Gyorstalpaló

Írási gyorstalpaló – Karakterépítés

Üdvözöllek titeket, ismét itt, meg hasonlók. Jegyeket bérleteket nem kérek. Ünnepnap van, élvezzük, hogy ingyen utazunk, meg hasonlók. Foglaljatok helyet nyugodtan, remélem kényelmes az ülés, meg minden ilyesmi. Remélem ettetek és ittatok, hiszen sajnos, vagy nem sajnos, nem lesz megálló, nem lesz pihenő. Csak haladunk előre és hátra sem nézünk.
Beszélgessünk a karakterépítésről. Hiszen az íróknak ez egy nagyon fontos mérföldkövük, akár novellában, versben, vagy regényben.

Nézz el jobbra, vagy balra, vagy bármerre, ahol látsz egy ismeretlent. Mire gondolsz először?

Mérd végig. Arc, haj, test, ruházat. Utána elkezdesz arra következtetni, vajon milyen belülről. Utána következik, hogy mit dolgozhat, milyen emberek lehetnek a barátai. Milyen ismerősei vannak. Hogy kezeli az embereket. Milyen szempontok szerint választja a párját. Van-e neki párja, mikor volt utoljára. További magánéleti dolgok. Nem sokkal ezután, megszólal.
Talán csak a kalauzzal beszél, talán tőled kérdez valamit, talán csak telefonál. Észreveszed a hangszínt, tágul a lehetőség, hogy milyen ember is.

Pontosan ilyen egy karakterleírás. Azonban vannak fontos alaplépései.

Mielőtt bármit is írnál róla, el kell rendezned az agyadban, ki ő, és mit csinál.

Tudod ez az egész olyan, mint amikor megismersz egy embert. Körvonalazódnak szépen lassan a tulajdonságok, majd megbizonyosodsz róla, hogy valójában milyen. Természetesen az, hogy valójában milyen karakter, itt csakis rajtad múlik. Természetesen az, ahogy változnak a szálak, ahogy alakul a többi szereplővel a viszonya, úgy alakul maga a főhős is, vagy mellékszereplő, vagy akárkiről van szó, lehet az egy kutya. Itt természetesen az emberek kapcsolata a fontos, hogy hogyan viselkedtek vele. Lehetett az a kutya hűséges és emberbarát, azonban hogyha folyamatosan úgy bántak vele, mint egy zsákkal, és össze-vissza ráncigálták és nem figyeltek rá, természetesen ő sem fog a továbbiakban szeretetteljes, csillogó szemekkel reagálni minden egyes emberi megnyilvánulásra.

Szóval a szereplő.

Először is kezdődik minden az arccal.

Hogy milyen valakinek a haja, a színétől kezdve, a formáján át a hosszúságán keresztül azon át, hogy hogyan viseli, már meghatározó. Erre jön rá az, hogy az illetőnek hogy áll az a fazon, amit láthatunk rajta. Utána szépen lassan megfigyeljük, milyen a szeme, hogy mennyire és milyen irányban ívesek az ajkai.
Ha lányról van szó, az, hogy mennyire van kifestve, ha fiúról van szó, meg van-e borotválkozva, hogyha igen, milyen formában nyírta le az arcszőrzetét és hasonló.

Második pont a ruházat.

A stílusa, hogy azok a ruhák nagyok, vagy kicsik, milyen színűek, a cipő megy-e hozzá. Mennyire öltözött az alkalomhoz illően, mennyire látszik rajta, hogy egy gondosan összerakott szettről van szó. Ha van valamilyen minta a pólóján, miért lehet az. Tömegviselt minta, olcsó póló, vagy pedig tényleg van-e valami jelentése neki?

Ezek után az egészből levont következtetés, hogy milyen az összkép, milyen a kisugárzás.

Mennyire passzol az öltözködése a korához, mennyire mutatja őszintén a személyiségét, mennyire magabiztos. Ide tartozik szerintem az, hogy hogyan jár, hogyan viselkedik másokkal.

És a negyedik pont pedig, ami az első három pontból, és magából a személyiségből tevődik össze.

Azaz az egész kép.

Hogy ki is ő, hogyan beszél, hogy öltözködik, hogy viselkedik másokkal, mik a céljai, mit szeret, mit nem szeret, kivel szeret lenni, kivel nem szeret lenni.

Egyébként vannak dolgok, amik segítik ezt a folyamatot. Például van egy kérdőív, ami egészen az apró részletektől kezdve mindent megmutat, mindenről elgondolkodtat.

Fontos, hogy személyleíráskor éljük bele magunkat a szereplő helyzetébe.

Nem elég, hogy elképzeljük, igen, ő egy szőke nő, és bántják az emberek, mert némely helyzetben kissé naivan és elhamarkodottan reagál, hanem el kell képzelnünk a szituációt.

Most pedig megálló következik, nagy levegővétel és
jövő héten folytatjuk!

Hozzászólások