FilmekMédia

Ilyen lett a Marvel kapitány (Spoilermentes)

A Marvel kapitány sok tekintetben az első. Az első női főszereplős szuperhősfilm ebben a moziverzumban, az első Marvel-mozi, ami a zseniális Stan Lee halála óta látott napvilágot, az első film, amelyben megismerhetjük a skrullokat és talán az első olyan alkotás ebben az univerzumban, ami ekkora port kavart. Tartottam tőle, amitől a kritikusok is, hogy túlságosan eltúlozzák benne a feminista vonásokat, és a hőn szeretett hőseink világát, valamint a Végjáték előkészítését nem kapjuk majd meg. Számtalan módon jelentett csalódást a film, néhol pozitívan, néhol negatívan, úgyhogy nézzük is, milyen lett a Marvel kapitány!

A történet a kilencvenes években játszódik. Középpontjában egy fiatal nő áll, aki nem ismeri önmagát. Nincsenek emlékei arról, ki is ő valójában, csak azt tudja, amit elmondtak neki, mikor magához tért. Egy Csillagosztag nevű kree alakulat tagja, ők mentették meg a lányt. Mindenki csak “Vers”-nek szólítja, a valódi nevét nem tudja. Ellenségének a skrullokat tekinti, ugyanis a Csillagosztagban erre képzik ki, de valójában nem sokat tud. Közben kétségbeesetten keresi a válaszokat a múltjával kapcsolatos kérdésekre. Ennél többet nem árulok el, hogy szigorúan spoilermentes maradjak, és hogy a film pont akkorát üssön, amekkorát nekem ütött. A film az első fél órában nagyon keserédesnek hatott. Lassan indult be, és nagyon komolytalannak érződött. Az volt a benyomásom, hogy kicsit túl sok a poén. Leginkább a főszereplő sütött el túl sok viccet, miközben esetlen volt, és a mellékszereplők emellett egyszerűen nem voltak komolyanvehetőek. A rejtélyes történet viszont fenntartotta az érdeklődésemet, ezért türelmesen vártam, hogy mit hoznak ki belőle.

Ahogy telt az idő, sok minden megváltozott, de sajnos a Verset alakító Brie Larson nem. A színészi játéka nekem továbbra is komolytalan maradt. Természetesen elfér a humorizálás, hisz a Végjáték alatt majd sírhatunk eleget, de egy kicsit úgy tűnt, hogy Larson egyszerűen nem tudja eljátszani ezt a komoly főszerepet. Később a karakterével együtt helyrerázódott kicsit, de nem volt az igazi. Kárpótolt ezért Samuel L. Jackson, aki Nick Fury ügynökként hozta a formáját. Nagyon kedvelem a Marvel filmekkel kapcsolatos munkásságát, mindig remekül hozza a szerepét, és ez most sem volt másképp. A már hetven éves színészt számítógépes segítséggel fiatalították meg, hogy passzoljon a külseje a kilencvenes évekhez. Ezt nagyon jól megoldották, egyáltalán nem volt feltűnő, nem keltett olcsó hatást.

A történet szintén hatalmas pozitívum. Végig fenntartotta a figyelmem, izgultam. Végre-valahára színre léptek a skrullok. Ezek a ráncos, zöld alakváltók nem is tehettek volna fantasztikusabb első benyomást. Ők is sejtelmesek voltak az elején, de mindent megtudtunk róluk, amit csak meg kellett. Erről sem árulnék el sokat, mert azzal elvennék az élményből, de mindenképpen érdemes erre a fajra kiemelt figyelmet fordítani. Igazán meg tudtuk őket ismerni, és a producerek azt is elhintették, nem most láttuk őket utoljára. Ezt a részét fantasztikusan megoldották a történetnek, és egy ideig azt hittem, inkább lesz ez a skrullok filmje, mintsem Marvel kapitányé. Szerencsére nem így lett, és a végére megkaptuk azokat a klasszikus szuperhős-jelenteket, amik miatt szurkoltunk Versnek. A jellemfejlődése látványos. A kritikák ellenére én úgy gondolom, hogy ezzel a fejlődéssel nem “vérfeminista” nézeteket nyomtak le a torkunkon. Nem is került túl sok szó arról, hogy a hősünk nő. Persze ez a téma is érintett volt, de inkább azt mutatta be, hogy hibázunk, mert emberek vagyunk, és ez nem baj, csupán küzdeni kell tovább.

Összességében én egy remek filmnek gondolom a Marvel kapitányt. Aki nem szereti az univerzumot, vagy a szuperhős filmeket, az nem fogja ettől sem megszeretni, de az igazi rajongóknak kihagyhatatlan, főleg a végjáték előtt. Ne felejtsetek el most sem ott maradni a stáblista után, ugyanis az után a jelenet után, ami ott vár, garantáltan le fog esni az állatok.

Hozzászólások