Vászonra került a Setét Torony
Augusztus harmadikán vetítették először Stephen King regénysorozatának filmadaptációját, melyet volt szerencsém megnézni.
A történet szerint léteznek más világok is. A főszereplő Jake Chambers (Tom Taylor) hivatalosan is őrültnek van titulálva, mivel apja halála óta emberi maszkot viselő lényekről, egy fekete ruhás mágusról és egy sötét toronyról álmodik éjszakáról éjszakára, valamint indulatkezelési problémái vannak. A dolgok odáig fajulnak, hogy menekülnie kell.
Mind ismerjük a “különleges főszereplő” klisét, mely szerint a mindenki által átlagosnak gondolt karakterről kiderül, hogy más, mint a többiek, és meg fogja változtatni a bonyodalom kimenetelét, esetleg megmenti a világot. Jake-re az utóbbi kivételével tökéletesen illik ez a sablon; tiszta lelkű fiú hatalmas spirituális erővel és bátorsággal. Ennél a filmnél azonban egyáltalán nem irritáló, ugyanis a többi hőssel szemben, akik hirtelen válnak gyengéből erőssé, sőt, legyőzhetetlenné, nála lassú, ám sokkal eredményesebb, szembetűnőbb a fejlődés. Mindemellett jó humora van, és az ő története az átlaggal ellentétben a “Többet ésszel, mint erővel.” elvet hirdeti, hiszen nem pisztollyal vagy a puszta öklével győzedelmeskedik, hanem az elméjével.
Társa, az először csak álmaiban felbukkanó, a mágust üldöző Roland (Idris Elba) az utolsó harcos. Örök idők óta harcol Walterrel (Matthew McConaughey), holttestek és vérfolyók maradnak minden ütközetük után. Komoly, védelmező karakter, a Setét Toronyban szereplő kevés helyzetkomikum neki köszönhető, még ha nem is tud róla. Ám korántsem tökéletes. Ahogy haladunk a történettel, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy őt egyáltalán nem érdekli a pusztulást megakadályozó torony sorsa; csak a bosszú élteti. Ennek ellenére pozitív karakter, és az ő szájából hangzik el a sorozat jeligéjévé vált mantra:
” Nem a kezemmel célzok;
aki a kezével céloz megfeledkezik atyja arcáról.
A szememmel célzok.
Nem a kezemmel lövök;
aki a kezével lő megfeledkezik atyja arcáról.
Az elmémmel lövök.
Nem a fegyveremmel ölök;
aki a fegyverével öl megfeledkezik atyja arcáról.
A szívemmel ölök.”
Végül térjünk rá a már sokat emlegetett fekete ruhásra, a főgonoszra. Általában kíváncsi vagy az ellenség múltjára, nem? Mitől vált olyanná, amilyen, mi az indítéka, illetve a célja. Ez, ha nem is éri el, hogy megszeressük, de megérteti velünk, mit miért tesz. Walter esetében semmi ilyet nem tudunk meg, ő nekünk mindvégig egy korlátlan hatalommal rendelkező mágus marad. Baj? Dehogy, hiszen minden jelenete zseniális, Matthew McConaughey tökéletesen alakítja a legyőzhetetlen ellenséget, árad belőle a gonoszság, és nem kell rá magyarázat. Mit látunk másoktól? Tűzlabdákat hajigálnak, házakat rombolnak, és még sorolhatnám. Hőseink rosszakarója azonban szimplán utasításokat ad; ne lélegezz, nyírjátok ki egymást, maradjatok csendben. Egyszerű, de nagyszerű.
Másfél órás, mozgalmas moziélmény, melynek nézése közben eszedbe sem jut, mennyi lehet vissza a filmből, és még el sem érsz a kijáratig, máris meg akarod nézni újra. Bár nem ugyanazt az élményt nyújtja, mint a könyvek, a Stephen King olvasók sem fognak csalódni, tapasztalatból mondom. Megéri költeni rá a pénzt, időt szánni rá, mert örökre megmarad benned.