Pavla Horáková – A valószerűtlenség elmélete
Pavla Horáková regényére már ez az egyszerű, ugyanakkor nagyon egyedi borító is odavonzza a tekintetet. A valószerűtlenség elmélete azonban sokkal több, mint egy ütős fedlap. Egyszerre vicces, szürreális és igen elgondolkodtató.
A történet főszereplője – és egyben elbeszélője – Ada, aki kutatóként dolgozik az Interdiszciplináris Antropológiai Intézetben. A nő egyedül éli életét, a szülei külön váltak, a nővére elköltözött és habár az öccse időről-időre megjelenik nála mint lakótárs, többnyire magára van utalva. A napjai nagyrészt a munkával telnek, ami nem igazán kielégítő számára. Egy napon azonban elkezd kutatni egy kolléganőjének eltűnt fia után, ez azonban egyáltalán nem a megszokott formában történik.
Nagyon furcsa a kapcsolatom a könyvvel, ugyanis mikor megláttam, egyből beleszerettem a borítójába. Tudtam, hogy nekem ezt a regényt el kell olvasnom, függetlenül attól, hogy miről szól, így abszolút kiléptem a komfortzónámból. Nem emlékszem, hogy bármikor máskor olvastam volna cseh regényt, így már eleve ez is újdonságnak számított számomra. Aztán elkezdtem olvasni és nagyon megijedtem.
Töménynek és túlontúl tudományosnak tűnt. Lassan kellett olvasnom és nagyon odafigyelnem. Úgy éreztem, valamelyik Agymenők szereplő agyába kerültem és ott hallgatom az ő elmélkedését. Aztán nem tudom hol, de volt egy kattanásom és egyszer csak elkezdtem rajongani érte. Habár nem lett sokkal kevésbé tudományos, olyan humora van Pavla Horákovának, hogy áldást adtam a kitartásomnak.
Tudtátok például, hogy az ürülék hét altípusra osztható?
Soha nem hittem volna, hogy egy könyvből például az is kiderülhet, hogy az ürülék hét altípusra osztható. A valószerűtlenség elmélete ezt mégis olyan ék egyszerűen és tárgyilagosan írja le, mintha a széklet elemzése és leírása a hétköznapban a világ legnormálisabb dolga lenne. Konkrétan hangosan felnevettem, hogy ezt tényleg leírták – mert hogy szépen alaposan elemezve vannak a különböző állagok –, amit utána az is követett, hogy Ada megállapította, neki éppen hogy sikerült. És ez még csak a könyv eleje volt.
A nő nyomozása mellett hatalmas hangsúly van Ada életén és szokásain. Azon, hogy hogyan éli mindennapjait, mivel foglalja el magát hét közben és hogy hogyan kísérli megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között. Nyomon követhetjük, hogyan jutnak eszébe újabb és újabb kísérletek, hogyan próbálja meg ezeket kigondolni és hogyan próbál meg segíteni akár ezekkel a munkatársainak.
A valószerűtlenség elmélete egyszerre okít és szórakoztat.
Mindamellett, hogy az írónő zseniális és egyedi humorral fűszerezi a történetet, fontosnak tartja bemutatni Csehország történelmét és földrajzi nevezetességeit is. Ez azért tetszett nagyon, mert bevallom, nem igazán vagyok tisztában egyikkel sem, ez a történet pedig abszolút felkeltette irántuk az érdeklődésemet, így garantált, hogy fogok még kísérletezni cseh szerzők könyveivel.
Ha szívesen olvasnál egy olyan történetet, amely egyszerre van tele szürreális dolgokkal, ugyanakkor a lehető leghétköznapiakkal is, mint a körömfestés vagy az arcpakolás, akkor ez egy neked való regény. Horáková szarkasztikus humora pedig zseniálisan kiegészíti az egészet. Aki nyitott az újdonságokra, a filozofálgatásra, a nőiességre, a meglepő fordulatokra, az mindenképpen olvassa el.
A recenziós példányért köszönet a Metropolis Mediának!
