Rachel Cohn és David Levithan – Nick és Norah végtelen éjszakája
Van, hogy nem az első szerelem a Nagy Ő. Van, hogy csak egy vagy annál több kapcsolat után talál rád a lelkitársad – már ha hiszel benne -, pont akkor, amikor nem számítanál rá. Lehet, hogy könnyű lesz, hogy anélkül jöttök rá, mennyire összeilletek, hogy előtte kerülgetnetek kéne a forró kását. És az is lehet, hogy előző partnere törötten, vagy legalábbis megrepedve adja át neked a párodat, és előbb össze kell illesztened a darabjait, csak aztán kapcsolatot kezdeni vele. Nick és Norah esetében az utóbbi a helyzet.
Hajnali kettőkor egy lerobbant autóban
Az egész úgy kezdődik, hogy Nick a bandájának a koncertje után kénytelen felkérni egy idegen lányt, történetesen Norah-t, hogy legyen öt percre a barátnője, és segítse elkerülni az exét, aki minden könyörgés ellenére is eljött a buliba. A szikra szinte azonnal meggyullad, már csak életben kell tartani a tüzet. a nagyjából kétszázoldalas kisregény alatt figyelemmel követhetjük, hogyan próbál mindkét főszereplő túljutni korábbi csalódásain, hogy sikeresen létrehozzanak egy működő kapcsolatot. Ezalatt egyik buliból a másikba, majd az utcára mennek. Könnyed, egy nap alatt kiolvasható könyv. De megéri az az egy nap?
– Bevallom, hogy nem állok készen erre.
– Mire?
Hogy megnyíljak. Megsérüljek. Tetsszen. Nem tetsszek. Lássam a szikrát. És lássam, ahogy kihuny. Ugrani. Zuhanni. Összetörni.
[…]
-Nincs olyan, hogy készen állni.- mondta. – Csak akarni lehet.
A karakterek szerethetőek és jól kidolgozottak. Egy-két kivételével mindegyik amolyan szürke jedivé válik a fejezetek során, vagyis nem lehet egyértelműen a jó vagy rossz kategóriába sorolni. Bármilyen címkét is ragasztasz rájuk, az nagy valószínűséggel elmosódik, mire a történet végére érsz. Az ex nem feltétlenül aljas kígyó, a hajnali mogorva taxis talán több tanácsot ad, mint az összes bölcselkedő felnőtt együttvéve, a legjobb barát pedig időnként nem a legjobb. Esetleg a második a rangsorban.
Nick és Norah hol kézenfogva, hol több méterre egymástól bizonyítják be, milyen sokszínű, sokrétegű lehet a szerelem. Önző és önzetlen, egyszerű, mégis bonyolult. A váltott szemszög által azt is megtapasztalhatjuk, hogy egy-egy érintés, egy kérdés vagy egy mondat, netán egy pillantás mennyire egyértelmű lehet az egyik és mennyire félreérthető a másik félnek. Van, hogy egy csók többet mond minden szónál, de előfordulhat az is, hogy egyszerűbb kimondani, mi jár a fejedben.
A ló egyik túloldaláról a másikra
Ez a kettőség pedig a leírásokra is ugyanúgy vonatkozik. Írótól függetlenül van, hogy a szereplők gondolatai túl vannak fogalmazva, vagy éppen túl egyszerűek. Ezutóbbi nem is lenne negatív tulajdonság, ha nem egy tengernyi káromkodás miatt lenne leegyszerűsítve. Igazából mondhatnám azt is, hogy a könyvnek kevés hibája van, de azok annyira súlyosak, hogy elronthatják az olvasási élményt. Norah időnként túl mocskosszájú – Nickkel együtt -, amivel tönkreteszi a potenciálisan jó, a történet szempontjából jelentős pillanatokat. Ugyanez a helyzet a testiséggel. Persze, hormontúltengéses kamaszok a főszereplők, de még így is túl sok a szexuális tartalom helyenként.
A dallamok ott tekeregtek körülöttünk, összeálltak tornádóvá, egyre szorosabban, szorosabban és szorosabban, és ott álltunk a közepén, ott álltunk egymás közepén.
Olyan jó lehetett volna, és annyira túl lett tolva az a kevés szépséghiba. Noha a szerzőpáros korábbi műve, a Dash és Lily – Kihívások könyve rendkívül népszerű lett, és még Netlix adaptációt is kapott, a Nick és Norah, mint irodalmi mű, nem lett akkora siker. Sorozatot ők is kaptak, ami jelentősen jobb visszhangot kapott, elnyerte a közönség tetszését – egyike lett azon kevés eseteknek, amikor az adaptáció jobb, mint az eredeti mű. Ennek ellenére ajánlom az ifjúsági irodalom kedvelőinek és azoknak, akik egy viszonylag egyszerű, világmegváltástól mentes, nem annyira filozofikus románcra vágynak. Ezeket így vagy úgy, de megadja a regény. A kérdés csak az, belevágsz-e a főszereplőkhöz hasonlóan az éjszakába, vagy a komfortzónádban maradsz.