Meg Rosoff – Sorsbújócska

Ha erősen szereted az életet, biztos neked is eszedbe jutott már, mi van, ha a sors keresztül akarja húzni a számításaidat, esetleg megölni téged. Hiszen mindenhol leselkednek rád veszélyek, az egyszerű vírusoktól kezdve a sarkon folyó építkezésekig. A legtöbb ember, tudván, hogy úgysem tud menekülni a csapások elől, nem tesz semmit, csak él, létezik, amíg csak lehet. Vannak azonban olyanok, akik megpróbálják kijátszani a végzetet.

Ezutóbbi csoportba tartozik főhősünk, az egykori David Case is. Egy majdnem katasztrófába torkollott bébiszitterkedés után fejébe veszi, hogy a Sors kiszemelte őt magának, és drasztikus lépésre szánja el magát. Nevet változtat, elszökik otthonról a képzeletbeli agárjával, Pajtival, és gyökeresen megváltozik.

“Pajtira nézett. A kutya bepréselte magát a konyhai radiátor alá, és elégedetten szuszogott.
Még a saját képzeletbeli kutyámban sem bízhatom, gondolta Justin. Lehet ennél még lejjebb is süllyedni?”

Ebben a megtört, üldözött állapotban talál rá Agnes Bee, egy elszánt ruhatervező és fotós, aki képeivel tökéletesen megragadja a lényeget: a rémült, bizonytalan fiút. Kettejük viszonya még a jövőnél is kifürkészhetetlenebb és furcsább lesz, és a lány egyszerre fogja a jó út felé terelni Justint illetve levezetni róla akarva akaratlanul.

Persze nemcsak ők különlegesek. Megismerkedhetünk a fiú egyetlen igaz barátjával, Peterrel és az ő, koruk ellenére meglehetősen érett hugaival, akik észrevétlenül próbálják kigyógyítani a főszereplőt megnevezhetetlen betegségéből, amit mi őrületnek hívnánk.

A galéria előtt találkozott Peterrel és Dorotheával. Peter előrelátóan a kirakaton díszelgő cím elé állt, aztán a mosolygó Agnes Bee nyomakodott át a tömegen, hogy köszöntse őket. Megpuszilta Petert, de Justin tett egy lépést hátra, és Dorotheának is sikerült megpuszilhatatlannak látszani. A kis csoporton érződött a feszültség, egyikük sem mert még a falakra nézni, így aztán nem tudtak máshová nézni, mint egymásra.

Peter teljes ellentétje Davidnek. Az élet csalafinta radarjában tölti mindennapjait, és bár megérti a fiút, olvasottsága és tájékozottsága ellenére nem osztozik annak világnézetén. A maga módján tele van ellentmondásokkal, tehetséges, mégsem akar a figyelem középpontjába kerülni. Ha másért nem is, kitartásáért és hűségéért igazán elismerésre méltó, hiszen minden hibája és hóbortja ellenére ott volt Justin mellett, támogatta és nem ítélte el. Erre pedig csak nagyon kevesen lennének képesek egy ilyen helyzetben.

A meghökkent kisfiú összeszedte a gondolatait. 
Nem látom egészen tisztán a körülményeket, mondta, de én általában szeretem nem bonyolítani a dolgokat. Ha érthetően fejezem ki, hogy mit akarok, másoknak könnyebb engem boldoggá tenni. Bugyután hangzik, de többnyire bejön. 
– Kacsa – mondta érthetően, egy fakacsára mutatva. 
Justin gépiesen felkelt és odavitte neki. 
– Ugye? – mondta Charlie.

A karakterek nem a tömegben születtek, hanem egyediek, és még David öccse, a kicsi Charlie is több szerepet kap az események folyamában, mint más tipegő csecsemő, nem beszélve a személyiséggel és elcseszett humorral megáldott Sorsról. Minden szereplő hozzátesz valamit a történethez, senki sem létezik feleslegesen, és talán ez a kidolgozottság fogja elérni, hogy Justinhoz hasonlóan mi is más szemmel nézzük a világot.

Meg Rosoff egyedi stílusával és szerkezetével nyer bepillantást egy üldözött sorsú, különleges, okos fiúcska életébe. Leginkább azoknak ajánlott, akik nem riadnak vissza a kicsit depresszív hangulatú, nehezebb és elvontabb olvasmányoktól, és szeretnék egy David kaliberű karakter szemével látni a világot.

Media Addict, Moly

Hozzászólások