Könyvek

Richard Osman – A csütörtöki nyomozóklub

Csendes, idilli nyugdíjasfalu, kedves, egymást segítő lakókkal. Az ember nem feltétlen így képzelné el egy krimiregény alapszituációját, de Richard Osman A csütörtöki nyomozóklub című regénye bebizonyítja, hogy sosem szabad alábecsülnünk az időseket. Főleg akkor nem, ha megoldandó gyilkosságokról van szó!

A történet szerint a Choopers Chase nyugdíjasfalu négy lakója – Elizabeth, Joyce, Ibrahim és Ron – minden csütörtökön összeül, hogy megoldatlan bűnügyekről beszélgessenek és együtt keressenek rájuk megoldást. Egy nap azonban kegyetlen gyilkosság történik a faluban és a csapat hirtelen egy aktív nyomozás kellős közepén találja magát. Mondanunk sem kell, ez igencsak felvillanyozza őket és azonnal nekiállnak, hogy sajátos módszereiket alkalmazva előkerítsék az elkövetőt. De vajon képesek lesznek rá? Milyen kalandokba keverednek a nyomozásuk során? Sikerül majd kievickélniük az összes rizikós szituációból?

Mindezekre választ kaphatunk a regényből, mely meghozta írójának az áttörést: egymillió példányos eladásával az angol könyvpiac rekordere lett 2020-ban, a filmjogok pedig egyenesen Steven Spielberghez kerültek, szóval a jövőben egy nem akármilyen adaptációra is számíthatunk!

A könyv fő erősség a szereplőiben rejlik, főképp a nyugdíjasokban. Mindegyikőjüknek megvan a többiekétől tökéletesen elhatárolható személyisége és biztosra vehetjük, hogy még a mellékszereplők közül senki se véletlenül került a történetbe, mindenkinek van valamilyen jelentősége.

Izgalmas krimi kalandvágyó nyugdíjasokkal fűszerezve.

Habár két rendőr vezeti a nyomozást és elvileg ők is a főszereplőink közé tartoznak, nem igazán éreztem őket mérvadónak. Kicsit inkább olyanok voltak, akik csak sodródnak az árral. A fő hangsúly a nyugdíjas nyomozóklubon van, közülük is leginkább a rejtélyes Elizabethen, aki mindig ismer valakit, aki szintén ismer valakit, aki segíthet nekik előrelendíteni a nyomozást. Okos, mindig van egy terve és nem riad vissza attól sem, hogy legnagyobb jóindulattal is kétes eszközökhöz folyamodjon az ügy előmozdítása érdekében.

– Csak annyit kérek tőled, hogy hazudj egy vezető beosztású rendőrtisztnek – mondja Elizabeth. – Számíthatok rád?

Joyce, aki a legaranyosabb és legártatlanabb a csapatban, nagyrészt azt teszi, amit Elizabeth mond neki, kérdés nélkül követi a barátnőjét bárhova. Ő a legújabb tag: Elizabeth barátnőjének, Pennynek a helyére került be, miután a hölgy egészségi állapota olyannyira leromlott, hogy kómába került. Ibrahim a nyugalmazott pszichiáter a számok és a tények embere. Végletekig logikus gondolkodása sokszor segítette már ki a társaságot, mikor egy látszólag megoldhatatlan dilemmába ütköztek. Ron, a legforrófejűbb négyük közül, aki egy percig sem habozik a tettek mezejére lépni, még akkor sem, ha látszólag egy lehetetlen küldetést kell végrehajtania. Négyen együtt pedig egy olyan energikus csapatot alkotnak, akik előtt szinte nem létezik lehetetlen.

Néhány pohár bor mellé egy rejtély. Társasági élet egy kis vérrel kombinálva. Jó móka.

A könyv műfaját tekintve krimi, amit már a borítón Agatha Christie írásaihoz hasonlítanak, ám ez némiképp talán túlzás. Kedves történet, amit remekül megfűszerez nyomozóink személyisége és sziporkái. A nyomozásuk is fordulatos, ennél a történetnél az olvasó garantáltan nem fogja már a 15. oldalon kitalálni ki az elkövető. Emellett azonban az író nagyon ügyesen rejt el már a történet kezdetén is apró mozaikdarabkákat, amik csak a könyv legvégén, a leleplezés után nyernek igazán értelmet. Az olvasó pedig foghatja a fejét, hogy végig szinte minden ott volt a szeme előtt, mégsem sikerült kitalálnia a rejtélyt.

Arra viszont már itt fel kell hívnunk a figyelmet, hogy nem szabad hatalmas elvárásokkal nekivágni a könyvnek. Ez a történet, főleg az elején meglehetősen lassan indul be és néhol később is előfordul benne egy-egy kisebb döccenés, mikor lassabban mozdul előre a cselekmény. A mindennapi pörgés közepette sok embernek tűnhet ez a könyv vontatottnak is, ám ha egy kicsit tudatosan lelassulunk és adunk neki egy esélyt a végére egy meglepően csavaros és vicces sztorit kaphatunk.

Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

Érdemes még külön szót ejteni a borítóról, ami – mint, ahogy azt megszokhattuk a kiadótól – egyszerűen gyönyörűre sikeredett. Elsőre talán nem is érthető, hogy miért pont egy róka van rajta, de a történet végére természetesen ez is értelmet nyer. A piros és a fehér szín kombinációja pedig kellően figyelemfelkeltő, mégis ízléses, szinte biztos recept arra, hogy az olvasó levegye ezt a könyvet a polcról.

Összességében tehát elmondható, hogy Richard Osman bemutatkozó regénye A csütörtöki nyomozóklub egy humoros és egyben fordulatos történet, amely nem szűkölködik érdekes szereplőkben és kidolgozott háttértörténetekben.

A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!

George R. R. Martin – Tuf utazásai

Hozzászólások