Bulvár Média Zene

Interjú a Soundflash Memory billentyűsével

By

Ahogy a hétindítóban ígértük, egy feltörekvő magyar, ám angolul éneklő bandával készült interjút olvashattok ma. Betekintést jelenthet egy együttes életébe, de inspiráció lehet azok számára, akik saját zenét szeretnének játszani, a nyilvánosság előtt koncerteken, vagy akár youtube-on.

A banda 2011-ben alakult meg Budapesten, a 14. kerületben. Hárman, egyszerű gimis zenekarként kezdték. Space/Progressive/Alternative/Modern Rockot játszanak (igen, ezt így mind).

 

Hogyan alakultatok?

A Soundflash Memory gimnáziumban alakult. Én, Persa Róbert, az öcsém, Persa Péter és egy orosz srác, Buyko Yan vagyunk a legrégebbi tagok. Yan, a frontember a központi tagja a bandának, de alapvetően mindannyiunk közös munkája az, hogy most ott tartunk, ahol. Yan énekel, gitározik. Én billentyűzök és vokálozok. Petié a szólógitár és nem rég óta elkezdett ő is háttérszólamokat énekelni. Katona Márton és Molnár András a dobos és basszeros, ők később csatlakoztak, de fix tagok már jó ideje.

 

Mi alapján választottátok a neveteket?
A Soundflash, mint hang/hangzás villanása, a Memory/Flash Memory pedig az “emlékek”, vagy “elektronikus adathordozó” szimbólumaként vannak jelen.

 

Milyen zenét játszotok és kiktől veszitek az inspirációt?
Modern/Alternatív Rockot játszunk. Ezen belül a zenénk, leginkább ezekhez a zenekarokhoz hasonlít: Muse, Poets of the Fall, Thirty Seconds to Mars. Zenekarok akik inspirálnak: Poets of the Fall, Saga, Muse.

 

A hétköznapokban is őket hallgatjátok, vagy más jellegű zenéket is szerettek?
Őket is, de más műfajok felé is nyitottak vagyunk, mint például a progresszív rock, klasszikus rock vagy akár a komoly zene is. Sokat merítünk ezekből a műfajokból.

 

Hogyan készülnek a számaitok? Feldolgozásokkal kezdtetek vagy rögtön saját dalokkal?
Minden kezdő zenekar feldolgozásokkal kezd, de mi rögtön az elején írtunk saját dalokat is.

 

Hogyan készülnek a saját számaitok?
Általában Yan hoz egy zenei alapot, én, vagy Yannal együtt közösen, kidolgozzuk a részleteket. Én jártam a kőbányai zenei stúdióba, így nekem van zeneelméleti alapismeretem leginkább a bandában. Ez segít abban, hogy a szerkezeti felépítést helyre igazítsam a végén, mikor már majdnem kész az adott dal. A szöveget Yan írja egyedül, tud magyarul, mert kisgyerek kora óta itt él, nem okoz neki kihívást angolul írnia, hiszen folyton angolul hallgatott zenéket, és gimiben is angol nyelvi előkészítő osztályba járt, akárcsak én, egy évfolyammal felette.

 

Mennyi időbe tellett mire fel tudtatok lépni valahol? Mesélj erről a folyamatról!
Ez egy nagyon érdekes kérdés, a folyamat alapvetően 2 részre osztható: 1. vannak olyan helyek, ahova semmire nincs szükséged, hogy bekerülj, nem fizetnek semmit azért, hogy játszol (néha még neked kell fizetni, hogy felléphess), és nincs semmi közönség, mert sem a hely, sem a szervező nem tekinti feladatának, hogy szervezzen nézőket. Rendszerint csak az az nyolc-tíz ember jön le, akik a tagok barátai, barátnői, valamint a többi fellépő zenekar tagjai.
A második kategória az ennél jobb, színvonalasabb helyek, ahova nehezebb bekerülni. Jelenleg mi pont azon a határon vagyunk, hogy lehetőleg minél kevesebb fellépést vállaljunk már az 1. kategóriás helyeken és valahogy próbálunk bekerülni a 2. kategóriába, ahol közönségnek játszhatunk, legalább 50-100 embernek.
Eddig nem nagyon volt lehetőségünk a 2. kategóriában részt venni, reméljük a stúdiófelvételek és a youtube/facebook segítenek ezen a problémán mihamarabb.

 

Milyen az atmoszféra a próbákon illetve a koncerteken? Milyen élményeitek vannak?
A próbák nagyon változóak, attól függ, épp mivel foglalkozunk. Rengeteget vitázunk, főleg én meg Yan, de végül mindig megegyezünk valamiben, mert a célt tartjuk szem előtt. A cél pedig az, hogy minél több embernek meg tudjuk mutatni a zenénket. Ami ebben motivál, az főleg az, amit az emberektől visszajelzésként kapunk. Számtalanszor megkaptuk, hogy “miért ilyen szar helyeken léptek fel, a nagyszínpadon lenne a helyetek”.
A koncerteken nagyon jó hangulat szokott lenni, az egyik legjobb dolog a fellépésben, hogy kapcsolatot teremtünk a közönséggel. Figyeljük, mi tetszik nekik, hogyan reagálnak arra, amit játszunk. Amikor nincs közönség, olyankor ez nehezebb, kicsit olyan mintha magunknak játszanánk, és az néha lehangoló, hiszen nem azért megyünk el fellépni, hogy egy üres helyen magunknak játszunk, arra ott a próba.

 

Mi a célotok a népszerűségen kívül?
Kifejezetten jó kérdés az, hogy mi a célunk. Alapvetően azt szeretnénk elérni, hogy a közönségünk érzelmeire tudjunk hatni a zenénkkel. Hogy olyan szerzeményeket játszunk fel stúdióban (vagy a koncerten) amit a közönségünk szeret hallgatni, mert valamilyen módon megmozgatja őket, hatással van rájuk, hozzá tudunk adni valamit az életükhöz. Ezt már elértük. Vannak olyan emberek, akiknek hozzátettünk az életükhöz, most az a cél, hogy még több zenét szerezzünk és még több emberhez juttassuk el. Én hiszem, hogy sok ember van odakint, akik még nem tudnak róla, hogy vagyunk és nagyon tetszene nekik, amit csinálunk, ha hallanának minket. Most az elsődleges célunk az, hogy minél több embernek adjuk meg a lehetőséget, hogy megismerjenek minket, és a zenénket.

 

 A facebook oldalukat itt, a youtube csatornájukat pedig itt találjátok.

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: