Média Sorozatok

Sorozatajánló: Baby daddy

By

Vannak az örök klasszikus sitcomok, mint az Így jártam anyátokkal, vagy az Agymenők, és persze ott vannak azok, amiket állandóan nyomatnak a tv-ben, ezért lehetetlen nem összetalálkozni velük néha. És vannak azok a sitcomok, amik valamiért a nagy többség figyelmét elkerülik.

Ilyen az a sorozat is, amit ma mutatunk be nektek. Ez pedig nem más, mint a Papás-babás, vagyis a Baby daddy.
A legtöbb sitcommal ellentétben, ahol csak belevágunk a dolgok közepébe, itt nem csupán egy egyszerű költözés vagy egy új szomszéd az események kiváltója. Nem nagy spoiler elmondani, hogy az egész cselekmény egy váratlan csecsemő feltűnése köré épül. Hiszen Ben, a főszereplő egy barátjával, Tuckerrel és bátyjával, Danny-vel egy új lakásba költöznek, s egyik pillanatról a másikra kapnak egy 3 hónapos gyereket a nyakukba. Hamar kiderül, hogy a csöppség, Emma, Ben egy egyéjszakás kalandjából származik. Az anyja örökbe akarja adni a kislányt, ám Ben hamar meggondolja magát és úgy dönt, hogy a barátai segítségével felneveli őt. Eleinte mindenki bizonytalanul áll hozzá egy gyerek felneveléséhez, de idővel belejönnek a dologba és csodával határos módon senki sem nyafog Emma miatt.

Hasonló koncepcióval találkozhatunk még a Raising Hope-ban, ám azzal a sorozattal ellentétben, itt a gyereknevelés és a család rettentően pozitív dologként van feltüntetve. Ha eddig nem akartál gyereket, akkor a Baby daddy esélyes, hogy meggyőz az ellentétéről, mivel a gyerekvállalás csupa pozitív oldalát mutatja be, a rossz dolgokra pedig alig fordít figyelmet, ami nekem kissé zavaró volt. Ha a valóságból nem is, de filmekből és egyéb sorozatokból tudhatjuk, hogy milyen nehéz egy gyerekkel, főleg amikor egész este sír, lehány dolgokat, nem beszélve arról, amikor beteg és te nem tudod mi baja lehet. Gyerekvállalás szempontból még az Így jártam anyátokkal is reálisabb sorozat.

Ellenben a karakterek rettentő szerethetőek, noha semmi újat nem mutatnak fel. Hiába hinné azt az ember, hogy itt semmi kavarás nem lesz a gyerek miatt, mégis végigvonultatják az összes sitcomokban megtalálható klisét. Ugyanúgy futnak a szereplők egymás után, bonyolódnak a szerelmi viszonyok és még néhány komolyabb hangvételű jelenettel is találkozhatunk. Bent próbálják a tipikus agglegényként feltüntetni, aki igazi szoknyavadász, és erre alapozták a sorozatot, miszerint mekkora megpróbáltatás és pálfordulás lehet egy ekkora fenegyereknek a nyakába varrni egy szerethető kislányt. Ám Bennek ez az agglegény jellemvonása alig tűnik fel csak párszor az évadok alatt. A többiek jól hozzák a szerepüket, noha Tucker ott van, létezik, csinál dolgokat, de egyébként papírvékony, mint karakter. Riley is szerethető, de mint lány és ügyvéd egyszerre nem állja meg a helyét, sokszor hitelét veszti.

A poénok néha kínosan erőltetettek és sajnos itt is sokszor felhangzik a háttérben a közönség nevetése, sőt egy-egy hurrogás rohamot is kapunk, amikor Danny, a félig-meddig híres jéghokis leveszi a pólóját (ezt egyébként teljesen megértem). Ettől függetlenül szerencsére többször szórakoztató a sorozat, mint unalmas vagy béna.

Azoknak a lelkes nézőknek tudnám ajánlani, akik unják már a sima nagyvárosi baráti társaságról szóló sitcomokat és valami nem radikális újítást szeretnének.

forrás: http://freeform.go.com, http://www.tvovermind.com

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: