Filmek

Filmkritika – A végzet órája (2018)

Ha valaki kicsit mélyebben benne van a filmek világában, Eli Roth (Motel, Kabinláz) neve ismerős lehet a számára. A híres horrorfilm rendezőnek ugyanis A végzet órája az első irodalmi adaptációja, illetve családi filmje is. Lássuk mit hozott ki belőle!

A november elsején debütált családi film John Bellairs könyvéből született. A történet 1955-ben játszódik, ahol a kissé különc gyermek Lewis, elvesztette szüleit, így Michiganbe pontosabban New Zebedde városába érkezik, ahol Jonathan nagybátyja (Jack Black) fogadja. Ám hamarosan kiderül háza nem éppen hétköznapi, ugyanis az épület minden porcikáját átjárja a varázslat, illetve nagybátyját, és annak szomszédját és bizalmas barátját Florence-t (Cate Blanchett) is.

Lewis először megijed a sok ismeretlen dologtól, ennek ellenére mikor nagybátyát rajtakapja, hogy furcsa dolgokat művel, teljesen elámul a dologtól és ő is megszeretné tanulni a varázslat minden csínját-bínját. Jonathan viszont egy titkot őriz, amit nem hajlandó elárulni unokaöccsének. A rengeteg órával, amit a házban tart egy folyton ketyegő, szűnni nem akaró órát akar elnyomni, ami egyre kevesebbet döngeti hatalmas erővel a ház falait. Vajon mi lesz, ha megáll az óra? Milyen sötét mágiával ruházták fel a korábbi tulajok, Isaac Izard (Kyle MacLachlan) és annak felesége Selena (Renée Elise Goldsberry)?

A gyermekkönyv feldolgozását Steven Spielberg Amblin nevű cége vállalta el. Talán ennek is volt köszönhető, hogy az ifjúsági tinifilmek elemei keveredtek a rendező Eli Roth könnyed horror elemeivel és így egy kissé olyan érzése volt az embernek, hogy nem tudja pontosan besorolni, milyen kategóriába tartozik ez a film. A gyermekeknek inkább ijesztő, míg a felnőtteknek kissé unalmasabb. Akkor pontosan melyik korosztálynak is készült?

Jack Black és Cate Blanchett alakítása zseniálisra sikeredett, és ez az, ami nagyon sokat dobott a filmen. Olyan szépen segítették előre a történetet, hogy már-már nem is zavart annyira, hogy a látványvilág kezdte elvenni az ember figyelmét a cselekményről. De a fiatal Owen Vaccaro, aki a Megjött apuciból lehet ismerős sokaknak, is jó választás volt Lewis szerepére, rendesen odatette magát és szépen beleélte magát. Érdekesség egyébként, hogy Lewis édesanyját a rendező Eli Roth felesége, Lorenza Izzo alakítja!

Bár a történet nincs olyan jól kidolgozva, mondanivalója szinte semmi, a házban élő furcsa lények viszont nagyon szépen vannak megalkotva, akárcsak az ’50-es éveket idéző hangulat. A ruhák, az autók, a díszletek fantasztikusra sikerültek. Ezeken egyébként még nagyot dob az Éjfél kapitány említése és a rádiójáték is. Az állatalakot felöltő szobor, a furcsa lények amik körülveszik és benépesítik az épületet szintén gyönyörűre sikerültek. Viszont sajnos ha egy kicsit is lankad az érdeklődésed a sztori iránt, teljesen elvonja a figyelmedet a látvány és a film unalmassá válik.

Az egyedüli humorfaktor, az egészben, amin jót mulatsz, Jonathan és Florence fojtonos civakodása. Ezt leszámítva már csak az élő fotel és az állatként viselkedő bokor az, amin lehet egy jót nevetni, viszont azok egy idő után már csak erőltetett valaminek fognak tűnni egy idő után.

Összességében azt tudnám mondani, hogy amennyiben egy olyan filmet szeretnél nézni, amire nem kell koncentrálni, csak ki szeretnél kapcsolódni és nézni valami látványosat, nyugodtan beülhetsz, de ne számíts sokra. Szépnek szép, aranyosnak aranyos, de ennyi az egész. Ha családostul szeretnél beülni rá, csak akkor tedd meg, ha nincsen tízévesnél fiatalabb gyermek, ugyanis néhány remekül kidolgozott jelenet a varázslényekkel igen ijesztő lehet számukra.

Egy hentelős horror – You are next kritika

 

Hozzászólások

Benedek Eszter

Kétségtelenül könyvfüggő vagyok. Pontosan ezen okból kerülöm a könyvesboltokat a bevásárlóközpontokban. Kár, hogy a webshopokat nem lehet... ?