a szerepbe. A 40-es éveiben járó édesanya a kötet előrehaladtával egyre bátrabb és merészebb lett, rengeteget fejlődött. Az utolsó pár fejezetnél már úgy éreztem, hogy nem fogom tudni elengedni. Jacques szerelem volt első látásra. A francia pincér szinte azonnal felkelti Ava figyelmét, akinek a múltjára a regény végére fény derül. Illetve ott van még Camille, akinek juthatott volna egy kicsit több szerep, mert nagyon kedvelhető szereplő volt.

A legjobban azt szerettem ebben a kötetben, hogy tökéletesen hozta a hangulatot. Az az érzés, hogy én is ott ülök abban a kisvárosban és kortyolgatom a kis kávémat, illetve eszem a croissant-ot reggelire, leírhatatlan. A tájat és a környezetet szintén szépen leírta, legszívesebben felültem volna egy gépre és csatlakoztam volna a karakterekhez. Nem szabad azonban megfeledkezni a mondanivalójáról és a tanulságáról sem. A könyv érinti a döntésképtelenséget, a társfüggőséget és az ezekből való kilábalást. Ava-nak meg kell tanulni elfogadnia a segítséget, élni a szőlőskert adta lehetőségekkel és persze nem utolsó sorban önmaga megtalálása is priorítás volt.

Összességében tehát nem kell a történettől egy hatalmas dolgot várni, ám ha szereted a kicsit csöpögős romantikus regényeket, akkor vágj bele. A Szőlőskert Provence-ban kötelező továbbá Franciaország szerelmeseinek, illetve minden fiatal felnőttnek, aki úgy érzi, hogy el van veszve.

A recenziós példányért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Ernest Hemingway – Búcsú ​a fegyverektől

Hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .