Tade Thompson – Molly Southbourne feltámadása
A Molly Southbourne ezer halála a tavalyi évben olyannyira elnyerte a hazai olvasók tetszését, hogy az Agave Kiadó már idén márciusra elhozta nekünk a folytatást. De vajon hogyan folytatódik tovább Molly története? Meddig kell még menekülnie? Mikor derül ki végre, hogy pontosan mi is okozta a problémáját? Vajon valóban egy titkos kormányprogram része? Ki az, akiben megbízhat? A Molly Southbourne feltámadásában ugyan választ kapunk pár kérdésre, de jó pár másik is csatlakozik melléjük!
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész véget ért: a molly kijutva az égő házból az igazi Mollynak kiadva magát a rátetovált számot felhívva kér segítséget. Teljesen átveszi tehát az igazi Molly helyét, miután az belefáradva abba, hogy soha nem lehet biztonságban, lényegében megöli magát. Ám a lánynak ugyanúgy menekülnie kell, hiszen hiába telepítik át egy újabb, látszólag biztonságos házba, az emlékei vele vannak és bármennyire is próbálkozik, látszólag képtelen beilleszkedni a társadalomba.
A történet két szálon fut. Egyrészt Mollyt követjük, ahogy próbálja a semmiből felépíteni önmagát és megtalálni a helyét a világban, a másik szálon pedig ott van James karaktere, aki egy egészen elképesztő és elkeseredett kísérletbe fog, hogy megmentse önmagát. A kettő közül természetesen Molly szála a hangsúlyosabb, a professzor nézőpontja csak néha ékelődik közbe és akkor is maximum csak egy-két oldal hosszan.
Megadni magad az összecsapás előtt kell. Ha már küzdeni kezdtél, fejezd is be.
A történetre ezúttal sem lehet panaszunk, az író ugyanis annyi történést sűrített egy 128 oldalas kis könyvbe, amiből akár két filmet is lehetne forgatni. Ez helyenként érződött is a történeten, én személy szerint örültem volna, ha egy-egy jelenetnél egy kicsit megállunk és kapunk egy kis plusz magyarázatot a történtekre. De persze ez az állandóan pörgő akció és a folyamatos rohanás lehet tudatos írói eszköz is Tade Thompson részéről. Valószínű, hogy csak úgy, mint az első résznél, itt is így akarja érzékeltetni velünk, hogy Molly egy pillanatra sem pihenhet, hanem egyik történésből sodródik a másikba, anélkül, hogy ideje lenne összerakni a darabkákat.
Filmszerűen pörgő cselekmény, és állandó feszültség jellemzi a történetet.
A történet tehát mozgalmas, akciódús, nem nagyon hagy időt a gondolkodásra, csak jön egymás után az akciójeleneteivel. Molly pedig az állandó menekülés közben próbálja összerakni múltja kirakósának a darabkáit. Természetesen ebben a részben sem bízhatunk meg senkiben, még az, akiről nem feltételeznénk semmi rosszat is könnyen hátba támadhat ebben a világban. Azt semmiképpen sem mondhatjuk, hogy szűkölködtünk volna fordulatokban.
A magány súlyos teher, ami folyton próbál kétségbeesésbe taszítani.
Ha már a szereplőkről beszélünk, ha kedvencet kellene választanom talán Molly-t mondanám, aki annak ellenére, hogy újonnan csöppen bele a való világba nagyon gyorsan feltalálja magát és nem riad vissza semmitől. Tamara már kicsit nehezebb eset volt számomra, hiába szerepelt viszonylag sokat, a történet végére sem sikerült teljesen kiismernem. James-t pedig leginkább csak sajnálni tudtam amiatt, amin keresztül kellett mennie, főleg azután, hogy az egész könyv során olvashattuk, hogy mi mindennel próbálkozik, hogy elkerülje az elkerülhetetlent.
A kötet legutolsó nagy fordulata után pedig végképp nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan viszi tovább a történetet az író, hiszen annyi új, megválaszolandó kérdés merült fel, mire a könyv véget ért, hogy az bőven megérne még legalább két részt.
Összességében elmondható, hogy a Molly Southbourne sorozat második része sem marad el az első mögött. Ugyanolyan csavaros és akciódús, mint az elődje, amit mindenkinek ajánlok elolvasásra, aki szereti a weird műfajt és nem riad vissza a horror elemektől sem.
A recenziós példányért köszönet illeti az Agave Könyveket!