Róbert Katalin: Kezdjetek el élni!

Miből áll az élet? Iskola, a jövő megtervezése, aztán egyetem, munka. Találkozol valakivel, aki fontos neked és különleges helyet foglal el a szívedben. Jártok, összeköltöztök, összeházasodtok, családot alapítotok. Mindig így van. Így vagy úgy, de mindenki megállapodik valaki mellett. Együtt haladnak tovább egy bizonyos úton, vagy megtorpannak – rajtuk múlik. Ilyen egyszerű. Általában. De mi van, ha ez csak a társadalom elvárásai miatt van így, és nem vagy biztos abban, hogy jó-e az ösvény, amin haladsz? Vagy azt szánta-e neked a Sors, aki melletted áll?

Marci és Barka az egyetemi éveik alatt ismerkedtek meg. Két évig jártak, mielőtt összeköltöztek volna, történetünk elején pedig már négy éve házasok. Marci programozó, Barka magyartanár egy gimnáziumban. Tökéletes életet élnek. Aztán egyik reggel Marci elutazik, egy rövid üzenetet hagyva feleségének, édesanyjának és barátainak, Zsófinak és Vencelnek.

“Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.”

Eltűnése nagyobb vihart kelt szerettei életében, mint azt elsőre hinnénk. Margó látja a fiát kilépni abból a mocsárszerű, közönséges és fásult mindennapi rutinból, amibe ő talán örökre benne ragadt, amikor a gyerekeit választotta a szerelem helyett, Barka egyedül marad egy döntéssel, amit együtt kéne meghozniuk, Zsófi lába alól kicsúszik a talaj, Vencel pedig igyekszik az életének egy részét olyan mederbe terelni, ami boldoggá is teszi. Mások a prioritásaik, nem mindig értenek egyet, de ugyanannyira támaszkodnak Marcira, akinek egészen addig teljesen sínen van az élete.  Nem foglal el kiemelkedő helyet az apró csapatban, még csak nem is lehet egyfajta összetartó kapocsként tekinteni rá, de a benne és a házasságában – nem ok nélkül – végbemenő változás felnyitja mindannyiuk szemét és elindít egy hirtelen, drasztikus változást bennük. Mert hiába dönthetnek már maguk mindenről, mégsem nőttek fel teljesen.

Így veszi kezdetét egy utazás a múltba, ahol lassan megtalálunk minden porszemet, ami az eredetileg jól működő gépezetbe ragadt. Mindannyiuk szemszögén keresztül éljük át ugyanazokat a meghatározó eseményeket, legyen az a gerlepár megismerkedése, a házasságuk vagy az összeköltözésük, esetleg valamelyik másik szereplő életének fontos momentuma. Párkeresés, karrierépítés, önmaguk megismerése és sok esetben elfogadása. Válaszútak. Mert ezekből tevődik össze egy emberi élet.

Senki sem tökéletes. És sokszor az az ember okozza a legnagyobb csalódást, a legelsöprőbb identitásválságot, akiről azt hittük, a legjobb ember az életben. Ilyen és ehhez hasonló üzenetek rejlenek Róbert Katalin regényének sorai közt. Kicsit akadozó cselekménnyel, könnyed, egyszerű nyelvezettel, egyszerű karakterekkel és az ő embertpróbáló problémáikkal. Olyan könyv, amit egyaránt ajánlanék érettségi valamint diploma előtt álló fiatal felnőttnek, mint családfőknek, sőt, nagyszülőknek. Mert kétségei mindenkinek vannak. Mert szükségünk van egy kezdő lökésre, hogy ha nem is váltjuk meg a világot, de a saját életünket rendbetegyük. Mert sosem állunk meg teljesen azon az úton, mindig van hová menni, ha nem is futva, de ráérősen bandukolva. Ne félj élni!

Forrás: Moly

Hozzászólások