Filmek Média

Filmkritika – Legendás állatok – Grindelwald bűntettei

By

J. K. Rowling 1997-ben írta meg első regényét, a Harry Potter és a Bölcsek kövét, majd szépen sorra érkeztek a lassan egyre sötétebb és egyre bonyolultabb folytatásai, míg végül 2007-ben az írónő eljutott a sorozat befejező részéig, a Harry Potter és a Halál ereklyéi című kötetig. A rajongók megőrültek érte, a filmeket imádták és ez a rajongás odáig tetőzött, hogy a könyvek és a filmek sokasága után végül megszületett a Legendás állatok és megfigyelésük Göthe Salmander főszereplésével. De ki is az a Göthe és mi köze a sokak által áhitott világhoz?

Göthe Salmander írta Harryék tankönyvét, Legendás állatok és megfigyelésük címen, Rowling pedig erre alapozva meg hozta létre az öt részesre tervezett filmsorozatot, ami összesen 19 évet ölel fel. Ez a történet hetven évvel Harry Potter első roxforti tanéve előtt játszódik, és 1945-ig fog tartani odáig, hogy Dumbledore győzedelmeskedik a gonosz erők felett. Valamint Voldemort nagyúr ebben az évben kezdte meg a Roxfort boszorkány és varázslóképző szakiskolában tanulmányait Tom Denem néven.

A különc magizoológus sztorija sokban eltér a Harry Potterben megszokottaktól. Egyrészt itt már nem fiatal gyermekekről, tinédzserekről szól a történet, hanem felnőttekről, emellett feltűnik a gyermekbántalmazás és a zárkózottság problémája is, ami megalapozza a sorozat második részét, a Grindelwald bűntetteit.  Ebben a részben ugyanis folytatódik Göthe és Credence története.

Az előző rész a két szereplő csatározásával ért véget, Credence eltűnt, Göthe, akit Eddie Redmayne (A mindenség elmélete, A dán lány) alakít, pedig visszatért Londonba, hogy folytassa életét és könyvének írását. Mindeközben a Londoni Mágiaügyi minisztériummal csatározik, hogy engedélyezzék utazásait más országokban is, hiszen számos állatot csak külföldön tud befogni. Ám a háttérben az is áll, hogy felkeresi őt Dumbledore professzor (Jude Law – Scherlock Holmes 1-2, Holiday), hogy segítsen felkeresni neki Credencet – akit Ezra Miller alakít – aki idő közben tovább kutatja származását, családját, saját magát. A fiatal varázslót azonban Grindewald is magának szeretné tudni, akit a Karib-tenger kalózaiból ismert Johnny Depp alakít.

A Harry Potter ötödik részétől  Chris Colombustól (Reszkessetek betörők 1-2., Mrs. Doubtfire) David Yates vette át a rendezői széket, ezzel kissé borongósabb hangulatot kölcsönözve a filmeknek. Az ő keze fűződik a Legendás állatok és megfigyelésük első részéhez is, illetve a most bemutatott másodikhoz is. Mondhatjuk tehát, hogy egy veteránnal van dolgunk, aki otthonosan mozog Rowling világában így, a hatodik film készítése során. Mindezt nagyszerűen meg is tette, egy-két bakitól eltekintve.

Kezdjük is meg a sort! Rowling rengeteg szereplővel dolgozik a történet során, itt van a már korábbról ismert Göthe, Tina, Queenie és Jacob, na meg Dumbledore és Grindewald, de akkor még nem is volt szó a további mellékszereplőkről, Göthe bátyjáról, annak menyasszonyáról, a sok Mágiaügyi minisztériumban dolgozóról, Credenceről, az egyszer-egyszer feltűnő McGalagony professzorról. Ezzel nem is lenne baj, azzal viszont igen, hogy ez a rengeteg karakter nem fért bele ebbe a kicsit több, mint két órába. A helyszínek itt-ott összemosódtak, az akciójelenetek elvesztek és a szereplőknek nem mindig jutott elegendő idő. Ilyen például a hőn szeretett McGalagony, akinek a hangját leszámítva nem nagyon emlékezhetünk másra, hiszen még csak az arcára se sikerült ráközelíteni, annyira pörögtek az események. Ennek a hibának az áldozatává vált Grindelwald is, aki habár félelmetesnek tűnt, mégsem mutatta meg igazán, hogy mitől is lett ez a rész Grindelwald bűntettei.

Johnny Depp roppant jól alakította a gonosz varázslót, imádtam minden percét, de nem jutott neki elég idő arra, még a film végén se, hogy igazán megnyerjen magának úgy, mint annó Voldemort. Igaz, a két karakternek bár hasonló érdekei vannak, máshogy állnak hozzá. Voldemorttal ellentétben Grindelwald nem megrémíti az embert. Ő megpróbálja megnyerni magának az embereket azzal, hogy hazudik nekik, féligazságokat mond a varázslóknak, hogy mellé álljanak, felhasználva félelmeiket és vágyaikat. És ezek által sikerül is magának híveket toboroznia, ugyanis a varázsvilág politikai rendszere, szabályai rendkívül szigorúak és merevek ebben az időben. A varázslók muglikkal való házassága például New Yorkban szigorúan tilos.

Eddie Redmayne szereplése lényegesebben jobban sikerült, mint az előző részben, Katherine Waterton, aki Tinát alakítja továbbra sem nyert meg magának. Akárcsak az első részben, most is karótnyeltként mozgott a vásznon, igaz, ez valamelyest a karakteréhez tartozik. Jude Law alakítása, mint Dumbledore, egyszerűen zseniális. A legjobb pillanatokat neki köszönhetjük, látszik rajta, hogy mekkora élvezettel kelti életre a humoros, de tiszteletet parancsoló későbbi Roxfort igazgató karakterét.

A film látványvilága pedig külön dícséretet érdemel, amire nem lehet egyetlen egy panasz sem. A lények, a varázslatok valami hihetetlenül szépre, lenyűgözőre sikerültek. Az impozáns világ egyértelműen vászonra termedt! Aki teheti, mindenképpen IMAX-ben, de legalábbis moziban nézze meg. New York, London, de leginkább Párizs hihetetlenül látványos. A díszletek és varázslények még az előző epizódnál is jobbra sikeredtek. Viszont bennem továbbra is felmerül a kérdés, amit már az első résznél is. Hová lettek a varázslóköpenyek? Miért van mindenki a kornak megfelelő öltözetben, miért nincsenek ők is olyan jelmezekben, mint Harry Potter idejében? Illetve nekem ebben a részben a roxforti köpenyek sem voltak most hitelesek. Tetszettek, de nem hajaztak sem az újabbakra, Harry Roxfortba kerülésének idejére se, sem pedig a Tom Denem idejére se, amit a második részben kapunk. Sokkal inkább tűntek modernebbnek, mint az akkoriak.

Rengeteg utalás, félbehagyott cselekmény van ebben a részben is, amit a következő három részben fogunk megtudni. Talán ezért is érdemes erre az egészre tekinteni, mint egy sorozatra, nem pedig különálló filmekre, mint például a Harry Potter szériánál, ahol egy rész egy iskolai évet ölel fel. Nem hibátlan, el kell ismerni. Viszont annál varázslatosabb, látványosabb és ha így ível felfele a történet, Rowling nem szeretne sokmindent belezsúfolni egy-egy filmbe, akkor hatalmas élményt és zseniális sztorit kapunk.

Ajánlom minden Harry Potter rajongónak, de ne felejtsük el, ez nem az a film. Egyazon világ, de más történet, más kor és sokszor más helyszínek, mint London vagy a Roxfort.

Filmkritika – A végzet órája (2018)

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: