Róbert Katalin – 6 hét a világ

“Színház az egész világ, És színész benne minden férfi és nő.”

Biztos mindenki találkozott már legalább egyszer ezzel a William Shakespeare idézettel. Az életben szerepeket játszunk, újra és újra, mindig mást és mást. Ki tudja, melyik az igazi arcunk – ha még létezik, és nem került a feledés homályába? Persze máshogy is párhuzamot vonhatunk a drámák és a valóság között. Az életnek is van expozíciója, bonyodalma, tetőpontja és megoldása. Mindig véget ér valahogy egy történet. De elég a színház és a világ közti hasonlóságokról, úgy érzem, ezzel kellően bevezettem Róbert Katalin regényét.

Főhősnőnk, Nelli kilencedikesként találta meg az igaz szerelmet, azonban a fiú leérettségizett, és a történet kezdetén már elismert színész. Azonban a szikra, ami létrejött kettejük között, elég reményt adott a lánynak, hogy hét évvel később, az egyetem elvégzése után gyakornokként a Molnár Színházhoz szegődjön – oda, ahová K.M. is szerződött.

Egymásra találásukat nemcsak az eltelt idő nehezíti meg. Nelli édesapja úgy gondolja, az embernek ugyan támogatnia kell a művészetet, de egy színházban robotolni zsebpénznek megfelelő fizetéssel már túlmegy ezen, és inkább időpocsékolás. Hat hetet ad a lányának, hogy megmutassa, mit tud, kapcsolatokat építsen, de aztán le kell szerződnie egy multicéghez.

Hat hét elegendő ahhoz, hogy találj egy utat, amint továbbmehetsz, de elég ahhoz, hogy felelevenítsd az emlékeket a kiszemelteddel, és aztán meghódítsd őt? Még akkor is, ha megváltozott, és már csak apró részletekben hasonlít arra a képre, amit a szíved mélyén őrizgetsz? Nelli a regény során rengeteg mindenre jön rá, megtalálja önmagát, és azt is tisztázza – egyelőre csak önmagával -, hol akar maradni és karriert építeni.

“-Ha elmegyünk, nem tudjuk meg.
-Mit nem tudunk meg?
-Hogy visszajövünk-e valaha.”

Ahogy az egy színházban játszódó történettől várható, rengeteg mellékszereplőt ismerhetünk meg. Ott van az álmaiért harcoló, de magánéletében elnyomott szintén gyakornok Ditta, az ifjúsági programokat megszervező Máté, akinek monogramja ugyanaz, mint Nelli szerelméé, és Bia, aki mindig magára vonja az emberek figyelmét csak azzal, hogy jelen van, és képes lenne elvenni nemcsak a lány választottját, de a munkáját is. Nem ők állnak a reflektorfényben, de elég közel állnak ahhoz, hogy rájuk is vetüljön egy kis fény. Árnyalt, szépen kidolgozott karakterekről beszélek, akik elég időt kapnak ahhoz, hogy elmondják, amit kell, és akik akkor is szerethetőek, ha éppen negatív szereplőként tartjuk számon őket.

Róbert Katalin egy könnyednek tűnő románcot vezet fel a fülszövegben és jelöli ki ezt a cselekmény vezérfonalául, de ennél sokkal többről van szó. Ki az igazi? Mit akar és mit tud csinálni Nelli? Mi az igazán fontos? A 6 hét a világ az útkeresésről, önmagunk megismeréséről és arról szól, hogy a dolgok néha nem azok, amiknek látszanak, hogy időnként áldozatokat kell hozni, és van, hogy hibázunk – de ezek a hibák kijavíthatóak, ha eléggé akarjuk.

Aki volt már színházban, ismeri annak hangulatát, tudja, milyen, ha az a világ magával ragadja. Az írónő a legutolsó kellékesig, a jelmeztervezőkig, a dramaturgig mindenről beszél, és egy olyan oldaláról mutatja meg a színjátszás világát, ahonnan még senki sem – vagy legalábbis nem ilyen részletesen.

“Nincs vége, amíg tart a taps.”

Olyan gépezet ez a regény, amelynek darabjai önállóan is tudnak funkcionálni, de együtt alkotnak igazán egy egészet, együtt varázsolják el az olvasót. Még akkor is, ha nem vagy oda a romantikáért – ahogy én magam sem a romantikus könyvek között nézelődök általában -, el tud varázsolni. Néhány regényének elolvasása után Róbert Katalin neve számomra elég lett ahhoz, hogy levegyek egy könyvet a polcról és kikölcsönözzem, sőt, megvegyem és újra meg újra elolvassam.

Ajánlom mindazoknak, akiket érdekel a színjátszás, akik vágynak egy nem felszínes, hanem egy igazi szerelmi történetre, ahol a királylánynak is harcolnia kell a hercegéért, nemcsak fordítva. Mindenkinek, aki volt már szerelmes, próbált megfelelni másoknak. Mindenkinek, aki hisz a happy endben.

Hozzászólások