MűvészsarokNovella

Adjunk a nyuszinak nevet

Nyuszika megindul az útjára. Mint minden évben, a mostaniban is elérkezett az az időszak, amikor jelenése van. Körbejárja a házakat, lerakja a tojásokat és tovább megy. Megérkezik egy másik házba, ott is lerakja a tojásokat, majd tovább megy. Néhol eszik egy kicsit a fűből, de szigorúan csak ott, ahol már régebben nyírták. Nem szereti, ha nehezen ér hozzá, és inkább eszik csak egy fűszálat, mielőtt tovább áll, mint több kicsit.

Nyuszika nem szokott tojást tojni. Próbálták megtanítani, de végső soron inkább szerződést kötött a tyúkokkal, akik szívesen eszegetnek festett tápot, hogy szép mintás tojásokat tojjanak. Aztán jönnek a kakasok, akik mintákat karcolnak bele. Nyuszika pedig elteszi a kis hátizsákjába és úgy szalad velük. Néha eltörnek, és ekkor a tyúkanyók mérgesek. Feljelentik a Nyuszikát, de végül egy kis finom csemegével és apróra összetört csokival el is van inézve az ügy. Nem kerül bróság elé, pedig a pulykák igazságos döntést hoznának.

Nyuszika szereti cipelni a tojásokat, habár óvatosan kell szaladgálnia. Hogyha eltör egy tojást, mindig szomorú lesz és lekonyul az egyik füle. Olyankor szaladnak oda hozzá a kisgyerekek, akik megsimogatják, de a Nyuszika fél, hogy a gyerekek még több tojást el fognak törni és ezért inkább elszalad. Azt hiszik az emberek, hogy fél tőlük, pedig nem. Érzi a közeledésen, hogy valaki tényleg szeretetből ér hozzá, vagy csak azért, mert tudja, hogy egy aranyos dolog.

Nyuszika amikor egyedül van otthon, mindig táska nélkül szaladgál. Odaszalad a kis kertjéhez, lelegeli a legnagyobb szál füvet, majd szalad egy kört és ezt tizenötször, ha nagyon vidám huszonkétszer megcsinálja. Szerencsét hoz neki, és legalább meg van az esti mozgás is. Levezeti a mindennapos mászkálását, vagy hogyha az év másik többi napját nézzük, legalább edzi magát az újabb szezonra.

Nyuszika egyébként egy kislány nyula, aki mindig eltűnik évente. Persze a kislány nem vette még észre, hogy pont a hozzákerülésének évfordulójakor tűnik el. Vagyis előtte. Pont egy ilyen fáradt barangoláskor találtak rá az utcán. Szerencésre kertes ház, neki kiépített kerttel, Mellette tyúkok, disznók, kakasok, pulykák, libák. Minden ami kell. Csak kecske nincs, de azzal nem tudná megosztani a füves területet.

Nyuszika egyébként, attól függetlenül, hogy előszeretettel rágcsálja a sárgarépát, mégis a füvet mondja a kedvencének. Főleg a frissen ázott.
Egy jó nyári zápor után, amikor még a bogarak is eltűnnek a felszínről, így zavartalanul falatozhat. Mennyei vacsora.

Nyuszika mindig is attól félt, hogy a kislány szülei azért tartják, hogy egy szép napon majd pörkölt legyen vele. Ezért szokott hegyes, hatalmas fülekkel hallgatózni.

Nyuszika az első héten megtudta, hogyan szökhet el a ketrecből. A lényeg annyi, hogy este kell csinálni és valamikor olyan időponban, hogy mindenki elfoglalt legyen. A zár feltörése jobb manccsal sikerült is, majd szabad az út.

Nyuszika minden évben várja hogy elszökhessen, pedig nagyon szeret otthon lenni.

Nyuszikát soha nem locsolták meg. Senki sem köszönte meg neki a hangulatot, amit visz a családokhoz.

Hozzászólások