Matthew Dicks – Egy képzeletbeli barát naplója

Mindenkinek volt egyszer képzeletbeli barátja. akár egy játékfigura, akár egy baba, akár egy meseszereplő. Néhányunkat egész gyerekkorunkon át kísérnek, de van, amikor csak pár percre. Még egy felnőttnek is lehet, ha úgy hozza a sors.

“Ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy úgy merj kimozdulni minden egyes nap, hogy közben önmagad maradj, amikor pedig tudod, hogy senki nem szereti azt, amilyen vagy.”

 

Ha egyedül vagy, ha nincs kinek elmondanod azt, amit a szüleiddel vagy a tanárnővel nem tudsz megbeszélni, szükséged van egyre. Mindig kell valaki, aki megért, aki szavak nélkül is tudja, mire gondolsz. És ha ez a személy kitalált, az sem gond. Egy kis időre megfeledkezel minden bajodról. A képzeletbeli barátok önzetlenek, őszinték, és valamilyen módon valódiak.

 

Budo Max, egy autista ötéves képzeletbeli barátja. Mindent tud, amit a megalkotója, sőt, néha többet. Át tud menni az ajtókon, ismer más kitalált pajtásokat is. Az esztendők alatt amellett, hogy ott van a fiúnak mindig és mindenhol, őmaga is tanul, felfedez, létezik.

“A szörnyetegek rémes lények, de azok a legeslegrémesebbek, akiken nem látszik, hogy szörnyetegek.”

A szülei és az iskolatársai nem értik meg Max Delaneyt. Nem ismerik fel és fogadják el, hogy ő befelé él, hogy őneki néhány olyan dolog, amit az átlagember normálisnak tart, bonyolult. Mindeközben észreveszi azt, amit mások nem: a mögöttes érzelmeket, a hazugságokat, és néha megérti a világot.

Budoval elválaszthatatlan barátok, feltétlen és örök kapcsolat tartja őket össze. Tudják, mi az a feltétlen bizalom. Ha róluk van szó, nincsenek mögöttes értelmek, amit mondanak, azt úgy is gondolják, nincs mit túlbonyolizálni érzelmi labirintusokkal és rejtett utalásokkal.

“Furcsa, hogy az emberek több éven át tanulnak tanárnak, de a legegyszerűbb dolgokról fogalmuk sincs. Mondjuk, arról, hogyan lehet megnevettetni a gyerekeket. Vagy arról, hogyan lehet éreztetni velük, hogy szeretik őket.”

Azonban amikor Maxet elrabolják, minden megváltozik. Budo szemén keresztül megtudhatjuk, mi az igazi fájdalom. Nem az, amikor elesel, vagy amikor nem kapod meg az áhított játékot vagy édességet. Várakozni, aggódni, tétlenül tűrni, hogy hiába tudsz valamit, ami fontos, nem mondhatod el senkinek, és ami a legfontosabb, nem létezni.

Ezek mind ijesztő és kínzó dolgok, amikbe néha bele sem gondolunk, pedig mindenhol ott vannak, körbevesznek minket. Ezeknek köszönhetően Budo nemcsak egy tökéletes képzeletbeli barát lesz a szemünkben. Neki is vannak negatív, ám az adott helyzetben ésszerű döntései, és ezektől válik olyan igazivá. Fél, valamilyen módon élni akar, kicsit önző, noha ez a bonyodalom kezdetéig nem annyira észrevehető.

“Mert a létezés fontos dolog. Ez a legfontosabb a világon.”

Matthew Dicks nem egy gyerekkönyvet írt, ez a regény korántsem kisiskolásoknak való, hiába van kölyökköntösbe bújtatva. Az Egy képzeletbeli barát naplója komoly kérdéseket taglal, melyek bármelyik kamaszra, felnőttre vagy akár nyugdíjasra vonatkozhat, nemcsak a csemetékre. Az elmúlás, a hűség, az elfogadás, a felnőtté válás. A nemlét. Olyan témák, amik pont az egyszerű, naiv mégis érett szemszög miatt összefacsarják a szívünket és könnyeket csalnak a szemünkbe.

One Mixed Bag, Logo Faves, freeworlder.com, We Heart It, Etsy, Moly

Hozzászólások

Change Language To: Hungarian