Agave Könyvek disztópia Filmek Gaming Geek humoros kaland Kiadók Könyvek Média sci-fi young adult

Ernest Cline, Ready Player One – Ugrás a lapok közül a képernyőre

By

“Embernek lenni az idő nagy részében szívás. Egyedül a számítógépes játékok teszik elviselhetővé az életet.
[Anorak Almanachja, 91. fejezet, 1-2. bekezdés]”

2040-ben járunk, Oklahoma, Ohio. Az emberek egy idő után csak elkerülni akarták a problémákat, nem megoldani, így mostanra a megélhetés – vagy az evés, utazás – szinte lehetetlen lett a való világban. Nem tudsz A-ból B-be jutni, csak gyalog, mert túl drága a benzin, a lakosok a kocsijaikból rakásokat építettek és abban élnek. Ebben a kaotikus helyzetben alkotta meg James Halliday a leghíresebb virtuális valóságot, ahol lehet tanulni, dolgozni, játszani: az OASIS-t.

“Nem tudom, ti talán máshogy éltétek meg ezt az egészet. De nekem emberi lényként felnőni a Föld nevű bolygón a huszonegyedik században elég nagy szívás volt.”

James Halliday azonban meghalt. Utolsó üzenete egy versenyfelhívás mindenkinek a világon; az OASIS rendkívül nagy univerzumában elrejtett egy Húsvéti Tojást, melyhez három kulcscsal – egy réz- egy jáde- és egy gyémántkulcscsal – lehet eljutni. Aki megtalálja a hátrahagyott nyomok alapján, nemcsak, hogy megörökli Halliday vagyonát, mely több billió dollárt jelent, de vele együtt az OASIS tulajdonjoga is az övé.

Főszereplőnk, Wade Watts egy tizenhét éves, a Tojás után kutató Nyest. Semmi pénze nincs, nullás szintű koboldokból és elpusztult avatárok kizsákmányolásából tud boldogulni a virtuális valóságban. Kívülről tudja Halliday naplójának, az Almanachnak minden sorát, az abban említett összes retró zenét, filmet, sorozatot és játékot betéve ismeri, otthon van a popkultúrában, igazi kocka. De már 2045 van, és még mindig senki nem bukkant rá a rézkulcsra, tehát miért is pont neki sikerülne?

Aki annyi időt tölt az OASIS-ben, mint ő, nagyobb eséllyel talál rá a megoldásra. Nem dolgozik klánban, magányos farkas,. Ennek ellenére a keresésben segítségére van a legjobb barátja, H, blogger bálványa, Art3mis, valamint egy idő után két japán szamuráj is, Daito és Sho.

A film inkább az OASIS-ben játszódik, a színészeknek viszonylag kevés idő jut a vásznon a két és fél óra alatt, így amit érdemes kiemelni, az a képi világ, az animáció. A készítők nem akarják elhitetni velünk, hogy amit látunk, az igazi, tökéletesen meg lehet különböztetni a valódi és a virtuális világot. Maga a könyv is elrugaszkodik a normáktól, a film pedig még jobban, újra és újra kihasználja, hogy az OASIS-ben bármi megtörténhet, bárki lehetsz és bármi létezhet, akár egy bolygóméretű kaszinó is. Emellett a régi idők zenéi is beleillők, a rendezőnek sikerült olyan dalokat kiválasztania, melyek nemcsak a mai kor felnőtteinek, de a fiataloknak is ismerősek lehetnek, például a Bee Gees Stayin’ Alive-ja vagy Blondie One Way Or Another-je. Noha popkultúrális utalások bőven voltak benne, rengeteget kihagytak, és míg a könyvnek alapját képezték a retró elemek, addig itt nem játszottak akkora szerepet.

Az adaptáció a valóság mellett magától a könyvtől is eléggé elrugaszkodott. Ez nem feltétlenül rossz, a megmásított próbák látványosabbak voltak, mint az eredetiek, és ugyanúgy lerítt Waderől, mennyire otthon van Halliday világában, mennyire ért hozzá. Némelyik jelenetet előrébb hozták, de ami lényeges volt, az valamilyen módon mind szerepelt benne. Két dolgot kivéve, amik nem jöttek át úgy, ahogy kellett volna.

A könyvnek két üzenete van az olvasóknak – mert minden regény tartalmaz valamilyen üzenetet, csak meg kell találni. Az, hogy milyen rossz a valóság, mennyire a pusztulás felé araszol az emberiség, és az, hogy legyünk akárkik, nem tudunk túlélni sem a virtuális, sem a való világban, ha nincsenek barátaink. A filmben az emberek ugyanúgy dolgoznak és élnek, vezetnek, veszik meg az ételeiket és az életben maradáshoz szükséges dolgokat, a Föld pusztulását csak a rakások jelzik. Valamint az utolsó próba – legyen az bármi -, csak úgy volt megoldható, ha hárman játszanak és rakják be a kulcsaikat a gyémántkapuba. Ez a filmben másképp történt, így nem adta át a könyvnek ezt az üzenetét.

“Parzival: Miért feltételezed, hogy férfi vagyok?
Art3mis: Ne szórakozz már. Nyilvánvaló. Folyamatosan fiúvibrálás jön belőled.
Parzival: Fiúvibrálás: Ezt hogy érted? Férfiasak a mondatszerkezeteim, vagy mi?”

Amit még kiemelnék, az a rendkívül jó humor. H horrorfilmektől való félelme, a titkos fegyver Chucky vagy a Hatosok próbálkozásai és Sorrento karaktere; ez csak néhány eleme a filmnek, amin jót lehet nevetni. A viccek az aktuális helyzetnek megfelelőek voltak, nem voltak eltúlozva és erőltetve. Valamint a szerelmi szál is tökéletesre sikeredett. A legtöbb filmben túl nyálasra és giccsesre, túl erőltetett és nem élvezhető. A két karakter kapcsolata ebben az esetben reális volt, és pont annyira romantikus, amennyire a film megkívánta, nem erre helyezték a hangsúlyt.

“Akkor értettem meg, hogy néha, bármennyire is rémisztő és fájdalmas, a valóság az egyetlen hely, ahol igazi boldogságra találhatunk.”

Összegezve tehát a Ready Player One, noha nem csimpaszkodik annyira a könyvbe, és rengeteg dolgon változtatott, egy zseniális film. Poénos, látványos, egy kicsit romantikus, akciódús. Nincs egy olyan jelenet sem, amin unatkozni lehetne, az események sorrendje megfelelő és minden nézőnek a képernyőre irányítja a figyelmét, legyen az a gondolkodós, a dolgok mögé látó típus, vagy az, aki a pörgős cselekményszálakat részesíti előnyben. Ezáltal mindenkinek ajánlott, még azok is élvezni fogják, akik olvasták a könyvet, és szeretik, ha a részletek passzolnak.

“– (…) Ha lehetőséged van a boldogságra a valóságban, akkor élj vele.”

 

 

 

Moly

Comments

comments

You may also like

Change Language To: Hungarian

%d blogger ezt szereti: