Összefog vagy szétszakad? Avagy két osztály a Föld két pontján

Lassacskán vége az idei tanévnek. A végzősök a felvételi eredményeket, a fiatalabbak a nyári szünet kezdetét várják tűkön ülve. Ahány ember, annyi ösvény, de egy ideig mind egy helyen vannak, egy közösségben. Előfordulnak nézeteltérések, sőt, egyesek sosem jönnek ki jól és vágni lehet a feszültséget, ha egy helyiségben tartózkodnak. De az idő nagy úr, és minél tovább vagy egy csapat tagja, annál nehezebb a búcsú. Kevés történet szól az osztályközösségek dinamikájáról és ambivalenciájáról, Mészöly Ágnes Rókabérc, haláltúra című krimije és Yusei Matsui Assassination Classroom című mangasorozata viszont ha burkoltan is, de eköré a téma köré épül, két teljesen különböző szempontból mutatva be egy-egy osztályt.

Yusei Matsui 2014-ben megkezdett története az úgynevezett End Osztály, a 3-E kalandjait követi végig. Tudósok számára ismeretlen élőlény jelenik meg, miután a Hold több mint hetven százalékát elpusztította, és ugyanez a terve a Földdel is egy év múlva. A sárga, csápos mutáns pár perc alatt képes körberepülni a bolygót, a 21. századi fegyverek nem okoznak neki sérülést, röviden szólva képtelenség megállítani. Azonban kompromisszumot ajánl. A fent említett 3-E-t, tanulmányilag a Kunugigaoka Gimnázium legalját szeretné tanítani, és ballagásukig a  diákoknak korlátlan lehetőségük van meggyilkolni őt a külön ellene készített fegyverekkel, amik az emberekben nem tesznek kárt, számára viszont halálosak lehetnek. A tizenkét kötetes sorozat során a szereplők egyre komolyabbak, tapasztaltabbak lesznek igyekeznek a saját útjukat járni, kideríteni, milyen pályát akarnak választani maguknak. Az, hogy egy olyan titok tudói, amiről csak ők és a kormány tud, jobban összekovácsolja őket, mint az, hogy a többi osztály és a tantestület által diszkriminálva vannak. Mindegyikükre ugyanakkora hangsúlyt helyez a mangaka, csakúgy, mint az osztályfőnökükre, aki úgy tanítja meg őket élni, mint Mr. Keating a Holt Költők Társaságában.

Mészöly Ágnes 2018-ban új vizekre evezett – ekkor adta ki ugyanis első felnőtteknek írt regényét, a Rókabérc, haláltúrát. Huszonnyolc évvel a ballagásuk után egy tizennégy fős osztály elindul, hogy megejtse szokásos emléktúráját, melyre csak idő előtti elhalálozás esetén fogadható el “igazolás”. Azonban az osztálytalálkozó már az első napon feszültséggel telik meg, így talán nem is csoda, hogy másnap az egyik szereplőt holtan találják. Ahogy az lenni szokott, a helyszín egy, a civilizációtól elizolált, dombtetőn fekvő házikó, az idő pedig október lévén pocsékabb nem is lehetne. A nyomozást az áldozat egykori szerelme, az egyébként ügyészként dolgozó Ágota kezdi meg. A regény különlegessége, hogy ahány szereplő, annyi szemszög, ezáltal annyi fejezet. Néhány karakter esetében is nehéz úgy megírni egy történetet, hogy mind más hangon, máshogy mutassák be a cselekmény egy-egy darabját, hát még tizennégy szemszögből, ahol páran szöges ellentétei egymásnak. A gyilkosság és a nyomozás három-négy napot ölel fel, ezalatt viszont a felszínre kerül minden titok és nézeteltérés, minden múltbéli hiba, amit az osztály tagjai lopva magukkal hoztak a hátizsákjuk mélyén. Mondhatnánk, hogy összetartóak, hiszen egy, a maguk arcára formált, a többitől különböző osztálytalálkozót szerveztek meg, ahova – sejtésem szerint nemcsak a szabályok miatt – mindig mindenki elmegy, ugyanakkor a bűntény, annak körülményei és a nyomozás lefolyása nem erről árulkodik.

Persze az, hogy milyen értelemben mennyire erős egy osztályközösség, nagyban függ az országtól, az oktatási rendszertől, a tanároktól és maguktól a diákoktól is. Japán, mint sok minden másban, ebben is jelentősen különbözik tőlünk. Ott a diákok tanítás után közösen takarítják ki tantermeiket, ezzel felelősséget tanulva. Tudom, hogy itt, Magyarországon nem elterjedt az egyenruha hordása sem, míg Japánban kötelező, a nagyon feltűnő kiegészítők, tetoválások pedig tiltólistásak. Az egyéniséget, kreativitást ugyanakkor mindkét nemzet fontosnak tartja, még ha az ezzel kapcsolatos “reformok” máshogy és másban is nyilvánulnak meg.

 

Hozzászólások