FilmekMédia

Sötét elmék sötétség nélkül – Kritika

Az Alexandra Bracken young adult regényén alapuló Sötét elmék augusztus 9-én érkezett a mozikba. A trailer sokat ígért, illetve sci-fi thrillerként sorolták be,16-os korhatárt kapott. Egy borongós hangulatú, különleges világba ágyazott drámára számítottunk, ami helyett egy, a többitől nem különböző tinidrámát kaptunk. 

A Sötét elmékben a gyerekek, mikor elérik a kamaszkort, meghalnak. Akik túlélik, azok különleges képességekre tesznek szert. A film ott kapta meg első mínusz pontját, hogy egyáltalán nincs kifejtve, hogy ezt mi okozza. Az egyetlen, amit tudunk, hogy a túlélő gyerekeket színek szerint különítik el, majd egy állami táborban dolgoztatják őket. A zöldek szuperintelligenciával rendelkeznek, a kékek telekinézisre  tettek szert, az arany színűek az áramot irányítják, a narancssárgákat és a pirosakat veszélyesként tartják számon, és azonnal megölik őket. Sajnos az sem volt megmagyarázva, hogy ők pontosan mit tudnak, de a film során kiderül, hogy a narancssárgák mások fejébe férkőznek, a pirosak pedig tüzet okádnak. A pirosak nagyon kevés időt kaptak, körülbelül tíz percig láthatjuk őket a vásznon.

Főszereplőnk, Ruby Daly (Amanda Stenberg) egy narancsságra, aki a kegyetlen táborokban saját életét féltve zöldnek adta ki magát. Egy kis segítséggel kimenekül, majd csatlakozik egy csapathoz, akik egy biztonságos helyet keresnek, amit egy titokzatos Szökött kölyök irányít. A csapat feje, Liam (Harris Dickinson) arról híres, hogy több száz gyereket menekített ki egy hírhedt táborból. Liam kék, tehát telekinetikus képességekkel bír. Legjobb barátja, a csapat agya, Dagi, vagy Charles (Skylan Brooks) segít a többieknek a térképeken kiigazodni és kódokat fejteni, míg a legkisebb barátjuk, Zu (Miya Cech) az áramot irányítva húzta ki őket többször a kutyaszorítóból.

Főként az ő karaktereiket követhetjük, ezért tőlük várjuk el a leginkább, hogy kidolgozottak legyenek. Sajnos a film ezen része sem számít az erősségek közé, egyik karaktert sem bontották ki úgy igazán. Egyedül Ruby múltjából ismerhettünk meg lényeges részleteket, Liam és Zu történetét egy fél mondattal elintézték. Dagiról gyakorlatilag semmit nem tudunk meg, leszámítva néhány elejtett szót az apjáról. Ahhoz, hogy jól fel legyenek építve a kapcsolatok, jó karakterek is kellenek. A mi főszereplőink annyira voltak részletesek, mint egy papírfigura, ezért az egymáshoz fűződő szálaik is nagyon műnek és rendkívül véletlenszerűnek érződtek. Liam és Ruby között kialakult egy érthetetlen, és felesleges románc, ugyanis a két fiatal mindössze két napja ismerte egymást, miután “egymásba szerettek”. Sajnos a mellékszereplők között sem voltak említésre méltó karakterek, még a főgonoszra, Clancy-re (Patrick Gibson) sem szántak túl sok időt. Nem volt érhető indítéka, vagy épkézláb motivációja.

A történet elején öt percet szántak a világ ismertetésére, az akció gyorsan elkezdődött. Ez nem lett volna negatívum, ha itt a sötét akció indul be. Egy poszt-apokaliptikus világban járunk, de a nehézségek és küzdelmek kimerültek egy autósüldözésben. Nem tudtunk együttérezni  a gyerekekkel, nem tudtuk őket sajnálni, mert szinte csak a boldog pillanatokat láthattuk. Ezek a boldog pillanatok is üthettek volna nagyot, ha azt látjuk, hogy az egész napos harc ellenére is tudnak örülni, képesek szórakozni. A borongós, nehéz helyzetekből túl kevés volt, a könnyed nevetgéléseket túl korán sütötték el mindenféle sötét előzmény nélkül. A fordulatok nem voltak meglepőek, teljesen kiszámítható a cselekmény és emellett nem csak a karakterek voltak kidolgozatlanok, hanem a tetteik is. A külsejük még félig szénné égve is ragyogó volt, a hajuk hibátlanul csillogott hat év haláltábor után is. Véletlenszerűen monologizálni kezdtek, de még ezeknek a monológoknak a nyelvezete sem egy kamaszra jellemző.

A Sötét elmék nem csak a sztoriban gyengélkedett. Egyáltalán nem volt szó kiemelkedő színészi munkáról, az egyetlen jól eljátszott karakter a rendkívül kevés időt kapott bérgyilkosnő, Lady Jane (Gwendoline Christie) volt. A film erősségének lehet felhozni viszont a képi világát. Rengetegszer fedezhettünk fel  apokalipszisre utaló jeleket. A lerobbant benzinkút, a háttérben porral és növényekkel belepett bevásárlókocsi mind hozzáadtak a hangulathoz, de sajnos ez kevés volt ahhoz, hogy jó film legyen a szupertinik történetéből.

Az, aminek életszerűnek kellett volna lennie, nem volt az. Amit ki kellett bontani, azt nem bontották ki, amire kíváncsiak voltunk, azt sosem tudjuk meg. Bár a közel kétórás mozi 16-os karikát kapott, mi szigorúan tizenhat éven aluliaknak ajánljuk, de sajnos nekik sem őszintén. Mi azért többet vártunk volna a Stranger Things készítőitől. Nektek hogy tetszett a Sötét elmék?

Hozzászólások