Művészsarok Novella

Hétköznapok

By

Csak hogy végre legyen valami amit én mesélek és nem te nekem, egy szép nyári napon beültem egy kávézóba. Az egész történet itt meg is állhatott volna, semmi izgalom, beülök, iszok egy kávét, ahogy azt az emberek szokták csinálni, majd miután kellő mennyiségű áramot és internetet fogyasztottam, elindulok, feltűnésmentesen vagy éppenséggel túl nagy feltűnéssel összepakolom a dolgaimat, elmegyek mosdóba úgy, hogy a pénztárcám már a kezemben van, a táska pedig a vállamon, a pulthoz sétálok, kifizetem a számlát, pontosan kiszámított tíz százalékot hagyok a felszolgálónak, ami a legtöbb helyen az átlag, majd mindezek után nem flörtölök vele, nem beszélgetünk, nem kérdezem meg mennyire fáradt, habár egyáltalán nem látszik és kilépek az ajtón.

A mai nap máshogy történt. Táska nélkül pénzzel a zsebemben érkeztem megy egy aranyos kis kávézóban, ahol alapvető ételeket is lehetett vásárolni, majd leültem egy szimpatikus asztalhoz közel az ajtóhoz, hogyha bármikor is cigizni támad kedvem ki tudjak szaladni, rendeltem egy kávét, elkezdtem írni a töltőtollammal, majd ha kész lett egy oldal az asztal másik végére tettem, pontosan úgy, hogy ne lássam mennyit írtam eddig, mert az rám negatívan hat. Amikor elszürcsöltem a kávét három oldal után, a felszolgáló elvette tőlem az üres csészét, kérdezte hogy kérek-e még valamit, majd az ő ajánlására bíztam a választást, nagysági és árbeli határok nélkül. Amíg vártam még egy oldalt sikerült megírnom és elszívnom még egy cigarettát és így már négy oldalnál és két cigarettánál jártunk, de sajnos egyiket sem számoltam.

Fülhallgatóval a fülemben üldögéltem már az első mosdóbamenetel után, amikor megérkezett a szendvics, amiben mint utólag megtudtam lilahagymalekvár volt, ami pedig, mint biztos tudod nagy specialitásom. Megettem, úgy tettem a kést és a villát a szalvétával együtt a tányérre, ahogy illik, egyszer sem ettem le magam, kértem még egy kávét, szóltam hogy akkor én most kimennék cigizni, de nem egyedül, hanem vinném magammal a kávét is, majd mondtam hogy kérlek vigyázzanak az értékeimre és felhívtam a figyelmét mindenkinek arra, hogy a papírhalmazt és a négy teleírt oldalt szigorúan tilos megmozdítani és beleolvasni sem szabad, majd kiálltam az ablak mellé, ahonnan pontosan ráláttam, hogyan forog a világ az új szülemények között.

Elszívtam a cigarettát, bementem, leraktam az alátéttel együtt a pultra majd kértem egy limonádét, kérdezte a felszolgáló hogy cukormenteset szeretnék-e majd mondtam neki hogy nem köszönöm, szeretem az édes dolgokat, kissé szolidan de mégis gátlástalanul rámosolyogtam, elővettem a zsebemből a telefonom, az asztalra helyeztem a négy papírból álló halmaz mellé, megkerestem a töltőtollat a földön, és újra nekiláttam. Megittam a limonádét és öt további oldal után sikerült is befejeznem, amikor éreztem hogy újra mosdóba kell mennem.

Sorbarendeztem a papírokat, összetekerve a farzsebembe helyeztem majd elővettem az összes pénzt, ami nálam volt és a pultra raktam. Megköszöntem a vendéglátást az italokat és az ételt is, hogy biztos lehessen mindenki abban, hogy semmi visszajárót nem fogadok el, hiszen az, amit odaraktam, úgy gondoltam több mint elég a fogyasztásom összegénél, és így is lett.

Kisétáltam a nyitott ajtón.
Persze, most azt várnád, hogy a pénztárcámban maradt a bérletem, ami miatt valamiért nem tudok majd hazajutni és sétálnom kell, vagy a helyen hagytam a telefonom és vissza kell mennem érte, de mindezek ellenére felszálltam, leültem, majd utaztam három megállót, a negyediknél átadtam a helyem és még további öt után leszálltam.

Mivel nemrég költöztem, fent állt annak is a lehetősége, hogy eltévedek, véletlenül rossz utcán kanyarodok le, másik lépcsőháznál szeretném beírni a kódot, amiben egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az, amire emlékeztem, majd megnézem a házszámot és a neveket, amiket már sikerült memorizálnom a kétségbeesés határán, rájövök, hogy másik utcában vagyok, újra elindulok.

Helyes utca, helyes házszám, a kód is sikeres, nyílik az ajtó, elindulok, felfelé, már a sötétben is megtalálom a kapcsolót. Kiderül hogy kiégett, azonban nem esem el egyszer sem felfelé. Kinyitom az ajtót, lerakom a szobámban a táskámat, kiülök még egy cigarettára a belsőudvarba, majd bezárom magam mögött az ajtót.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: