Média Sorozatok

Nézz animét II. : Mushi-shi avagy a modern japán folklór

By

Ezen a héten sokkal békésebb vizekre evezünk az anime világában.
korábbi animés bejegyzésben ajánlott Psycho-Passnak a Mushi-shi tökéletes ellenpontja, ezzel rögtön bizonyítva az állítást, miszerint az animéket nem érdemes egységes műfajként kezelni.

A Mushi-shi minden szempontból egyedülálló sorozat. Egyik legerősebb vonása talán az az érzésvilág, hangulat, amit teremteni képes. Az egymáshoz szorosan nem kapcsolódó részek mindegyike olyan, mintha egy japán öreganyó meséit hallgatnánk egy hagyományos parasztház verandáján ücsörögve. És valóban, a szokásos kezdő képsor alatt – melyből megtudhatjuk, mi is a mushi – egy kellemes női hang vezeti be az új nézőket a sorozat világába.

Valamikor a japán középkorban, vélhetően a XIII. és a XVI. század között járunk. Vagy nem. Ezzel kapcsolatban nem sok támpontot kapunk, és mintha ez az időtlenség nem is lenne véletlen. Annyi bizonyos, hogy valamikor a múltban, amikor az emberek elsősorban földművelésből, halászatból és kereskedelemből éltek. Olyan korban, amikor a szoros együttélés a természettel, a kiszolgáltatottság az elemeknek még sokkal inkább befolyásolta a mindennapi életet. A sorozat folyamán elsősorban falvakat, kisközösségeket és néhány apróbb várost ismerhetünk meg. Azonban már ezek az apró települések, az új életforma is elegendő ahhoz, hogy az ember a környezet egyensúlyát valami módon megbolygassa, ezzel maga ellen fordítva a különböző természeti elemeket – többek között a mushikat.

Ezen a ponton kénytelen vagyok végre elárulni, mi is az a mushi, honnan ered a sorozat címe, és végül azt is, hogy egyáltalán miről szól. Nos, a mushi nem az, amit a németet tanult, és szlengben járatosabb emberek gondolhatnak. A mushi japánul olyasmit jelent, mint az angol bug – nem egyértelműen bogár, inkább valami csúszómászó. A szó magyarázata azonban nem visz sokkal közelebb a történet filozófiájának megértéséhez, csak a sorozat képi világához. A Mushi-shi története szerint a mushi, ahogyan főszereplőnk, Ginko magyarázza, valójában minden életforma alapja. Nem rovar, nem növény, és még csak nem is gomba – ha a mai, európai gondolkodásunkkal akarnánk magyarázni, akkor talán valamiféle ős egysejtűek lehetnének, de ez sem pontos.

Ahhoz, hogy megértsük, mi is a mushi, és hogy honnan ered az alapgondolat, egy kicsit vissza kell mennünk az időben a shinto vallás gyökereihez. A shinto valójában a buddhizmus egyik oldalága, vagyis nem kapcsolódnak hozzá meghatározott istenek vagy szertartások, és elsősorban a világgal alkotott egységre, harmóniára fókuszál. Az a mély kapcsolat a természettel, amiről a Mushi-shi is szól, tehát eredendően része volt a japán hitvilágnak.

Akik néztek már animét, vagy valamelyest járatosabbak a témában, talán hallották már a kami szót. Ez, amit sokszor – tévesen – istennek fordítanak, valójában a minket körülvevő dolgok elemi létezését, lelkét vagy szellemét jelöli. A kami a japán hiedelmek egyik legalapvetőbb eleme. A legkülönfélébb dolgokban lehet jelen; hegyekben, folyókban, a természeti erőkben – például a szélben vagy a hullámokban. Későbbi korok hite szerint kamivá válhattak magasrangú klánok leszármazottai vagy más vezetők pl. a császár, amennyiben életükben tisztelték a már meglévő szellemeket és képesek voltak velük harmóniában élni.

A másik fontos dolog, a természettől való elválaszthatatlanságon túl, a kami forrása. A shinto vallás szerint ezek a szellemek a musubiból, vagyis az ősi energiából származnak, tulajdonképpen annak megtestesült formái. A musubi az az energia, amely az egész univerzumot áthatja és összetartja, és amihez mi, emberek is tartozunk és amihez tartozni vágyunk.

Az ősi vallás persze rengeteget változott. Az évszázadok, sőt, évezred alatt a kami fogalma sok, újféle jelentéssel gazdagodott. Egyre gyakoribbá vált, hogy egyes szellemeket valóban valamiféle isteni rangra emeltek, kegyhelyeket alakítottak számukra, és kultuszt építettek köréjük. A kami köré szellemek és szörnyek egész birodalma épült ki. Természetesen, ahogyan szinte minden folklórisztikus hagyományban, a szörnyek és démonok funkciója azon, félelmetes dolgok magyarázása, amelyekre nehezen találni választ. Legyen az természeti jelenség, emberi viselkedés vagy bármi más.

A kamik, démonok és szellemek (youkai, mononoke vagy ayakashi) szempontjából az Edo periódus a virágzás, és egyben a régi hagyományok megdőlésének korszaka volt A könyvnyomtatás felvirágzásával és elterjedésével, az első – a démonokat is magukban foglaló enciklopédiák megszületésével a japán hitvilágnak meglehetősen átalakult. Korábban minden térségnek megvoltak a maga szellemei és szörnyei, nyilván aszerint, hogy számukra mely természeti elemek, jelenségek, erők voltak létfontosságúak. A könyvírás, a nyomtatott kultúra terjedése azonban nagyban hozzájárult a hitvilág uniformizálódásához, és valószínűleg alapja lett annak az új trendnek is, hogy a népmesék, régi történetek a szórakoztatóipar (színház, kabuki, zene) elemi részévé váltak – ezzel egyébként ki is figurázva a korábban félelmetesnek tartott démonokat és isteneket.
Hogy ez mind miért érdekes? Elsősorban azért, mert a Mushi-shi ezt a hagyományt idézi meg. A mushi tulajdonképpen a kaminak feleltethető meg, a musubi pedig annak a dolognak, amit a sorozatban a Fényfolyamnak vagyis a Koumyakunak neveznek. Ahogyan a shintóban a kami, úgy a Mushi-shiban a mushi sem eredendően jó vagy rossz. Kártékonnyá akkor válik, ha bármilyen módon felborítjuk a természet egyensúlyát.

A letelepedés, a földművelés és a falusi lét már önmagában is megbolygatja a természetet. Ezért egyre nehezebb egyensúlyozni azon a kényes határon, ahol még békében lehet együtt élni a környezettel és azok szellemeivel. A határátlépésnek pedig súlyos következményei vannak; fizikai és mentális betegségek, természeti katasztrófák és, természetesen, halál. Szól Mushi-shi rész például látás és hallás sérülésről, gyilkosságról, a termőföldek túlhasználálsáról ugyanúgy, mint feldolgozatlan traumákról, vagy éppen a demenciáról.

Főszereplőnk, Ginko a Mushi mester feladata, hogy segítsen az embereknek. Faluról falura, erdőről erdőre járva minden részben más, különös esettel találkozik, melyekért valamiképpen a természetes egyensúly felbomlása és a mushik elszaporodása, vagy éppen hiánya tehető felelőssé. Általános forgatókönyv lenne, ha ez mindig sikerülne, Ginko azonban korántsem mindenható és tökéletes. Az író törekedett rá, hogy a sorozat hű maradjon saját filozófiájához; így bizonyos esetekben a szereplők nem tehetnek mást, mint hogy megtanulnak együtt élni a helyzetükkel, és a mushikkal. Ez Ginkóra is igaz, aki ugyan az egyik legügyesebb mushi mester, mégis megremeg néha a keze, és olyasmibe akar beavatkozni, ami fölött egy embernek nincs hatalma.

Ginko egyébként a sorozat egyetlen állandó szereplője, ezért – annak ellenére, hogy nem sokat beszél – az összesen két évad több, mint negyven része alatt olyanná válik, mint egy régi ismerős. Karaktere leginkább egy utazó szerzetesre emlékeztet, ugyanakkor rengeteg titok veszi körül; honnan jött, miért van úton, meddig van úton? Ki ő egyáltalán?
Azt gondolom, a sorozatot már önmagában Ginko szerepe is széppé teszi. A folyamatos vándorlásnak, a gyökerek nélküli szabadságnak egy egészen furcsa, szomorú romantikájával itatja át az egész történetet.

A Mushi-shi történetei tehát nevezhetőek műmesének, a régi hagyomány újáélesztésének modern köntösben. A felszíni, nyugodt szépségen túl az egyes részeknek mindig van valamilyen mély, spirituális gyökere, mondandója, ami az egész sorozatot varázslat-szerűvé teszi.
Mivel a részek nem kapcsolódnak egymáshoz szorosan, és az időrendiségnek csak egészen kicsi jelentősége van, bármikor, bármelyik pillanatban előhúzhatunk egy részt, ha nyugalomra és egy kis elmélkedésre vágyunk.
A sorozat alkotói ebben gyönyörű, akvarell festményeket is megszégyenítő képi világgal és tradicionális zenével segítenek minket.

A Mushi-shi tehát egy nagyon különös és nagyon mély utazás lehet a régi japánba, a régi, természetes harmóniába, vagy csak egy egyedülálló világba, ami részenként 20 percre garantáltan megszünteti körülöttünk a modern valóságot.

Képek forrása: gifek

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: