Könyvek

Paul Auster – Leviatán

Paul Auster legújabb regényére már akkor szemet vetettem, mikor a Timbuktu című kötetét kaptuk a kiadótól. Egyből szerelembe estem a 21. Század Kiadó által felújított kiadásban megjelenő életműsorozatra. Az egyszerű, de nagyszerű borítóra, a letisztultságukra, a nude árnyalatokra és az érdekes, valamint feltűnő recés fedlapra. Mindezalatt pedig a hihetetlenűl egyszerű keményfedél lapul. Egyszerűen imádom! El is határoztam, ha elolvasom a Leviatánt, mindenképpen beszerzem a korábban megjelent köteteket is ebben a gyönyörű új kiadásban! Ezúttal tipikusan abba a hibába – ezesetben szerencsébe – estem, hogy a borító alapján ítéltem meg, megszerzem-e a könyvet. Nagyon is jól tettem!

Ezután a rövid kis áhitat után viszont térjünk is rá a könyvre, ami egyébként nem is egy új regény, csupán csak egy újabb kiadása Paul Auster köteteinek, hiszen a Leviatánt először az Európa kiadó adta ki a kétezerben, de az eredeti megjelenési éve 1992-re esik. Megjegyezném, az akkori borító esetén, biztos hogy nem olvastam volna el, kifejezetten csak akkor, ha valaki nagyon erősen ajánlja. Mindenesetre a 21. Századot csak dícsérni tudom, hogy kiválasztotta a regényt és megajándékoztak minket vele. Az utóbbi időben bővelkednek a jobbnál jobb borítókban, nézzük csak a Melmothot, az Essexi kígyót vagy A hableány és Mrs. Hancockot, és ezek csak azok, amiket sikerült valamilyen formában beszerezni.

A regény első szám első személyben íródik, mely során  Peter Aaron meséli el Benjamin Sachs életét, Sachs ugyanis életét vesztette. Aaron inkább mint mellékszereplő van jelen a könyvben, egy író, aki egyfajta emlékiratot, leleplező vallomást tár fel meghalt, szintén író barátjáról. A regény elején kifejezetten nehezemre esett, hogy elkülönítsem Peter Aaront és Paul Austert pont ezen írói stílus és hasonlóság miatt. Talán Auster is így volt vele, ugyanis időnként be-becsúszott egy-egy olyan szövegrész, ami nem igazán passzolt az adott környezetbe, amit Aaron mesél el nekünk.

Nagyon tetszett a Leviatán és ennek számos oka van. A történet alapvetően két fentebb említett ember életét mutatja be. Míg Sachs tapasztalt íróként van jelen a kötet elején, addig Aaron éppen hogy csak belecsöppen a népszerűségnek induló úton, majd szépen haladunk velük előre az időben egészen odáig, ahol a tragédia megtörtént. Nagyon tetszett ez a vezetési stílus amit alkalmazott, de leginkább az, ahogy szőtte a cselekményt. Mindennek és mindenkinek megvolt a maga szerepe. Bemutatja nekünk, hogyan fonódnak össze a szereplők sorsai, a baráti szeretetet, az élet nehézségeit, szépségeit és fontosságait.

Érdekes volt egyébként a regény hatása is, amit elért nálam. Szerettem a karaktereket, Peter és Benjamin is igen jól voltak megformálva, néha mégis igen bosszantóak voltak. De ettől volt olyan élethű az egész. Hihetőre sikerültek, akik követtek el hibákat, megszenvedtek az élettel, nehézségekkel küzdöttek, válással és egyebekkel, és mégis megpróbáltak boldogak lenni, jó életet élni.

Habár voltak benne hibák, mert egy-két helyen túl prózainak vagy túl megszerkesztettnek tűnt a szöveg, mégis imádtam a regényt. Még talán nem is nem olvastam ilyen stílusban, ahol a szerző egy másik író szemszögén keresztül mutatja be a sztorit. Első Auster kötetnek nem is volt rossz, kíváncsi vagyok, mennyire fognak tetszeni az életműsorozat korábbi kötetei.

Ha a Timbuktut olvastad, akkor ezt is tedd meg. Ha meg még te se olvastál a szerzőtől, bátran vedd kezedbe. Rengeteg okosságot, jó gondolatot és érzelmet tartalmaz a könyv, amit ha leteszel, még napokig fog a fejedben járni.

A recenziós kötetért köszönet a 21. Század Kiadónak!

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?