R. Kelényi Angelika – Barcelona, Barcelona
R. Kelényi Angelika egy többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő, aki legújabb alkotása során elrepített minket Spanyolországba, azon belül is Barcelonába. Ha tökéletes könyvet keresel a nyárra, akkor nem kell tovább keresgélned, hiszen a magyar író egy igazán üdítő regényt adott ki a kezei közül.
A történet Caroline Wood-ról szól, aki egy londoni magazinnál a főszerkesztő asszisztense. Nagy álma, hogy végre íróként dolgozhasson az újságnál, persze nem könyvről beszélnénk, ha nem ütközne akadályokba. A főnök kicsit sem támogatja a fejlődésben és nem is ad neki túl sok lehetőséget a kibontakozásra. A lány úgy dönt, hogy Barcelonába utazik, hátha ott össze tud dobni egy olyan cikket, amire tuti felkapják a fejüket. Szeretne írni gasztronómiáról, amivel amúgy hobbiból is foglalkozik, illetve a párkapcsolati témát sem szeretné kihagyni belőle, de tulajdonképpen bármiről írna annak érdekében, hogy a főszerekesztő végre igent mondjon az előléptetésre. Szeretné elérni, hogy végre író válhasson belőle és ennek érdekében bármit megtenne. Úgy dönt, hogy elutazik , ám nem egyedül akar lenni egész végig, ezért végül beregisztrál egy társkereső oldalra, ahol férfiakat keres magának, akikkel randizhat, minden egyes nap.
„Újra a terasz felé vettem az irányt, és elindultam a korlát mellett. Kíváncsi voltak, hová jutok. Két képés és egy éles kanyar után egy nagyobb térre jutottam, ahol fehér napernyők árnyékában fekvőfotelek terpeszkedtek, mellettük hatalmas cserepekben pémák varázsoltak mediterrán hangulatot.”
A 363. oldal során egy céljait elérni akaró hölggyel ismerkedhetünk meg, aki egészen addig harcol az álmaiért, amíg el nem éri azokat. Jelen esetben az újságírói állást nézte ki magának, így komfortzónájából kilépve szeretne tenni azért, hogy végre elmondhassa magáról, hogy elérte, amit akart. Bár hobbi szinten vezet már egy gasztroblogot, amelyben próbálja kiélni vágyait, úgy gondolja, hogy ez nem elég, mert itt nem tud kitűnni a sok közül. 35 évesen szeretne már többet elérni, élni az életetét és közben álmai állását a magáénak tudni.
A könyv stílusa nem túl egyedi, ám annál üdítőbb. Szeretem a romantikus és könnyed regényeket, amelyek gördülékenyek. Angelika nem húzta el a sztorit több száz oldalon át, így egy percet sem kellett unatkoznom az olvasás közben. Mivel természetesen Caroline férfiakkal találkozgatott Barcelonában, elkerülhetetlen volt, hogy egyikükhöz közelebb is kerüljön. Nem ódzkodik a párkapcsolattól, csak eddig annyira az álmait kergette, hogy nem fektetett bele időt és energiát egy komoly férfi megtalálására, a lehetőség adott volt, amelyet ki is használt a hősnő. A könnyedsége mellett tetszett még az is, hogy a hölgynek nem volt semmilyen mentális problémája vagy épp sötét múltja. Manapság ugye arra megyünk rá, hogy minél több mindenen átmenjen a szereplő addig a napig, amíg mi megismerjük, viszont itt nem erről volt szó. Talán azért is nevezem nyári regénynek, mert nem lettem tőle depressziós, ráadásul rengeteget nevettem a párbeszédek alatt. Hiába voltak azok az említett randik zsákutcák, mégis haladtunk előre és nem sírtuk el magunkat minden egyes alkalom után.
„Kiléptünk, és csodák csodájára ott termett egy taxi, pedig nem is láttam, hogy Carlos hívta volna. Aztán gondoltam, nyilván ő már tudta, hogy hol folytatódik az este, és korábban jelzett valamelyik pincérnek, hogy szerezzen autót. Nem haragudtam, örültem, hogy nem kellett ácsorognom, hisz alig álltam a lábamon.”