Róbert Katalin: Keresd az igazit! (Lélekfény-sorozat 1.)
“Álmodni nem bűn. Vágyakozni sem. Csupán értelmetlen.”
Akadályok mindenhol vannak, mindenki életében. A munkahelyünkön, az iskolában, még otthon is. Problémák, amikbe időnként belerokkanunk, máskor pedig egyszerűen csak szembeszállunk velük, tudván, hogy utána minden rendben lesz. A szerelem is ilyen. Egy édes akadály, ami boldogságot hoz. Egyesek vágynak rá, epekednek utána, mások a közelükben sem akarják tudni – egyénenként változó. Ugyanakkor tudjuk, hogy van egy Igazi, valaki, aki mellett örökre meg fogunk állapodni, a lelkitársunk, aki csak ránk vár, még ha ezt nem is tudja. A szerelem egy egyszerű dolog lehetne, ha könnyen megtalálhatnánk, ha nem kéne kételkednünk, ha biztosra tudhatnánk.
Róbert Katalin legújabb regényében a Napéshold megáldotta a tíreket. Életük egy szakaszában megjelenik a csuklójukon egy jel, ami elvezeti őket a nagy Őhöz. Ebben segítségükre vannak az olvasók, akik az élet jelét viselik karjukon, és minden idejüket annak szentelik, hogy feljegyezzék a társjegyeket és párt találjanak nekik. Azonban ez az egész nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. A Napéshold elfordul azoktól a pároktól, akiknek ugyanazon a kezükön van a jel, az olvasók pedig nem lelhetnek társra. Így van ez már időtlen idők óta.
“(…) az olvasók nem kötődnek, gyermekem. De ez nem jelenti azt, hogy néha nem fáj a szívük valakiért.”
Miló mindig is egy párról álmodott, még azután is, hogy karján megjelent a jel, ami ezt lehetetlenné teszi. Életét jegyek tanulmányozásával töltötte, ám mielőtt mesterré válna, a Napéshold közbelép. Miló addig a tudata mélyén nyugvó kétségei a felszínre kerülnek, amikor találkozik Deniellel, egy fiúval, aki a tengeren túlról érkezett, arról a földről, amelynek lakóitól elfordultak az égiek. Talán rá más sors vár, mint amit a körülötte lévők gondolnak.
“Ha igaz az, hogy ennél jobb lesz a társa közelsége, akkor annak jobbnak kell lennie minden boldogságnál, amit ember ismerhet.”
Elina és Kellán gyerekkoruk óta ismerik egymást, és bár a társjegy ugyanazon a kezükön van, a két fiatal továbbra is találkozgat. A szívük mélyén tudják, hogy nem lehetnek egymásé, de ki tudna a szívnek parancsolni? Nem sokkal azután, hogy mindkettejüket elviszik hitvesükhöz, a lány maga veszi át az irányítást élete fölött, és készen áll arra, hogy megszegje népének legnagyobb tabuját: hogy hajóra szálljon, és egy olyan helyre menjen, ahová nem érnek el a törvények, amik elszakítanák őt Kellántól.
“– És milyen a jegy nélkül? – kérdezte Milo halkan. – Enélkül mi alapján találnak társra nálatok az emberek?
– Szerelmesek lesznek – mondta Deniel.
– Az mi? Valamiféle kórság?
Deniel felnevetett.
– Van, aki annak tartja. Van, aki átkozza. De csak olyan, mint a kötődés.
– Miért átkoznák?
Deniel végigmérte a fiút, elhalkult a hangja.
– Mert nem lehetsz biztos abban, hogy kölcsönös.”
A Keresd az igazit! szereplői olyan emberek, akik nem félnek szembeszállni a társadalommal és az általa hirdetett dogmákkal. Kilépnek a komfortzónájukból, hogy igazán boldogok lehessenek, még akkor is, ha ehhez meg kell szegniük bizonyos szabályokat. Dacolnak a halállal is, ha kell, felemelik a hangjukat és tesznek azért, hogy amellett legyenek, akit a szívük választott. Mert ebben az utópisztikus világban mindenki megérdemli a boldogságot, vonzódjon bárkihez.
Ajánlom mindenkinek, aki maga akar dönteni arról, ki mellett akarja leélni az életét. Mindenkinek, aki hisz az igaz szerelemben, és azoknak is, akik átkozzák. A bizonytalanoknak és azoknak, akik pontosan tudják, mit akarnak. De leginkább azoknak ajánlom, akik szeretnének egy gördülékeny, pörgős történetet olvasni, ami a folytatás megjelenéséig újra és újra magával ragad. Egy életed van. Éld le úgy, hogy ne bánj meg semmit!
“Az élet nem holmi dísz a jelentéktelenség kis asztalán. Az életet élni kell, méghozzá jól: szeretni és szeretve lenni.” – Az ifjú pápa
http://www.ahmagazin.com/robert-katalin-kezdjetek-el-elni/