Megérkezett Stacey Halls legújabb regénye: A lelenc
Stacey Halls ismét a 18. század Angliájába kalauzolja el az olvasót, egészen pontosan a Foundling Hospitalba. A lelencházat 1739-ben alapították. Ez volt Nagy-Brittannia első olyan otthona, amely azzal a céllal jött létre, hogy azoknak a gyermekeknek biztosítson otthont, akikről nem tudtak gondoskodni a szüleik. A Foundling Hospital emlékére létrehozták a The Foundling Múzeumot, ami bárki számára elérhető és látogatható a mai napig.
Hiányozhat az embernek valaki, akit nem is ismer?
De miről is szól a történet?
Bess Bright hat évvel ezelőtt megszülte törvénytelen gyermekét, akit kénytelen volt a lelencházban hagyni. Nem telt el egyetlen nap sem úgy, hogy ne gondolt volna az elhagyott kislányára. Milyen lesz, mikor újra együtt lesznek és a múltat maguk mögött hagyhatják. Hat évvel később visszamegy a lányáért és abban bízik, hogy az akkor elhagyott gyermek túlélte a csecsemőkort. Arra viszont nem számít, hogy valaki már elvitte.
Nem messze a kórháztól egy fiatal özvegy, aki már évek óta nem hagyta el az otthonaként szolgáló hatalmas házat, éli mindennapjait a lányával. A gyermeket mindentől óvja, még a külvilágtól is. A lelencházban dolgozó barátja rábeszéli a magányos asszonyt, fogadjon pesztrát a gyermeke mellé, ezáltal kapcsolat nyílik a kislánynak a külvilággal. Az özvegy azonban nem biztos a döntésében, attól tart, hogy a múlt árnyai feldúlják az eddigi békés, biztonságos életüket.
Azt hittem, az a gondolat a legrosszabb, hogy meghalt, de a tudat, hogy sehol helyett bárhol lehet, még nagyobb gyötrelmet jelentett.
A történelmi fikciós könyvet két részre lehet osztani. Az első részben megismerjük Besst, a 18 éves halkereskedő lányt, aki utolsó kétségbeesésében megpróbálja újszülött gyermekét a lelencházba beadni. Az írónő igazából az első oldaltól mélyvízbe dobja az olvasót, hiszen kendőzetlenül bemutatja, hogyan küszködnek a szegény negyedben az emberek, ahogyan mindennap keményen dolgoznak, időjárástól függetlenül. A szülők végső kétségbeesésükben egymással versenyezve megpróbálják a gyermekeiket beadni a lelencházba, hogy esélyt adjanak nekik az élethez. Bess egy erős női karakter, amit a könyv első felében az írónő számos alkalommal alá is támaszt a leírások által. Sosem hagyta el a remény, hogy egy nap újra együtt lehet a kislányával.
A könyv második felében megismerkedünk egy jómódú özvegy asszonnyal, aki magányosan, bezárkózva éli a gazdagok kényelmes életét a kislányával. Hetente egyszer lépnek ki a hatalmas, de komor házukból, mikor misére mennek a közeli lelencházba.
Érdekes volt párhuzamban olvasni a két női karakter egymástól teljesen eltérő mindennapjait és megpróbáltatásait. A két asszony magánélete, anyagi háttere és személyisége is erősen eltérést mutat. Alexandra nagyon szigorú, katonás jellem, akinek a legfontosabb, hogy a gyermekét biztonságban tudja, akár annak árán is, hogy bezárja a négy fal közé. Kimondottan ellenszenves karakternek tartottam az elején, de ahogyan haladtunk a történetben, úgy értettem meg az indítékait is. Ezzel szemben Bess egy csupaszív nő, aki mindenben megtalálja a jót és ha elhatározz valamit, biztos meg is fogja csinálni, bármi áron.
A nagy fordulat számomra elég kiszámítható volt, de ez a tény semmit nem vett el könyvből. Az írónő az elejétől fogva leköti az olvasót és az utolsó lapjáig nem ereszti el. Olvasás közben olyan érzésed támad, mintha te is ott lennél a szereplőkkel.
Stacey Halls legújabb könyvét nemcsak a műfaj kedvelőinek ajánlanám, hanem azoknak is, akik most ismerkednek a történelmi fikciós regényekkel. Remek kezdés lehet, hiszen a kor alapos bemutatása mellett, különleges emberi sorsok bontakoznak ki. Ezenfelül szemtanúja lehetünk, hogy milyen erős is tud lenni egy anya-lánya kapcsolat.
Ti olvastátok? Tervezitek olvasni? Osszátok meg velünk a véleményeteket a könyvről!
Az írónő regényei függetlenek egymástól, így aki nem olvasta a Familiárisokat, és szereti a történelmi fikciós regényeket annak csak ajánlani tudom.