Könyvek

Őszintén a drogokról Mogyorósi Vivien regényében

Számtalan könyvet és cikket olvashattunk már a drogfogyasztás káros hatásairól. Ezek az írások általában elborzasztani akarnak: sorra ecsetelik a különböző szerek szörnyűbbnél szörnyűbb hatásait, amelyet a legtöbb fiatal már egyébként is betéve tud, köszönhetően az iskolai drogprevenciós előadásoknak vagy a médiának. Azt azonban még a leglelkesebb előadónak is be kell látnia, hogy az iskolai órák a legtöbbször nem tudják távol tartani a fiatalokat a drogoktól. Magyarországon csaknem minden ötödik diák próbált már tiltott szert, minden hatodik vett be gyógyszert orvosi javaslat nélkül, és minden tizedik kipróbált már valamilyen, a piacon újonnan megjelenő designer drogot.

De akkor mi lehet a jó módszer? Létezik egyáltalán olyan, ami száz százalékos biztonságot jelent? A tapasztalatok azt mutatják, hogy valószínűleg nem, ennek az oka pedig többek közt az előre ki nem számítható külső körülményekben rejlik. A befolyásoló környezet, a kíváncsiság, bizonyos esetekben a kényszer mind-mind olyan tényezők amikre szinte lehetetlen előre felkészülni. De akkor milyen módon lehet még hatékonyabban, célirányosabban eljuttatni az üzenetet a fiatalabb korosztályhoz? Véleményünk szerint egy ilyen témában íródott könyv egészen érdekes megoldás lehet a problémára. Ezután a röpke kis bevezető után el is érkeztünk utoljára olvasott könyvünkhöz, mely nem más, mint Mogyorósi Vivien Miután meghaltatok nélkülem című műve.

A történet főszereplője Sev, vagyis teljes nevén Sevelena Nilsson elvált szülők gyermeke, aki már öt éve depresszióban szenved. Képtelen elengedni a múltját, démonjai pedig egyre csak kísértik. Aztán egy nap egy ismerős arc bukkan fel és teljesen felkavarja az életét.  A démonok csaknem felfalják, az emlékek pedig lassanként felőrlik. A lány menekülőre fogja és inkább hátat fordít az eseményeknek, azonban van egy olyan erő, ami elől ő sem menekülhet.

A regényben meglepően sok téma kerül érintésre, nemcsak a legegyértelműbb, a drogfogyasztás káros hatásai, melyek az ember egész életére kihatnak, hanem a depresszióval való küzdelem vagy a barátok elvesztése okozta fájdalom. Mindezek ellenére a könyv szerencsére nem esik abba a hibába, hogy túl sokat markol, meglepően jól kezeli ezt a változatos témafelhozatalt.

A karakterek is meglehetősen sokszínűek. Külön kiemelendő főszereplőnőnk, akit annak ellenére tudunk közel érezni magunkhoz, hogy elég sok meggondolatlan döntést hoz a történet során. Viszont azt mindenképpen el kell ismernünk, hogy az állhatatossága nem ismer határokat és hogy lassan ugyan, de hatásosan leküzdi a gátjait, míg végül újra át nem tudja venni az irányítást a történések felett. A mellékszereplők közül nem tudnék kedvencet választani, de a könyv végére egészen komplex és szerethető figurák váltak a bandatagokból is.

“– Hiszel a sorsban? 
 – Nem – rögtönöztem arckifejezése láttán. – De a tündérmeséket így hívják felnőtt nyelven.”

A mű – talán már a témájának köszönhetően is – meglehetősen olvasmányos, annak ellenére, hogy majdnem hatszáz oldalas. Az ember könnyedén siklik oldalról oldalra, várva, hogy mi következik. Valósághű bepillantást nyerhetünk drogfüggő fiatalok életébe, mindenféle cukormáz nélkül.

Őszinte, kíméletlen, egyenes. Ideális olvasmány lehet azoknak, akik alapból szeretik az ilyen hangvételű írásokat vagy azoknak, akik nem félnek mélyre süllyedni és szembesülni a drogok hosszútávú hatásaival sem.

A recenziós példányért köszönet az Ad Librum Kiadónak!

Hozzászólások