Richelle Mead – A halál csókja
A nyár folyamán megérkezett a Vámpírakadémia sorozat harmadik része, ami még az eddigieknél is izgalmasabb lett. A halál csókja ezúttal is bőven tartogat váratlan fordulatokat és megannyi harci jelenetet, ami garandáltan odaszögez majd a könyv elé.
Előzmények
A Vámpírakadémia során megismerhettük Rose Hathawayt, aki egy dampyr tanonc a Szent Vlagyimir Akadémián. Rose-t arra képezik ki, hogy ő legyen a legjobb barátnője, Lissa Dragomir testőre, aki egy mora vámpír. A két lány kapcsolata különleges, ugyanis Lissa a halálból hozta vissza jövendőbeli testőrét. Lissa azon különlegesek közé tartozik, akik a lélek elemére szakosodtak. Emiatt is rabolta el őt egy másik mora nemes, Viktor Daskov, aki halálos beteg volt. Miután a lányok kiszabadultak Viktor rabsága alól, striga támadások vették kezdetét. A Dermesztő ölelés című könyvben az akadémia úgy döntött, iskola szinten elutaznak egy síparadicsomba, ahol a szülőkkel és testőreikkel együtt nagyobb biztonságban lehetnek. Innen szökött meg pár dampyr tanonc, hogy végezzenek a striga csoporttal, az akció azonban rosszul sült el és egy tanonc az életét vesztette. Rose ennek következtében teljesen magába zuhant.
A halál csókja
Pár héttel azután, ami Spkane-ben történt, Rose visszacsöppen az iskolai életbe. Ami miatt különösen izgatott, hogy hamarosan kezdetét veszi a terepgyakorlat, ami abból áll, hogy a végzős testőrtanoncok mellé osztanak egy-egy végzős mora hallgatót, akiket meg kell védeniük a dampyr oktatók szimulált támadásaitól. Ez a gyakorlat azonban nem úgy indul, ahogyan azt Rose elképzeli. Lissa helyett Christian mellé osztják be, ráadásul olyan dolgokat kezd el látni, amiket senki más, és ezek akadályozzák a feladatában. Mindeközben pedig megtudják, hogy Vikrot Daskov tárgyalása hamarosan esedékessé válik és egyáltalán nem biztos, hogy rács mögé kerül.
Rose egyre érettebbé válik
Ahogyan haladunk előre nem csak a könyvben, de az egész sorozatban, Rose úgy válik egyre inkább felnőtté. Érettebben kezdi látni a dolgokat, megfontoltabban kezd viselkedni és próbál felelősségteljesebb döntéseket hozni. Ez meglátszik egyébként a könyvön is, hiszen az ő szemszögén keresztül ismerjük meg a történteket, ami a kezdetekben vehemens és kissé gyerekes volt. Itt viszont már egyre inkább komolyabb a stílus, ami nagyon jót tesz az egész Vámpírakadémia sorozatnak.
Ezzel természetesen nem azt mondom, hogy elmarad a szokásos Rose stílus, sőt. Az elején a dampyr tanonc nagyon sokat zsörtölődik, morgolódik, veszekszik és persze, a rá jellemző módon kiakad. Viszont eljut arra a pontra, hogy a dolgokat – bár nem szívesen – megbeszéli másokkal és segítséget kér. Így sikerül eljutnia a Királyi Udvarba, ahol betekintést nyerhetünk a királyi élet egy kis szegletébe. Lissa és Rose olyan élményeket és tapasztalatokat gyűjthet ezáltal, amiket a későbbiekben akár fel is használhatnak és így, lehetőséget kapnak arra, hogy láthassák a jövőjüket. Azt, hogy milyen életük lesz akkor, ha Rose Lissa testőrévé válik és kikerülnek a Szent Vlagyimir Akadémiáról.
Harcra vágyó fiatalok?
Habár kapunk egy kis kitekintést arról, milyen az élet a Királyi Udvarban, a fő cselekmény továbbra is az akadémián zajlik, ahol folyamatosan valamilyen sérüléssel bukkanak fel a nemesi születésű morák. Ez azért is érkedes, mert az előző részekben megtudhattuk, hogy a morák nem használhatják harc közben az erejüket, nem bánthatnak vele másokat. Azonban a morák között is vannak olyanok, akik úgy vélik, ez hülyeség és segíteni kell a dampyr testőröket és együtt lehetőségük lenne legyőzni a strigákat, vagyis a gonosz vámpírokat.
Rose eldönti, hogy kideríti mi folyik a morák között, ezt azonban nagyban nehezíti az, hogy folyamatos látomásai vannak. Olyanok, amiket csak ő lát és megkérdőjelezi a saját épelméjűségét. Nekem ez a szál kifejezetten tetszett. Bár sok problémát okoz ez a lány számára, azonban nagy segítséget is nyújt neki. Általa végre közelebb kerülünk a megoldáshoz, hogy mit is jelent az, hogy Árnyékcsókolta valaki.
Karakterek fejlődéstörténete
Érdekesség, hogy míg az első részben Lissa sokkal érettebb és felelősségteljesebb volt, addigra ez már itt teljesen átalakult. Lissa teljes mértékben átadta magát a szerelemnek és Rose háttérbe szorult, igaz, már a Dermesztő ölelés alatt. Ez itt csak fokozódik és egyre kevesebb Rose-Lissa jelenetet kapunk, amit egyébként a szereplők is hiányolnak. A barátságuk már-már kezdett egyirányúvá válni, amit rettentően sajnáltam.
Az viszont kifejezetten tetszett, hogy milyen kapcsolat alakult ki Christian és Rose között, valamint hogy Adrian Ivaskov egyre inkább előtérbe került. Mindkét karakter nagyon szerethető az pedig, hogy Adrian kérdés nélkül próbál meg segíteni a lehető legtöbbféle képpen Rose-nak, igazán megható volt. Még úgy is, hogy a kezdetektől vártam, hogy mi lesz Dmitrij és Rose között, mikor tesznek végre a szabályokra és teljesedik ki közöttük a szenvedély.
Egyre komolyabb, pörgősebb és drámaibb!
Úgy gondolom, hogy A halál csókja az eddigi legizgalmasabb és legakciódúsabb rész. Mindamellett, hogy Rose egyre érettebb és komolyabb, sokkal felelősségtudatosabb. Folytatódik az útkeresése és nem fél megkérdőjelezni a rendszert. Eljut arra a pontra, ahol képes dönteni önmaga sorsáról és nem hagyja, hogy a rendszer mondja meg, mit kezdjen az életével.
Ez a könyv már nem csak arról szól, hogy egy iskoláslány megpróbálja megvédeni a barátnőjét. Ez már egy véresebb és komolyabb harci jelenetekkel tarkított fejlődéstörténet, amit átsző a természetfeletti lények hatalmi játszmája, a szerelem és a barátság kérdése.
A recenziós példányért köszönet az Agave Könyveknek!
