Reeli Reinaus – Morten és az eltűnt világok
A Metropolis Media Kiadó Popcorn című sorozatában olyan könyveket igyekeznek megjelentetni, amelyek elsősorban a fiatalabb korosztálynak szólnak, ám a felnőttek is érdekesnek találhatják. Legújabbként a hazájában már igen nagy népszerűségnek örvendő észt gyermekkönyv-író, Reeli Reinaus Morten és az eltűnt világok című regényét hozták el nekünk.
A történetről
A történet főszereplője a tizenéves Morten, akinek az anyja Finnországban dolgozik, őt pedig iszákos nagybátyja gondjaira bízza. A férfi folyamatosan bántalmazza a fiút és az összes neki szánt pénzt elveszi, hogy aztán alkoholra költse azt élelem helyett. Morten-nek így nem sok boldogsága van az életében. Csak a fényképezés és a házuk körüli titokzatos lápvidék az, ami eltereli a figyelmét az otthoni problémákról. Így hát szívesebben tölti idejét a természetben újabb és újabb fotótémák után járva. Egyik ilyen sétája során találkozik Emilie-vel, a kissé furcsa lánnyal, akivel aztán barátságot kötnek. A lány azonban sok titkot rejteget, többek között azt, hogy soha nem hagyhatja el a lápot.
A borító egy kicsit félrevezető lehet ebben az esetben. Az olvasó ez, és a fülszöveg alapján egy horrorelemekkel dolgozó, fantasy-kisregényt várna, a valóságban azonban inkább a mágikus realizmus kategóriájába sorolható a könyv. Abból is a kevesebbet tartalmazóhoz. A kötet sokkal inkább egy fejlődéstörténet, ami bemutatja, hogy hogyan tanul meg Morten kiállni magáért és végre felvállani igazi önmagát. Az Emilie-szál szinte csak mint mellékszál van jelen a műben.
Ettől függetlenül a Morten és az eltűnt világok egy nagyon olvasmányos regény, amely fontos témát jár körül. Ez pedig nem más, mint a családon belüli erőszak, a fizikai terror. Érdekes volt látni, hogy kezdetben Morten hogyan éli át ezeket az eseményeket és hogyan „rakja helyre” magában a dolgokat. Árulkodó volt, hogy kezdetben azért nem mert nagybátyja tetteiről senkinek beszélni, mert azt a saját szégyeneként élte meg, és mikor már körülbelül mindenki számára egyértelmű volt mi történik vele, akkor is inkább tagadott.
Tetszettek a tájleírások, kiszakítottak a meleg nyári napokból, hogy aztán a hűvös észt lápvilágon találjam magam. A cselekmény nagyrészt elcsordogált a saját kis medrében, bár volt egy-két pont, amikor kicsit leült a sztori. Egymás után történtek az események, bár ez a történet sokkal inkább karakterközpontú, mintsem cselekmény szempontjából pörgős. Nagyobb hangsúly van azon, hogy hogyan éli meg Morten az otthoni helyzetet és hogyan próbál kitörni belőle, mint bármi máson.
Szereplők
A kedvenc szereplőm talán Andreas lenne, a fiú, aki próbálja áttörni Morten maga köré épített burkát és barátkozni vele. Ez persze természetesen nem megy könnyen neki, sokszor utasítja vissza őt a másik fiú, ám ő ilyenkor sem adja fel, kitart mellette, arra viszont vigyáz, hogy soha ne legyen nyomulós.
– Tudtad, hogy mindenkinek van egy saját csillaga? Ami addig ragyog az égen, amíg az ember él. Ha meghal, akkor a csillag is örökre kihuny.
Rajta kívül sajnos nem sok másik szereplőt tudtam megkedvelni, talán csak a főszereplővel szemben éreztem valamennyi szimpátiát vagy inkább sajnálatot. Fájdalmas volt látni, hogy milyen mély sebeket hagyhat egy-egy ilyen bántalmazás az emberen és a lelki világán. Főleg ha egy gyerekről van szó. Iszonyú belegondolni abba is, hogy hány olyan, valamiben kiemelkedően tehetséges ember lehet, akit egy életre megnyomorítanak vagy leépítik az önbizalmát és emiatt nem ismerheti meg a világ a munkáját.
Az édesanyát sem igazán kedveltem meg sajnos. Az igaz, hogy külön azért ment ki Finnországba, hogy a saját és gyermeke közös jövőjét biztosítsa, de az nagyon furcsa volt, hogy elutasította azt, hogy a fia kimenjen hozzá és meglátogassa, és amikor ő ment haza látogatóba semmi az égvilágon nem tűnt fel neki abból, ahogy a nagybátyja a fiával bánik vagy ahogy a ház kinéz. Az igaz, hogy Morten is titkolta a dolgot, mert szégyellte, de biztos, hogy nem tudtak minden látható nyomot eltüntetni, hogy az anyja ne fogjon gyanút.
Ez nekem kicsit furcsán jött ki és inkább tűnt úgy, hogy az anyja is titkol valamit a kinti életével kapcsolatban, illetve, hogy inkább nem is akarja látni mi folyik otthon, miközben ő külföldön van, a saját lelki békéjének érdekében.
Az volt az érzése, hogy üvegből van, és mindenki belelát. Látják, micsoda üresség és bizonytalanság honol ott belül. Hogy mekkorát dobban a szíve minden egyes alkalommal, amikor valaki megszólítja.
Összegzés
A „szerelmi szál”, ha lehet egyáltalán annak nevezni elég elhanyagolhatóan van jelen a regényben, bár személyes véleményem szerint nem is igazán lett volna rá szükség. Inkább úgy tűnt, hogy az írónő úgy érezte kellene beletenni, aztán meg menet közben mégis inkább elengedte a dolgot.
A befejezéssel viszont elégedett vagyok, az nagyon meghatóra sikeredett, megmutatkozott benne mennyire fontos lett Morten-nek Emilie.
Összességében olvasmányos könyv volt, viszont a beharangozás, a borító és a cím alapján én kicsit másfajta történetre számítottam. Fiataloknak szóló fejlődéstörténetként, amely behatóan foglalkozik a családon belüli erőszak témájával és az abból való kitörési módokkal viszont egy nagyon értékes regény. Izgalmas olvasmány lehet azoknak akiket érdekel ez a téma, mégis valami könnyebben fogyasztható formában szeretnének olvasni róla.
A recenziós példányért köszönet illeti a Metropolis Media Kiadót!